Susano

3

Itachitól kaptam ajándékba egy doboz Dango-t amit gyorsan meg is ettem. Naruto-t is megkínáltam vele. Mikor elmentek Itachi egy nagyon lágy mosollyal ajándékozott meg. Ami a szívemig hatolt. Én is viszonoztam a mosolyt.

Reggel az akadémiánál megint összefutottunk.
- Aztán jók legyetek!- intek a kicsi Uchihának és Naruto-nak
- Ismét találkozunk.- hallottam egy kedves hangot a hátam mögül
- Itachi.- mosolyogtam
Az egyik csuklómat megfogta.
- Gyere.
A szívem hevesen kezdett verni. Az arcom színe is paradicsom piros lett

Egyenesen hozzájuk mentünk, az apja ma este nem jön haza, anyukája pedig dolgozik. Velem szembe leült.
- Sasuke ma este sokáig edz. Biztos elviszi magával Naruto-t. Maradj velem.
Tágra nyílt szemekkel néztem a fiúra.
- 'Tachi.- nézek rá
Mosolygott és mosolygott...
Az Uchiha felnézett. Vészesen közeledett az arcom felé. Sos... Összetapasztotta ajkainkat. Amikor levegőhiány miatt szétváltunk ezt mondta:
- Szeretlek és szeretni foglak.
Ekkor a Mangekyou Sharinganom bekapcsolt. A szerintem szép minta kirajzolódott a szemeimben.
- Hanabi... az ott sharingan?- fogta meg a fejem, hogy jobban szemügyre vegye
- Én félig Uchiha vagyok.- mesélem el neki
Ekkor felvillantotta a saját Mangekyou-ját. Az ő szemében is szép minta alakult ki.
- Ne kérdezd hogyan... én sem tudom...
- Gyönyörű.- ennyit tudott kinyögni
Visszainvitált egy csókba. Átöleltem. A testem az övéhet simult. Éreztem ahogy lélegzik.
- Maradok!!!
Pár másodperc csend után megtörte a csendet.
- Tud valaki a sharinganodról?
- Egy öreg Dango árus. De fene tudja honnan jutott hozzá az infohoz.
- Ha eddig magában tartotta, akkor talán tovább is menni fog neki.
- Rajta kívül senki.

El sem hiszem... az a bunko egoista lány, aki eddig voltam hírtelen eltűnt. Boldog vagyok! Szeretem Uchiha Itachit. Későre járhatott mikor kopogtak.
- Biztos anya lesz. Sasuke és Naruto még edz...
Ajtócsapódást hallottunk.
- Jó estét...- köszönni akrtam, mikor egy konohai ANBU lépett be. A kardja vérben ázva. Ita védelmezően elém állt.
- Elérkezett az utolsó napotok.- motyog
Itachi nekirontott. Az ANBU-s félrelökte.
- Itachi!- kiáltok.
Okkersárga szín kezdett el terjedni a levegőben.
- Moktun!- lefogtam a tagot
A sárga szín egy csontvázkéz formát öltött. Megfogtam vele a támadót. Itachi végezte rajta a végső csapást.
Két gyerek sikolyát hallottuk.
- ITACHII!!
- HANABII!!! Ezek meg akarnak ölni minket!
- Hanabinak Sharinganja van!- mutat rám Sasuke
- Ez mi?- kérdi naruto az okkersárga színre mutatva
- Susano.- jön ki Itachin
- Nii-san.
Elengedtem a Susano-val a holttestet. A szemem megint vérezni kezdett.
- Hanabi.- kap el Itachi
Naruto kikönnyezett.
- Ugye nem lessz semmi baja?
- Csak pihennie kell.- vett fel Itachi menyasszony pózba
Egy csókot nyomott a homlokomra. Hallottam Sasuke kuncogását.
- Én leszek a Hokage és nem fogom engedni, hogy bántsák a másikat!
- A ninja élet erről szól Naruto...
- De a falusiak! Mert ez egy konohai ember.
- Az még olyan messze van...
- Igenis Hokage leszek!

Itachi szemszög:

A kettő kis apróság már lefeküdt aludni Sasuke szobájában. Én az alvó szépségre figyeltem. Fehér haja az arcába lógott, a klánja címerét viselő fejpántját le vettem róla. Egy puszit nyomtam az arcára.

Az éjszaka egy cseppet sem aludtam. Mindenkire figyeltem, közbe közbe átugrottam a kettő kicsihez is.