Sziasztok!
Még most sem hiszem el, hogy elkezdtem ezt a történetet... Igazából, már elég rég óta csatlakoztam a wattpadhoz, de viszont ez a legelső alkalom, hogy egy saját story-t írok. A cselekmény nem teljesen követi az eredeti sorit, de mégis ez...
Nem hiszem el, hogy holnap már itt van a bál. De vajon mit csinálhat most Ötös?
Ötös szemszöge:
Ezt nem hiszem el. Hogy tudtam ennyire elcseszni mindent? Nem elég, hogy Melanie Diego-val megy a bálra, még jól meg is bántottam. Miért nem jöttem rá hamarabb, hogy ő is érez irántam valamit? Egyáltalán miért kellett belemennem ebbe a hülye randiba is? Jó persze, ez már hetekkel ezelőtt le volt beszélve, még mielőtt Melanie az életem része lett volna, de mégis miért csinálom? Hogy féltékennyé tegyem? Valószínűleg ez a fő oka annak, hogy most egy kissé eldugott helyen lévő kávézó fele tartok. Igen, a késő éjjeli kávénál nincs is jobb. Lassan odaértem a téglaépülethez, majd beléptem az ajtón. Nem is kellet sokat keresgélnem, ugyanis egy szőrmebundás, barna hajú lány ugrott hirtelen a nyakamba. Igen, ő volt Babe.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
B:- Szióka Ötös! Úgy örülök, hogy eljöttél. - köszönt nekem a lány, majd még csimpaszkodott rajtam egy darabig, szinte alig tudtam magamról leszedni. Miután leültünk egy asztalhoz, s mind a ketten rendeltünk magunknak kávét, elkezdődött a kínos beszélgetés. - Na és, hogy ünnepeljük meg a holnapi szülinapodat? Valami közös program esetleg?
Ö:- Igazából az akadémián apám egy bált rendez a szülinapunk alkalmából. Elég nagy a felhajtás, meg telve a ház újságírókkal, riporterekkel, mindenféle fontos emberrel. Eddig minden éven ugyanez volt a program, viszont most éven apám bevezetett egy újdonságot is.
M:- Egy bál csak miattatok? Tudtam, hogy az apád kő gazdag, de ez akkor is meglepő. Na de mesélj, milyen újdonságról van szó?
Ö:- Hát, megengedte, hogy kísérőt vigyünk a bálra, ami azért elég nagy dolog tőle. Senkinek sem engedi, hogy bármiféle kapcsolatba lépjünk a másikkal, főleg nem egy idegennel. - intéztem szavaimat Babe-hez. Nem mondom, hogy nem volt szép, mert gyönyörű volt, de ugyanakkor én nem akartam tőle nagyon semmit.
B:- És már van kivel menned a bálba? Úgy értem, biztos lecsaptak rád a lányok. Egy ilyen paliért én még ölni is tudnák. - tette hozzá Babe a számomra elég kellemetlen megjegyzést. Hirtelen megint eszembe jutott Melanie, s persze Diego is. Nem nagyon akartam elképzelni azt, miként ők ketten belefeledkezve táncolnak egymással a bálon, de sajnos sikerült. Annyi ellenszenv gyűlt fel bennem, hogy éreztem, bosszút kell állnom. Ismét hamarabb cselekedtem mint gondolkodtam volna, így lehet, hogy életem egyik legrosszabb döntését hoztam meg abban a pillanatban.
Ö:- Hát én reménykedtem benne, h eljössz velem a bálba. Persze, csak ha szabad vagy holnap este. - tájékoztattam a lányt a dolgokról, majd egy vadító csábos mosolyt villantottam rá. Persze mondanom se kell, Babe sikoltozásba kezdett, majd szinte csak hogy nem rám vetette magát.
B:- Úristen, ez nem kérdés. Hát persze, ki nem hagynám. - válaszolta a lány, majd még folytattuk a beszélgetést a mindennapi dolgokról. Lassan az idő már éjfélre járt, így gyorsan hazakísértem randipartneremet. Miután megérkeztünk az otthonához, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy elköszönjünk egymástól.
