Ever Since Budapest .//Harry Styles FF.//+16

3. fejezet

-Azt hiszem itt a búcsú ideje. -intett a pincérnek.

-Hiányozni fogsz. -sóhajtottam fel.

-Talán, bár őrültségnek hangzik, de jöhetnél velem a turnéra.

3. Fejezet

-Komolyan?

-Nem csak vicceltem. Persze hogy igen.

-Nahát én nem tudok mit mondani. Ez volt minden álmom. Oh.....

-Mi az?

-Nem hagyhatok mindent itt. Itt van Blanka, Bence na meg a családom.

-Nekem mennem kell tovább tehát most gyorsan kell döntened.

-Megyek veled ebben biztos vagyok csak ki kell találnom mit mondok nekik.

Anyáékkal beszéltem és olyan boldogok voltak. El sem tudom mondani. Blankával is megtárgyaltam és megígérte hogy Bencének nem szól egy szót se. Tudom ez most borzalmas nagy hiba, de ezt az ajánlatot butaság lenne visszautasítani. És ami a tegnap estét illeti nem fog többet előfordulni.

A buszon békésen aludtam mikor meghallottam Harry-t. Valakivel beszélgettek. Nem figyeltem, csak mikor a nevemet hallottam és érzékeltem, hogy a függönyöm kicsit elhúzódik.

-Jó éjt Anna!

Nem tudtam vissza szólni, ahhoz túl álmos voltam.

Másnap reggel Prágában kötöttünk ki.

Élveztem a készülődést. Éppen azt figyeltem hogy rakják össze a színpad végét mikor megcsörrent a telefonom.

Elsőre anya lett volna a tippem. De nem ő volt az.

-Szia- vettem fel a telefont.

-Még is hogy gondoltad hm?

-Megmagyarázom.

-Te ne magyarázkodj semmit. Miért nem szóltál? Nekem kellett volna elsőnek bejelentettened a távozást.

-Tudom csak nem tudtam mit mondjak.

-Talán azt amit mindenki másnak.

-Amúgy csak így mellékesen ki árult be?

-Blanka de most nem ez a lényeg.

-És mit mondott?

-Hát, hogy ma szépen elutaztál mert új munkát ajánlottak. -tehát hazudott neki miattam.

-Kérlek ne haragudj meg azért amit most tenni fogok.

-Mi? -bontottam a vonalat.

Bence volt az. Gyűlölöm magam amiért ezt tettem vele. Talán többé nem fog keresni.

Nem így volt. Egy halom üzit küldött. Olyanokat mint pl. "Nem haragszom"
"Csak el kellett volna mondanod" "Szeretlek" és "Én voltam a bunkó bocsánat."

Nem nyitottam meg őket. Inkább azzal törődtem ami most vett körül.

-Várod már a koncertet? -lépett mellém Sarah, a dobos.

-Igen.

Valóban vártam már. Harry folyton kérdezgetett, hogy kérek-e valamit, vagy, hogy jól érzem e magam.

Éreztem hogy néhány pillantásától elvörösödik az arcom.

Hirtelen úgy éreztem nem tudom hova tartozok. Hozzá biztos nem hiszen az csak egy alkalom volt amire nem hinném hogy újra sor kerül.

*.*.*.*.*.*.*

Ma egy szállodában aludtunk. Vagyis csak próbáltam. Nem ment. Olyan zagyvaságokat álmodtam hogy elmondani nem lehet.

Végül úgy döntöttem átmegyek Harry-hez.

-Hm-halottam álmos hm-mögését. Reméltem nem zavarom. -Ki az?

- Csak én vagyok Anna. -nem tudom mikor mutatkoztam be, de nem is érdekelt.

-Gyere be.

-Szívesen bemennék csak van egy kis bökkenő. Az ajtó zárva van.

-Nyitom-szólalt meg mély hangján.

-Nem akarlak zavarni csak.....

-Most bejössz vagy nem?

Besétáltam némán. Megálltam az ágy előtt még ő hasra dőlt az ágyon. Bele morgott a párnájába majd hanyatt feküdt.

-Hallgatlak.

-Igazából semmi komoly csak nem bírtam aludni.

-És mit gondolsz, ha velem vagy tudsz?

-Azt hiszem, talán igen.

-Akkor gyere. -szedte szét az ágy azon részét amelyiken az ágynemű még szépen volt vetve.

Nem igazán gondolkodtam - (mint általában) - bebújtam a takaró alá.

-Jó éjt! -nyögte még ki majd a szemét le is hunyta.

-Jó éjt!

*.*.*.*.*.*.*.*

-Reggelt. -köszöntem a társaság többi tagjának.

Az asztalnál még csak Mitch, Sarah, Jeff és Harry ült.

- Ki hogy aludt? -dobta fel a kérdét Jeffrey

Ő Harry menedzsere

-Jól. -válaszolt Sarah és Mitcheal is.

Mitch a gitáros.

-Lehetett volna jobb is. - mondta Harry.

Biztos miattam nem aludt jól. Könyveltem el magamban.

-És te.....

-Anna -mondtam.

-Te hogy aludtál?

-Aludtam már jobbat is.

Nem mondthattam elel, hogy jól. Úgy, hogy Harry itt volt.

*.*.*.*.*.*.*

A koncert után egyből tovább indultunk majd egy másik szállodában kötöttünk ki.

Ezt kb. egész Európában.

-Itt a vége az Európai koncerteknek. -jelentette ki Harry.

-Igen tudom. Olyan nehéz lesz újra visszamenni. -törtem le.

-Igazából ezt nem akartam megkérdezni de..... -vakarta meg fejét - Ha van kedved Amerikába is velünk tarthatsz.

-Komolyan? Köszönöm, köszönöm. -olyan gyorsan ugrottam a nyakában hogy megijedt, még én is. - Bocs - szettem szét a nyaka köré kulcsolt karjaim.

-Semmi gond.

Farkasszemeztünk és ő kapta el először a tekintetét.

-Akkor gondolom jössz velünk tovább. -túrt bele a hajába.

Idegesnek tünt de nem voltam benne biztos.

"Harry miattam ideges? Az nem lehet. " -gondoltam magamba.

Azért nem történt semmi amiért ezt válthattam ki belőle. Amióta szeretkeztünk azóta rengeteg időt eltelt. Talán vonzódik hozzám. Az jó lenne.Mi? Nem! Fúj! Kit ártatok fülig szerelmes vagyok belé. De a rohadt életbe! Bence. Úgy látszik itt az ideje szakítanunk.