Susano

4

JÉZUSOM EMBEREK!

Nem túlzok kurvasokat kihagytam. Annyira jó érzés visszatérni. Azért nem írtam, mert feltörték a profilomat. @Kokoya-chann-nak köszönhetitek hogy itt vagyok, kövessétek be!

~Legjobb barátnő~

Zihálva keltem fel. Nagyon rosszat álmodtam, hiszen tegnap este megöltem egy embert! Úristen. Kivánszorogtam a konyhába a fejemet fogva. Észbontóan sajog. Itachi fogalmam sincs hol van. Naruto-ék pedig biztos alszanak.

- Hh? Te fent?- hallom 'Tachi szeretetteljes rekedt hangját

- Igen Ita', rosszat álmodtam. Majd megölt a rémület.- fogom a fejem

Leült mellém és átkarolt.

- Három percre megyek megnézni Sasuke-t és Naruto-t, te meg felkelsz. Még csak hajnali öt van.

- Valahogyan realizáltam, hogy kora lehet. Hiszen sötét az ég.

- Gyere aludjál vissza. Ha szeretnéd be feküdhetek melléd.

Láttam, hogy nem tudja mit mondjon. Tisztára ki volt. Mondjuk meg is értem. Megölték a szüleit...

- Próbálj meg megnyugodni! Egyedül hagylak most. Elmegyek sétálni.

- Nem mész sehová az éjszaka közepén. És ha elkapnak?

- Miért kapnának el?

- Gondolj a tegnap estére.- válaszol szarkasztikusan

- Mennyit aludtál?- nézek rá szigorúan

- Épp eleget.

- Akkor te most szépen elmész aludni.- fogom meg a kezét

Bementünk a szobájába, szépen elmondtam neki, hogy aludni fog.

- Te is aludjál már! Kora van.

- Jó na.

Lassan befeküdtem mellé.

- Shisui átjön délután, Nagy valószínűséggel rossz híreket fog hozni.

- Félek.- morgolódok

Átkarolta a derekam. Meglepődtem.

- Csakhogy ne menj sehova. Senju Hanabi.

- Feladom.

~Timeskip~

Reggel nyolckor Itachi még mindig aludt. Én nem bírtam tovább ezért a mosdóban átöltöztem egy kényelmesebb mindennapos ruhába. Kisétáltam a közeli erdőbe. Ez a nap átlagosnak indul. A madarak csicseregtek, éppen elmélyültem a gondolataimban, amikor egy kiáltás félbeszakította azt.

- Pukkadj meg Kisame! Így eltűnni?

Fel ugrottam egy fára, úgy gondoltam ott leselkedhetek. De hát nem úgy megy az, semmi se jöhet össze mindig. Egyenesen beleütköztem a kiabálómba. Zöldes szemei csillogtak lilás-barna haja félre tolva. Valami fura köpeny volt rajta. A kesztyűjén hordta a hovatartozását jelző vas részt. Iwagakure-ből származik. De át van húzva neki. Elkezdett a lány leesni. Elkaptam a kezét.

- Basszus bocsi! Nem láttalak!- kérem tőle a bocsánatát

- Semmi gond. Várjál, te konohai vagy?

- Ahogy látod.- vetettem egy pillantást a nyakamban lógó fejpántra- Senju Hanabi vagyok. Te?

- Shiky. Simán Shiky.

- Értem. Mit keresel erre felé?

- Az a félkegyelmű társam. Kisame, eltűnt. De hiszed ha nem. Téged keresünk. Szóval gyere velem Hanabi.

- Miért kellek én nektek?

- Hát Pain, a vezetőnk tudomást szerzett a Sharinganodról.

- He? Hogyan?

- Belső infókat nem adhatok ki. Gyere. Csatlakozz az Akatsuki-hoz.

Az agyamban gyorsan átfutott minden. Kapkodva, de döntöttem.

- Kettő napot kérek. Holnapután ugyanitt.

- Rendben barátnőm.- kacsintott- Én most megkeresem Kisame-t.

- Kíváncsi vagyok arra a fiúra.

Ahogy elnézem a lány nálam egy, max két évvel lehet fiatalabb.

- Barátnők vagyunk?- kérdem tőle izgatottan

- Naná Hanabi. Hány éves is vagy?

- Tizenhat.

- Én 15.

(TUDOM! A korhatárok nagyok eltolódtak, Naruto és Sasuke itt 13 évesek. Ú de összekutyultam, de remélem élvezhető így is.) (Itachi 17)

- Viszlát holnapután. Ugyanitt Shiky!

- Viszlát Hanabi.- kacsint

Itt kezdődött el az életem másik furább szakasza.

Ne kövezzetek meg, tudom rövid lett, de nagyon izgulok. Élvezhető a story?