Az új remény (TUA fanfiction)

Első nap, első reggel II.

...Így ni.. A végeredménnyel egészen meg voltam elégedve. Gyorsan a szoba falán lévő órára pillantottam, de sajnos realizálnom kellett, hogy már 5 perces késésben voltam. Kapkodva felvettem a tornacipőmet, gyorsan kiszaladtam a szobából, majd a képességemnek hála egy pillanat alatt meg is érkeztem a kijelölt helyre...

Melanie szemszöge:

Gyorsan leszaladtam az előcsarnokba, ahova apa hivatott minket. Sajnálatos módon hiába vagyok szuper gyors, az 5 perces késést így sem tudtam behozni. Már mindenki a teremben volt, csupán én hiányoztam. Miután beléptem a szobába minden szem rám szegeződött. Először nem nagyon értettem, hogy miért nézett engem mindenki, de hamarosan leesett. Az általában hullámos fürtjeimet most egy szögegyenes tincsekben végződő lófarok váltotta fel. Diego rögtön észrevette zavarodottságomat, s egy kedves mosoly villantott rám, amely kissé oldotta a feszültséget. Először megnyugodtam, hogy apát sehol sem láttam, de korai volt az örömöm. Az említett férfi hirtelen kilépett az oszlopok takarásából, majd kifejezte nem tetszését a késésemet illetően. 

R:- Nyolcas számú! Pont maga, aki a leggyorsabb közülünk, az késik el a megbeszélt összejövetelről. Sajnálatos módon közlöm veled, hogy edzés után büntetést fogsz kapni, így csak ajánlani tudom, hogy a következő pár órában ne is nagyon szervezzél programokat magadnak. Most pedig állj hatos számú mellé, és kezdjük is el a munkát. Mivel ez az első edzésed, úgy gondolom, hogy elég sok újdonsággal fogsz találkozni. - ezek után Ben mellé álltam a sorba,majd egy szomorú pillantást vetettem Diego-ra. A fiú arcáról is csalódottságot lehetett leolvasni, de látszólagosan megbékélt a helyzettel, ugyanis velem egyetemben visszafordult apa felé, aki tájékoztatott minket a ránk váró eseményekkel kapcsolatban. -  A mai napra egy csoportos edzést terveztem, mégpedig kettő, illetve három fős csapatokban. Még mielőtt szervezkedni kezdenétek, előre szólok, hogy a csapattagokat én magam fogom kiválasztani. Ennek megfelelően mondom is, hogy miként lesznek a csapatok. A két fős társaságok a következőek: egyes- és négyes számú, valamint hármas- és hatos számú. Mivel páratlanul vagytok így kettes-, ötös- és nyolcas számú, ti hárman lesztek. Most pedig csatlakozzatok a társaitokhoz, és elmondom a feladatot. - egyrészről örültem is, hogy Diego-val kerültem egy csapatba, viszont Ötösről ezt nem nagyon tudtam elmondani. Mind a két fiú elindult felém, de szinte meg sem lepődtem azon ,hogy Ötös hirtelen mellettem termett. Pár pillanat múlva a másik fiú is megérkezett. Miután mindenki csatlakozott a társához, apa belekezdett a feladat elmagyarázásába.

R:- Tehát, a mai napra a feladatotok a következő lesz. Mivel még nyolcas számú új itt, valamint rátok is rátok fér a gyakorlás, így most a képességeiteket fogjátok bemutatni egymásnak. Tudom, hogy egyénileg már számtalanszor sor került erre, viszont együttesen még nem nagyon használtátok a képességeiteket. Minderre 2 órátok van, utána szintén 2 óra szabadidőt kaptok. Efelől csak nyolcas számú képez kivételt, a többiek bármit csinálhatnak ebben az időben. Most pedig kezdjétek el a munkát. - apa röviden összefoglalta a feladatot, bár ahogyan láttam, senki sem értette meg túlzottan a dolgot. Viszont nem tudtunk mit tenni, el kellett kezdenünk dolgozni. Éppen, hogy örökbefogadónk kilépett a teremből, mindenki belekezdett a feladatba, minket kivéve. Diego és Ötös heves szócsatába kezdtek, folytatva ezzel a még délelőtti szóváltásukat. Én éppenséggel nem is törődtem velük kezdetben, ugyanis a többiekkel voltam elfoglalva. Számomra hihetetlen volt, azt látni, amint Luther úgy emelgette Klaust, mintha a fiú nem lenne nehezebb egy tollpihénél, illetve amikor Allison rávette Bent, hogy az csirkeként szaladozzon a szobában. Annyira belemerültem testvéreim figyelésébe, hogy el is felejtettem az egymással hadakozó fiúkat. Gyorsan észbe kaptam, de ekkor már késő volt. Csak annyit láttam, hogy Diego eldobott kései elől Ötös hirtelen kitért, majd a fiú mögé teleportált, és földre vitte.