Ever Since Budapest .//Harry Styles FF.//+16

5. fejezet

Iszonyúan kínossá vált a helyzet így amint összeszedtem magam visszarohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.

5. rész

Fogalamam sincs, mi bajom volt, egyszerűen eszembe jutottak azok a mondatok amiket nem rég váltottak egymással. Mint egy kurváról úgy beszéltek rólam.

De mivan ha nem is én voltam a beszélgetés tárgya? -kérdeztem magamtól.

Tovább gondolkoztam és megjelent az idegen arca magam előtt. Próbáltam rájönni honnan olyan ismerős, de nem igazán akart sikerülni. Visszaemlékeztem mit is mondott, hogy hogy hívják és rákerestem Google-ön.

Louis Tomlinson. Pötyögtem be. A leírás róla pedig a következő volt:

Louis William Tomlinson angol énekes, dalszerző és színész. A One Direction fiúegyüttesben lett ismert. 2010-ben részt vett egy meghallgatáson a brit The X Factor tehetségkutatóba.

Született: 1991. december 24. (életkor 29 év), Doncaster, Egyesült Királyság.

Bla bla bla.....

Rengeteg rizsa volt leírva róla. Engem ez cseppet sem érdekelt. Annál inkább felkeltette az érdeklődésem az a bizonyos fiúbanda. Emlékszem, mikor kicsi voltam folyton az ő zenéjüket hallgattam.

Beugrott minden és ráeszméltem, hogy a példaképem előtt égettem be magam.

Feltápászkodtam a földről és amint elfordítottam a kulcsot a zárban már nyílt is. De nem én nyitottam ki. Lou volt az.

-Szia!? -néztem rá értetlenkedve.

-Szia! Az előző bemutatkozás elég szánalmasra sikerült, szóval arra gondoltam, hogy mi lenne ha előről kezdenénk. Louis Tomlinson vagyok. -nyújtotta át a kezét.

-Anna Roberts.

Ezután be hívtam az ideiglenes szobámba és egész jót csevegtünk. Olyan kérdéseimre válaszolt amikre Harry eddig nem. Keztem megkedveli.

*.*.*.*.*.*

-Mi jót csináltatok fent? -kérdezte Harry vacsora közben.

-Semmi olyat ami rád tartozik.

Csendbe maradt.

-Ne gondolj rosszra! -folytattam a mondatot.

-Nem is tudtam volna. Ki van zárva, hogy veled kikezdene.

-Kössz. -néztem le az ételre.

-Nem azért! Gyönyörű lány vagy csak tudod ő meleg.

-Óóóó... -csak ennyit mondtam.

Igazából nem érdekelt csak meglepődtem. Hiszem több órán keresztül dumáltunk és még meg se említette.

"Talán szégyenli" -tudtam le ennyivel.

Vacsora után hamar ágyba kerültem. Éjfél is elmúlt már mikor csörögni kezdett a mobilom. Kitapogattam az éjjeli szekrényen és felvettem.

-Halló! -szóltam bele fáradttan.

-Szia! -köszönt egy ismerős hang.

-Szia Lou! Mit szeretnél?

-Csak azt akarom mondani, hogy hogy mersz a közelébe menni? Én nem bántottalak te miért bántassz engem?

Nem érettem miről vagyis jobban mondva kiről beszél. Hajnal volt és semmi kedvem nem volt a veszekedéshez.

-Héj Lou! Szerintem ezt nem nekem akartad mondani.

-Miért? Nem te vagy Anna Roberts?

-De igen- sóhajtottam egy nagyot.

-Akkor jó helyen járok. Szóval vésd kislány az eszedbe, hogy ha újból hozzá mersz érni kinyírlak.

Az utolsó mondattól teljesen beparáztam. Rácsaptam Louis-ra a hívást és átrohantam Harry-hez. Szégényt fel keltettem a pánikolásommal de nem érdekelt.

Louis megfenyegetett. Ez volt csak a szemem előtt. A legrosszabb pedig az volt hogy nem tudtam ki miatt.

-Mi a baj? -kérdezte Harry.

Nem válaszoltam csak befeküdtem mellé. A hátunk majdnem összeért.

Lecsukni készültem a szemem amikor Hazz mocorogni kezdett. Elhalkult és abban a pillanatban, hogy a szemem lehunytam egy ölelő, erős kart éreztem magamon. Megfordultam, hogy Harold-al egymással szembe legyünk.

Közelebb hajolt hozzám és egy apró csókot nyomott a számra. Meglepődtem de jól esett. Éreztem, hogy vele biztonságban vagyok.

*.*.*.*.*.*

Reggel Harry-nek el kellett mennie dolgozni én pedig egyedül maradtam.

Békésen pakolásztam a konyhában mikor megszólalt a csengő.

"Vajon ki lehet "? -tettem fel a kérdést magamnak.

Az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Úgy véltem, hogy a postás lesz az, de nem ő állt az ajtóban.

-Mit keresel itt? -szóltam az illetőhöz.

-Szia! Bejöhetek?- kérdezte Louis.

Ugyanis ő várt engem az ajtóban. Nem szóltam hozzá. Féltem is tőle de közben dühös is voltam rá.

Egy darabig mosolygott aztán teljesen komor képet vágott.

-Ugye nem az esti telefonhívás miatt? Az csak poén lett volna.

-Akkor javítanod kéne a humorodon.

Kinyújtottam a karom és a lakásba invitáltam. Megkínáltam egy csésze kávéval és a kanapén foglaltunk helyet.

-Még egyszer bocsi.

-Már mondtam, hogy semmi gond. Amúgy miért jöttél?

-Igazából Harry-vel akartam beszélni.

-Miről? - kíváncsiskodtam.

-A banda újraegyesítéséről. Már egy hete próbáltam elérni de folyton kinyomta a hívást. Ezért úgy döntöttem, hogy felkeresem. Eljöttem hozzá tegnap de mondta, hogy vendége van vagyis te és aztán a bandás beszélgetés félbe maradt. Ma pedig visszajöttem.

Mire befejezte mondandóját megittam a teám. Már válaszolni szerettem volna neki mikor megcsörrent a mobilom. Blanka hívott.

Sziasztok! Utólag is boldog újévet!🥳

Mit gondoltok Blanka miért hívta Anna-t?