Ever Since Budapest .//Harry Styles FF.//+16

1. fejezet

A családommal Budapesten lakom. Angliából jöttünk ide. Ne kérdezzétek miért. Én szerettem ott lenni csak hát apát hívta a kötelesség.

Mostanában izgalmas dolgok elé nézek hiszen titokban vettem jegyet Harry Styles koncertjére. Nem akartam egyedül menni így egy itteni barátnőm társaságát kértem.

...........

Szombat van. Ami azt jelenti hogy koncert! Már olyan de olyan régóta erre vágyok. Anyáék nem tudják hogy eljöttem. Hiszen miért is kellett volna beszámolnom róla. 19 vagyok, oda megyek ahova akarok.

Persze apa bankkártyájával vásároltam meg a VIP jegyeket. Blankával jöttem. Ő az egyik legjobb barátnőm mint már mondtam.

-Ugye várod már a dedikálást? -kérdezte.

-Persze. Ezeket mind neki hoztam. -eneltem fel a kezemben lévő rengeteg jegyzetet.

Halom történetet írtam már. És szeretnék befutni. Így arra gondoltam Harry Styles-nek is megmutatom. Igen a híres brit énekesre gondoltam. Apa is segíthetne, de szerinte hülyeség erre pocsékolni az időmet. Inkább értelmes dolgokkal kéne fogalkoznom. (Ez bármit is jelentsen.)

............

Az előadás után sorba is álltunk a dedikáláshoz.

Mikor kiszabadulok a szülői légióból szabadnak érzem magam. Néha azért örülök, ha kényeztetnek de vannak pillanatok mikor már a saját lábamra akarok állni. Hiszen mind tudjuk, hogy nem maradhatok örökké anyuci és apuci kicsi lánya.

-Mindjárt mi jövünk! - boldogan kiáltotta nekem Blankusz.

-Igen. - ordítottam túl a ricsajt.

Rápillantottam az aktatáskámra amiben a rengeteg történet volt majd fel az asztalnál ülő férfira. Aki után lányok ezrei bomladoznak. (Köztük néha még én is kicsit.)

.............

Mi következtünk.

-Úristen, úristen! -hajtogatta Blanka.

-Szia! -köszöntem Harry-nek.

-Hello! Hallom, te nem idevalósi vagy.

-Ezt honnan veszed?

-Nincs akcentusod. Brit a kiejtésed. -fel se nézett.

-Ez esetben igazad van. -erre végre képes volt felénk fordítani a tekintetét.

Szegény barátnőm egy szót se értett. Németes így az angollal nem igazán foglalkozott. Addig még tudja, hogy cat, dog, house, de tovább hát......... még egy icipicit.

Elmeséltem neki miről dumáltunk majd mielőtt még Harry szólította volna a következőt odanyújtottam a táskám.

-Ez mi? - nézett rám meglepődötten.

-Ezeket neked hoztam, hogy ha lehet olvasd el majd valhogy juttasd el a véleményed.

-Remekül hangzik! - majd ki csattant a boldogságtól.

Titokban reméltem nem még játszani magát. És ezután folytatta.

-Látod ott azt az ajtót? Álljatok oda mindjárt végzek és akkor beszélhetünk ezekről. -bökött rá az iratokra.

Blanka közöltem a helyzetet, de ő úgy döntött inkább haza megy. Nem kértem, hogy maradjon hiszen semmi értelme nem lett volna. A tolmács is én voltam kettőnk közül.

Idegesen áltam az ajtófélfának dőlve. Végig néztem az elhaladó embereken mikor egy biztonságiőrrel találtam szembe magam.

-Maga meg mit keres itt? -förmedt rám.

-Azt mondta itt kell várnom - nem emgedte hogy bármiféle magyarázatot is adjak csak egyszerűen ki akart dobni - engedjen el! - förmedtem rá.

-Tegye úgy ahogy a kisasszony mondja! - szólalt meg egy ismerős hang.
-De hát Mr. Styles! - nézett értetlenül a nő.

-Azt mondtam hagyja békén. Velem van.

-Ez a kis csitri? - bámult meg és közben elengedte a karomat.

Végre elment ez a nő és megnyugodva fellélegeztem.

-Furcsa személyzet van itt Pesten. -jött közelebb Harry.

-Igen. -válaszom közben picit elpirultam.

De jó ég lehet kicsit bejön. Nem. Térj vissza a valóságba Anna.

Harold (de jó ég már becézem is) bevezetett a kis szobában ami eddig zárva volt. Lehuppant a kiskanapéra én pedig mellé.

-Na lássuk azokat a sztorikat. -csapta össze a kezét.

............

Már egy ideje olvasgatta őket én meg már keztem unni.

-Szomjas vagyok. -törtem meg a csendet.

-Hozatok bort. - nyúlt ahhoz a bemondó izéhez. Nem tudtam, hogy ilyen is létezik. - Halló! - szólt bele - Kérnék egy vörösbort és két poharat.

Nem sokkal később már hozták is. És meg kell mondjam nagyon finom volt. Elfogyasztottunk egy két pohárral és keztem elveszteni az irányítást. De ahogy észre vettem Hazz is így viselkedést.

Nem kellett sok először nevető görcsöt kaptunk a beszélgetés közben majd Harry közelebb húzott magához.

-Tudod most úgy......... -nem fejezte be mert közben szóltam.

-Én is.

Csókcsatába keztünk majd mikor elvált tőlem kiordított, hogy az ajtó másik oldalán is hallják.

-Kocsit! Visszamegyek a szállodába!

Ránéztem de ő újból a számra pillantott. Aztán újra smárolni keztünk. Talán tényleg sokat ittunk.

Sziasztok meghoztam az első részt. A következő izgalmasabb lesz.