Sziasztok!
Még most sem hiszem el, hogy elkezdtem ezt a történetet... Igazából, már elég rég óta csatlakoztam a wattpadhoz, de viszont ez a legelső alkalom, hogy egy saját story-t írok. A cselekmény nem teljesen követi az eredeti sorit, de mégis ez...
M:- Diego, kérlek hadd beszéljem meg veled az előbbieket. Ígérem mindent elmagyarázok. - kérleltem a fiút. Kettes lassan végigmert, s szeme megállapodott a kezemben tartott üvegen. Szája alig látható mosolyra húzódott, ekkor tudtam, hogy nyert ügyem van nála. Ötösnek végül tényleg igaza lett, eléggé fontos lehetek Diego számára, ha mindezek után képes még velem beszélni.
D:- Egy feltétellel vagyok hajlandó meghallgatni. Abban az üvegben nutella van, ugye? - kérdezte már sokkal nagyobb vigyorral az arcán.
M:- Hát nem tévedtél.
D:- Akkor nagyon jó, menjünk is le a konyhába, van egy kis meglepetésem. - válaszolta a fiú. Lassan elindultunk a konyha irányába, majd miután szerencsénkre senki sem tartózkodott a helységben, le is ültünk az asztalhoz.
M:- Végre elmondanád, hogy mégis mi az, amit titkolnod kell előlem? - kérdeztem kíváncsian Diego-t.
D:- Csukd be a szemed, és egy pillanat alatt érezni is fogod. - utasított Diego. Becsuktam a szememet, s nemsokára egy kellemes, édes illat csapta meg az orromat. Nem volt túl nehéz, hogy rájöjjek, mit is rejtegetett eddig előle.
M:- Te honnan szereztél palacsintát? Ráadásul az illatából ítélve nem hiszem, hogy olyan rossz lenne.
D:- Miután, ugye anya meglátta, hogy el lett mosogatva, csinált nekem egy nagy adagnyi palacsintát hálából, mivel ez a kedvenc ételem. Én meg gondoltam, hogy nem eszem meg egyedül, inkább megosztom veled, remélhetőleg szereted.
M:- Hát bocsi, hogy ezt mondom, de nem igazán szeretem a palacsintát. - Diego értetlen arcot kezdett el vágni, így a nevetés miatt nagy nehezen inkább folytattam a mondandómat. - Nyugi, te hülye, imádom a palacsintát, főleg ha még nutella is van rajta.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
D:- Mondhatom nagyon humoros vagy. Viszont nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de én egészen éhes lettem már.
M:- Ha hiszed, ha nem, én is, úgyhogy inkább együnk. - miközben egymás után ettük a palacsintákat, tisztáztuk a helyzetet, és végre teljesen megnyugodhattam. Diego-val újra barátok lettünk, valamint Ötössel is hála rendbe jöttek a dolgok. Apropó Ötös. Nem is tudom, hogy mit gondoljak róla. Lehet, hogy még csak most békültünk ki, de olyan jó volt vele lenni. Amikor csak nevettünk, akkor is olyan szabadnak és felszabadultnak éreztem magam, mint még eddig soha. Amikor pedig rám mosolygott, rendesen remegni kezdtek a lábaim. Ez normális vagy? Vagy lehetséges lenne..., hogy szerelmes vagyok Ötösbe??? Istenem, én ezt nem bírom. Mi van ha mégis beleszerettem, de ő mégsem érez irántam többet holmi barátnál? Vagy mi van akkor, ha esetleg én is bejövök neki? Még ki tudja mennyi ideig tettem volna fel magamnak az ilyenfajta kérdéseket, amikor valaki már szinte kiabálta a nevemet.
