Susano

2

Reggel Naruto keltett.
- Hanabi-nii!- bökködött
- Jó reggelt Naruto!
- Elaludtál és nem akartalak felkelteni.
- Máskor nyugodtan rángass fel az álmomból.
- Rendben. Elkísérsz az akadémiára?
- Mint mindig, ma is veled megyek!
A táskámba belepakoltam a könyvet. Csak azt vittem benne. Elvégeztem a reggeli rutinom jó gyorsan. Felvettem a jounin mellényem. Megfogtam a kis Naruto kezét és elindultunk az akadémia felé.
- Hanabi ha te velem vagy biztonságban érzem magam. Nagyon erős vagy!
- Megfogadtam, hogy bármitől megvédelek.
Az Akatsuki célpontjává váltál. Hiszen Kuramát beléd pecsételték...
Gyors léptekkel odaértünk az akadémiára.
- Hanabi-nii! Hazamegyek egyedül is!
- Csak aztán óvatosan Naruto!- hosszasan integettem neki
Láttam, hogy közben Sasuke is befut.
- Jó reggelt Hanabi.- köszönt egy ismerős hang
Megfordultam Itachit láttam zsebre tett kézzel.
- Jó reggelt Itachi.- alig észrevehető pír terült el az arcomon
- Van kedved eljönni velem sétálni?
- Persze.- az arcom már halvány piros árnyalatot vett fel
Mikor eltávolodtunk az akadémiától Itachi belekezdett a mondandójába. Jó érzés volt mellette sétálni.
- Felajánlották, hogy csatlakozhatsz az ANBU-ba. Te mégis elutasítottad.
Nagy levegőt vettem.
- Minden álmom az, hogy egy három fős csapat vezető jouninja legyek.
- Már értem.
Kivette a zsebéből a kezét.
- Meghívlak egy Dango-ra.- mosolygott
- ITACH-KUNNNN!
Magunk mögé néztünk. 5 vagy 6 lány harsogta Itachi nevét. Ő persze nem tudta mit csináljon.
- Hát Ita látom elfoglalt vagy. Majd később.- intek neki
- R-rendben...- mondta lehangoltan
A lányok egyike utánam kapott.
- Ne merd úgy hívni, mintha az ismerőse lennél! Igaz évfolyam társa vagy....
- Moktun.- suttogtam
A lányt lefogta az egyik jutsum. Mikor eltávolodtam elengedte. Nagyon kicsi hiányzott, hogy behúzzak neki.

Egy fa alatt pihentem. A könyvet olvastam. Lényegében a Susano az egy nagy harcos ami megvéd. Ennyit szűrtem le. A színe... mindenkinél más. Az alakja... szintén. Hogyan kell előhozni? Fogalmam sincs! Először is. Meg kell tanulnom genjutsut használni. Elmegyek egy specialistához!

Kurenai sensei ajtaján kopogtam. A kedves nő fogadott. Beinvitált a házába.
- Mi járatban Hanabi?
- Szeretnék genjutsut tanulni!
- Hm... te nem vagy genjutsu beállítottságú.
- De megpróbálhatom?

Fél óra szenvedés után sikerült létrehoznom egy gyenge genjutsut.
- Elég jól ment. Az akadémiai eredményeid azt mutatták, nem voltál képes létrehozni egy ilyen szintűt se.
- Talán fejlődtem. És még egy kérdésem lenne sensei!
- Mond csak.- mosolygott
- Van olyan könyve, ami leírja a sharingan genjutsuját?
- Persze! Nagyon érdekel a sharingan ahogy így észre vettem.
- Igen, elég érdekes Gekkei Genkai.

Naruto szemszög:

- Sasuke. Nem értem miért ilyen gonoszak velem...
- Csak irigyek! Nem mindenki van egy különleges erő birtokában.
Hazafelé igyekeztünk a barátommal. Megígértem neki, hogy megmutatom hol lakok Hanabival.
- Ezt ne mond el Hanabi-nak. De Itachi kedveli.- suttog
- Tényleg?- kérdeztem vissza izgatottan
- Aha!
- Dango!!!- rohant oda egy bolthoz
Én követtem.
- Kettő dango-t kérek. Egyet nekem, egyet a barátomnak!
Az arcom felvidult. Egyetlen egy barátom meghívott egy dangora. Ekkor elestem. Lehorzsoltam a lábam. Egy dühös női tekintetet láttam. Miért? Miért csak Sasuke és Hanabi szeret? Nem tudtam visszavágni annak a szajhának.
- Te vagy az a kölyök, aki Hanabi-val lakik.
- Ki hitte volna, hogy ez az...
- Miért?- kiabálom- Én csak Dango-t akartam enni a barátommal!
- Szemetek! Hagyjátok a barátomat!
Sasuke nekiindult a kettő nagyobbak, persze ők ellökték maguktól.
Ekkor felettem egy lány termett.
- Hanabi!- nézett Sasuke

Hanabi szemszög:

Az egyiket hasba rúgtam. Az utsza végén megállította egy házfal. A másikat, akivel pár órája vitatkoztam a pólójánál fogva felemeltem. Csak egy kicsi hiányzott, hogy ne hozzam elő a sharinganom.
- Ha mégegyszer meglátom, hogy hozzáérsz Naruto-hoz... szarrá leszel verve...
A lány úgy tűnik komolyan vettem. A barátnője után küldtem. Felsegítettem Naruto-t. Sasukét is rendbe tettem.
- Jól vagytok fiúk?
- Köszi Hanabi. Te tényleg erős vagy.
- Ugyan Sasuke. Csak az Egóm nagy.
- Tessék fiatalember, itt a Dango.
Az öreg Dango árusnak megakadt rajtam a szeme.
- Uchiha fattyú.- morgott egyet
- Én nem!- morog vissza Sasuke
Megfogtam a vállát.
- Gyere. Hazakísérünk.
- Anya megengedte, hogy megnézzem a házatok. Oda indultunk.
Lassan elindultunk. Naruto rám nézett.
- Honnan tudja a néni?
Csendre intettem. Ekkor pillantottam meg Itachit.
- Hát itt meg mi történt?
- Majd elmondom.
Láttam, hogy Sasuke Naruto-nak súg valamit. Ő meg elmosolyodott rajta.

Mikor felértünk a házba Itachit félrehívtam. A kettő kicsi ninjásat játszott plüss shurikenekkel.
- Aztán ez történt.- fejeztem be a mesét
- Köszönöm, hogy vigyáztál Sasukéra.
- Szívesen.- pirultam el
- Ja és... igen, a Dango elmaradt.- húzott elő három dobozt.
A nyálelválasztásom azonnal megindult.
- Itachi hozott Dango-t!- futott hozzánk Sasuke
- Ti most ettetek!- emeli magasra
- A rámen is finom.- képzelte el magában Naruto (gondolom én)
- Van instand rámen a hűtőbe.
- RÁMEENNN!
Kuncogtam.
Itachi magához ölelt és átnyújtott egy Dango-t.
- Ita...- dadogtam zavaromban
- Engedd el magad Hanabi.- a homlokomra nyomott egy rövid csókot
Én paradicsom piros arccal ettem a Dango-t