Az új remény (TUA fanfiction)

A nyolcas számú

-1989. október 1.-

43 nő, szerte a világban egyidejűleg szült úgy gyermekeket, hogy nem mutatták a terhesség jeleit. 43 gyerek, de ebből csak 7 kivételes képességekkel bíró újszülött került  az Esernyő Akadémiára Sir Reginald Hargreeves jóvoltából, ki örökbe fogadta őket. De nem hiszem, hogy sokaknál felmerült a kérdés, hogy ez vajon miért is történhetett. 

-1989. október 1. -

-23:59-

Hirtelen egy csecsemő sírt fel a teremben. Bár a helység tele volt az értetlen arckifejezésű, kissé riadt emberekkel, mégis miután ez a csoda a világra jött, szinte egy pillanatra megállt minden. Az arcokon felragyogott a mosoly, ahogy meglátták a váratlan jövevényt. Az újonnan érkezett kislány elbűvölő szépségével mindenkit levett a lábáról.  De ez a pillanat is csakhamar elmúlt. A mindössze 15 éves lány a korai izgalmakat átvészelve kérdőn nézett az aggodalmaskodó szüleire, miközben mellkasára fektették a csöppséget. Hirtelen kiabálások érkeztek minden felől, senki sem értette, hogy az előbbi események valóban megtörténtek-e. Mindössze fél órája kezdődött az ugyanis, hogy  az éppen barátnőjével hazafelé sétáló Sarah hirtelen fájásokra panaszkodott, majd azonnal vérezni kezdett. Nemsokára hatalmas fájdalom közepette kérte az aggodalmaskodó barátnőjét, hogy hívjanak mentőt, majd a szülőket értesítve a kórház felé vették az irányt. Az egyik kórteremben az asszisztensek és orvosok zavarodottsága ellenére elkezdődött a szülés.Minden rendben zajlott le.De ezután érkeztek a magyarázatra váró kérdések. A legtöbben arra várták a választ, hogy mégis milyen módon lehet az, hogy egy 15 éves lány egy teljesen egészséges kislányt szüljön anélkül, hogy teherbe esett volna? Sarah teljesen tanácstalan volt, szinte egész addigi életét feldúlta ez a hirtelen fordulat. Nem is sejtette, hogy milyen csodában volt szerepe. De míg ő szinte nem is törődött a külvilággal, addigra már megszületett a döntés a szülei részéről. A csecsemő semmi képen sem maradhat a családban, hiszen megmagyarázhatatlan érkezése nem enged arra következtetni, hogy ebből bármi jó származzon. Egyik percről a másikra megváltozott a világ. Csupán az zökkentette ki megrökönyödéséből ,mikor érezte, hogy a mellkasára fektetett súly lekerült róla.Látta, hogy miként viszik el azt a titokzatos tüneményt, kit még pár pillanata ő maga hozott világra. Vadul kapálózni kezdett érte kezeivel, de mielőtt bármit is tehetett volna, hirtelen elkezdett álmosodni, míg végül szemhéjai le nem csukódtak. AZ egyik ápolónő nyugtató injekciója megtette a hatását. Míg a rokonok többnyire túltették magukat a kezdeti sokkon, Sarah sajnos a nemrég történteket nem igazán tudta elfelejteni. Álmában is a kislány járt a fejében, de sajnos kénytelen volt elengedni őt, hiszen útjaik egyik pillanatról a másikra elváltak.

-14 évvel később-

Egy férfi léptei visszhangzottak a gyermekotthon hosszú folyosóján. Hirtelen megtorpant az ablak mellet, s kitekintett az udvarra. A játszótér tele volt különböző gyerekekkel, kiket elhagytak szüleik, s ezután kerültek az árvaházba. A sok játszadozó gyerek közül viszont kitűnt egy, a közelben üldögélő lány. Egy padon ült magányosan, s éppen olvasott. A férfi már csak a borítóról felismerte a könyvet, hiszen neki is egyik kedvence volt a költemény. A lány ugyanis nem olvasott mást, mint az Odüsszeiát. Szőke tincsei belelógtak szemébe, de mindez sem gátolta meg abban, hogy folytassa a könyvet. Ki tudja, mennyi ideig figyelte volna még a férfi az olvasó lányt, de végül mégis továbbhaladt, s folytatta az útját a gyermekotthon vezetőjének irodájához. Miután megérkezett az említett helyhez, bekopogott az ajtón, majd miután hallotta a már ismerős hangot, bement a szobába. A helység nem volt túl tágas, csupán néhány szekrény, egy íróasztal  és pár ülő alkalmatosság kapott csak helyet. Az íróasztal mögött egy idősebb nő foglalt helyet, ki mikor a férfi besétált, azonnal felpattant helyéről.

- Jó napot kívánok. -üdvözölte a férfi a gyermekotthon vezetőjét. Miután a hölgy is eleget tett az általános  köszönésnek, rátért a lényegre. - Szerintem mind a ketten pontosan tudjuk, hogy miért jöttem ma el ide. Nem szeretném húzni sem a magam, sem pedig az ön drága idejét, így kérem, hogy mihamarabb essünk túl a dolgon. Nem sokára már indulnom kell vissza, így javasolnám, hogy értesítsük minél előbb efelől a lányt is.  

-Semmi probléma uram, én is ezt szerettem volna szorgalmazni. Tudja, bár mi minden gyermeket szívesen látunk, mindig tudtam , hogy ez a lány valahogyan jobban különbözik a többiektől. Mindig is reméltük, hogy egykoron egy szerető család befogadja, és lám ez meg is történt. Akkor kérem kövessen, elkísérem a lányhoz. A csomagjait már összepakoltuk, indulásra készen áll. 

Gyorsan haladtak keresztül az udvaron. A sok játszadozó gyerek mit sem törődve az idegen férfival, folytatták tovább játékukat. A padon ülő leányzó annyira bele volt merülve könyvébe, hogy csak többszöri felszólításra reagált. Miután megpillantotta a monoklis férfit, kérdőn nézett a már jól ismert nőre.

-Kedvesem. Bemutatom neked Sir Reginald Hargreeves-t. Már beszéltünk róla, hogy egy férfi ajánlkozott azért, hogy téged örökbe fogad. Ne nézz így rám, inkább szedd össze magad egy kicsit, és gyere velünk, mert nem sokára már indulnotok is kell! - A nő bár kissé szigorúan viselkedett vele, mégis meg lehetett érteni. Ennyi gyerekhez nem kötődhet, hiszen az örökbe fogadás után, ez sem neki, sem pedig az új családba kerülő gyereknek sem fog használni. Ezután már hárman haladtak a férfi autója felé, mely közvetlenül az otthon előtt állt. Míg a csomagok bepakolása történt a lány könnyed búcsút vett egykori otthonának vezetőjétől, majd beült a járműbe szemben a férfival. Lassan elindultak, ő pedig elkezdte fürkészni egyre ismeretlenebb tájat. Bámészkodásából a férfi hangja zökkentette ki.

- Üdvözöllek még egyszer kedves nyolcas számú. Mint már hallottad, Sir Reginald Hargreeves vagyok, az Esernyő Akadémia vezetője. Jogos a kérdés, hogy ez mit is takar. Ezt az akadémiát én alapítottam, mégpedig olyan gyerekek számára, akik hozzád hasonlóan képességekkel rendelkeznek. Egyszóval különlegesek. Hét veled egy idős gyerekkel fogsz találkozni, kiket már születésük után rögtön örökbe fogadtam. Te ebben kivételt képeztél, mivel csak nem rég derült arra fény, hogy te is ezen szerencsések közé tartozol. Remélem, hogy gyorsan otthonoddá fog válni a hely, és persze jól fogod érezni magad. Ne aggodalmaskodj, az akadémián mindent meg fogsz tudni. Ezúttal is köszöntünk a köreinkben nyolcas számú.

- Köszönöm uram, nagyon megtisztelő, hogy én is a csapat egyik tagját képezhetem. Viszont lehetne egy kérdésem? Miért hív engem nyolcas számúnak?

- Először is,  hívj apának, mint a többiek. Másodszor pedig azért hívlak nyolcas számúnak, mivel ez a neved. Előfordulhat, hogy az akadémián fogsz kapni egy új nevet, de én téged a társaidhoz hasonlóan sorszámokként foglak hívni. 

- Rendben uram, azaz apa. - nyolcas még ennyit tudott kinyögni, majd elnyomta az álom. Nem hiába, fárasztó nap volt ez, de még közel sincsen vége. 

Sziasztok!

Hát ez lenne a story első része, remélem, hogy tetszik. A következő részt valószínűleg holnap fogom kirakni, de azért még ma este is figyeljétek az oldalam. A második rész mindenképpen hosszabb lesz, s már elkezdődnek az izgalmak is.

Addig is jó olvasást! ;))