Ever Since Budapest .//Harry Styles FF.//+16

2. fejezet

-Kocsit! Visszamegyek a szállodába!

Ránéztem de ő újból a számra pillantott. Aztán újra smárolni keztünk. Talán tényleg sokat ittunk.

2. Fejezet

Aztán minden egymás után történt. Amint a szálloda szobába értünk nekem esett. Később meg már mindenhol a mi ruháink feküdtek. A lepedő pedig gyűröttebb volt mint valaha. Sosem éreztem még ezelőtt ilyet. Nem vagyok szűz ezt azért szegezzük le. De Istenem amit művelt.

Miután befejeztük a kefélést egymás mellett foglaltunk helyet. Először a plafont bámultam később meg már lehunytam a szemem. Még mindig éreztem a lehelletét. Ahogy zihált, mint én. Ezt az ámélkodásom ő zavarta meg.

-A holnapot még a városba töltöm. -mondta csukott szemmel.

-Akkor ha gondolod körbevezetnélek. -fordultam oldalra és felkönyököltem.

-Benne vagyok. -tette Ő is ugyanazt mint én. -De most ha megbocsátassz aludnék. Elfáradtam és az alkohol is teszi a hatását rendesen.

-Igen valóban. -nevettem halkan.

Másik oldalára fordult. Én pedig szorosan átkaroltam. Bár ahogy kényelembe helyeztem magam mozgolódni kezdett. Át fordult a másik oldalára és így már egymással szembe néztünk.

-Jó éjt! -jött közelebb és nyomott a számra egy csókot.

-Jó éjt! - én nem tettem ugyan azt mint Harry.

Erre persze magában felnevett és megcsóválta a fejét.

-Mi olyan vicces? -azért megkérdeztem.

-Mindegy, hagyjuk, inkább aludjunk.

Talán nem is azon nevetett. Egyett értettem mivel valóban én is teljesen kimerültem. Annyira, hogy Blankának el is felejtettem szólni.

............

Reggel a telóm csörgésére keltem.

-Ki az ilyenkor? -kérdeztem magamtól morcosan.

Mikor kinyitottam a szemem körbenéztem a szálloda szobáján. Annyira sokat ittam, hogy a tegnap este halványan ugrott csak be hirtelen.

-Nem az nem lehet. -szóltam ismét magamhoz.

Megfordultam és mögöttem a békésen szuszogó Harold-ot láttam.

-De jó ég! -jegyeztem meg.

-Vedd már fel azt a rohadt mobilt! -a párnába morogva figyelmeztetett Hazz a csörgő telefonomra.

Gyorsan megfogtam és a kis erkélyre vonultam vele.

-Basszus! -Blankusz hívott. -Szia! -szóltam bele kicsit másnaposan, bármennyire is próbáltam titkolni tegnap este mennyi alkoholhoz nyúltam hozzá.

-Nem hívtál tegnap és haza se jöttél! - igen egy házban lakunk.

-Bocsi. Tudom mondanom kellett volna.

-Én nem haragszom, de Bence sokkal inkább!

-Basszus! Na ő teljesen ki ment a fejemből. -Bence a barátom én pedig tegnap este csaltam meg egy nálam 7 évvel idősebb pasival.

-Azt mondta hívott, de te nem vetted fel. Majd egy rakat üzit hagyott, te pedig baztál válaszolni neki.

A beszélgetésünk közben Harry is kivánszorgott a teraszra. Átölelt de mikor szorosabban magához vont megéreztem férfiasságát. Meztelen volt.

-Nézd most le kell tennem, de majd mindent elmondok ígérem.

-Anna nem te.......... - majd megszakítottam a vonalt.

-Vegyél fel valamit! -kiabáltam rá.

-Már nem mindegy? -(olyan idióta. )

-Már miért lenne mindegy? Bárki bejöhet!

-Tegnap este is ugyan annyi esély lett volna rá.

Nem akartam vele vitatkozni ugyanis szívdöglesztően szexi volt.

De jó ég a tegnap. Pörgött le minden halovány emlék ami egyre világosabbnak tűnt. Nos fura volt az már biztos. Erre soha nem számítottam.

Ma megígértem hogy körbevezetem a fővárosba. Az egyik kávézóba mentünk ami a Duna mentén volt.

Az első amit megnéztünk a Budai vár volt. Majd hajókáztunk a Dunán. Megnéztük a Parlamentet, onnan metróval a Hősök terére mentünk.

-Itt is van? - mutatott az óriáskerékre.

-Kipróbálhatod ha szeretnéd.

-Okkor nyomás. - húzott maga után.

Túl jól éreztük magunk. Ezt persze el kellett rontani.

-Uram IstenIsten! Ez Harry Styles! - halottam egy lány hangját.

-Azt hiszem mennünk kéne. -súgtam a fülébe és a szememmel próbáltam jelezni neki.

Bólogatott és végül egy étteremben kötöttünk ki.

-Csodásan éreztem magam ma-szólalt meg.

-Én is. -fejeztem be a vacsorát.

-Elolvastam amiket írtál. Ha gondolod szólhatok az érdekedben. De amiben az én nevem van lehet jobb lenne kijavítani.

Ezen csak kuncogtam. A legtöbben kijavítottam.

-Azt hiszem itt a búcsú ideje. -intett a pincérnek.

-Hiányozni fogsz. -sóhajtottam fel.

-Talán, bár őrültségnek hangzik, de jöhetnél velem a turnéra.