Susano

1

Mikor kiengedtek a kórházból rohantam Kushina és Minato sensei házához. Minden le volt szalagozva. Egy ANBU tag állt előttem. Megkerültem, de persze az utánam jött. Hátulról megfogott. Kettő fekete zsákot cipeltek ki a házból.
- SENSEI!- ordítottam torkom szakadtából
- Hanabi, kérlek hagyd el a területet...
- Hol van Naruto! Látnom kell!
Elmondta a címet ahova mennem kell. Csak később jöttem rá, hogy az az én házam. Azonnal arra vettem az irányt. Házakról házakra ugráltam. Majdnem nekimentem egy öregnek, de ez zavart a legkevésbé. Az ajtón berontottam. Megláttam a kis 12-13 éves Naruto-t ahogy sír.
- Naruto!- eredtek el a könnyeim
Azonnal odafutott hozzám. Felvettem a kis csöppöt. Hangosan kieresztette bánatát. Ekkor pillantottam meg a harmadikat.
- Hogy történhetett ez meg?
Hátat fordítottam neki. A szememből már nem is könny folyt, hanem vér. Láttam Naruto chakra áramlását. A Sharingan előjött. El is tűntettem. Visszafordultam a Hokage felé.
- Véletlen baleset volt. A kis Naruto szerencsére nem volt háznál.
- Hanabival fogok lakni nagypapi! Nem érdekelsz.
- Ha Hanabinak nincs ellenvetése...
- Persze persze persze.- mondtam annyiszor, hogy meg sem tudtam számolni
- Mostantól itt fogtok lakni!- jelenti ki a harmadik
- Köszönöm.- motyogtam
- Naruto... holnap nem muszály bemenned az Akadémiára.
- Holnap vizsgám lesz!
- Értem. Rendezkedjetek be...
Az öreg harmadik itt hagyott minket. Le tettem Narutót. Letöröltem a vért a szememről.
- Hanabi, a szemed!
- Ne aggódj.
Besétáltam a fürdőbe. Előhoztam a Sharingant. Várj. Ez valami más...

- Hanabi! A szemed!
- Izé, Naruto!- tüntetem el ezt a nagyon op Sharingant- Ezt tilos elmondani bárkinek.
- Rendben! Azt gondoltam, mi lenne, ha elmennénk az Iwagkurei barátodhoz?
- Jó ötlet.- guggoltam le hozzá, kedvesen mosolyogva- De először beugrunk a megmentőmhöz.
- Megmentő dattebayo?- néz rám a tipikus kíváncsi arcával
- Majd máskor elmesélem.- legyintettem- Na akkor indulás!
Megfogtam a kezét. Azon filóztam, hogy a legjobb barátomhoz ugorjak be előbb, vagy Itához. Változtattam a terven. Úgy döntöttem meglátogatom a robbantót.

Cirka másfél óra múlva bent álltunk Deidara művésztermében.
- Hahó! Művészbolond Deidara!
- Hanabi... Régen láttalak. Hoztál magaddal egy kísérleti alanyt? Hm.
- Baka!- kiáltott rá Naruto- Olyan fiú hangja van a barátnődnek Hanabi.
- FIÚ VAGYOK CSESSZE MEG! HM!
- Deidara! Ne beszélj így Naruto előtt.
- Bocsesz. Hm. De...- rohant oda hozzánk- ... ugye jól vagy fafej?- kérdi- Orochimaru nem bántott? Hm.
- Alig tudott elkapni hagyj már.- legyintettem
Naruto egy cukorkát nyújtott Deidarának.
- Ez meg mi? Hm?
- A torokkaparásodra. - nevette el magát
Értetlenül néztünk a kisfiúra.
- Hát mert mindig hümmögsz.
Én a hasamat fogtam a nevetéstől. Deidara már szinte felrobbant a méregtől.
- Olyan fura barátod van Hanabi.
- Na Deidara. Ugye volt egy Uchiha az Akatsukiban aki meghalt. Beigazolódott a gyanúm.
- Az a baromság, hogy Uchiha vér is van benned? Hm?
Megvillantottam az immár három tomoés Sharinganom. Nagyot ugrott a fiú.
- 3. Tomoe?
- Jah. És van valami furcsaság.
Ekkor előhoztam azt az op változatot.
- Deidara-san. Hívhatlak így?- kérdi Naruto
- Persze, hm.
Deidara nagyot nézett. Még jobban szemügyre vette. Mint aki életében először lát Sharingant...
- Tűnjetek el, hm. Az Akatsuki mindjárt ideér.
- Ide?
- Csak tűnjetek el! Máskor mondok infókat! Hm. És Hanabi. Edződj meg! Hm.

Narutoval teljes gázzal futottunk a falu felé.
- Mi az az Akatsuki?
- Egyszer talán mesélek róla.

- Gyere siess! Taníts shurikent dobni!
- Jó, na.
Jobbra fordítottam a fejem.
- Narutooo!
- Sasukeee!
A kettő kicsi egymáshoz futott és adtak egymásnak egy baráti ököl pacsit.
- Szia Sasuke!
- Helló Hanabi! Jól vagy? Ita aggódott érted.
- Most, hogy így szóba hoztad a testvéred merre is van?- szökött pír az arcomra
- Mindjárt jön.- nézett a szokásos durcis arcával- Nézd ott van. Nii-san!- intett a bátyjának
Vettem a bátorságot és odamentem az idősebb Uchihához.
- Köszönöm, hogy akkor elkaptál.- pirosodtam még jobban el
- Semmiség. Látom ti is edzeni jöttetek.
- Aha. Naruto kérte, hogy mutassam meg, hogyan dobok.
Az Uchiha le sem vette rólam a szemét. Ez zavarba hozott.
- Ne nézz már ennyire!- jegyeztem meg suttogva
Ő csak hümmögött.
- Mutasd meg mennyire profi vagy Hanabi-oneesan!
Fogtam egyszerre négy shurikent. Bekapcsoltam a Sharingant. Mindegyik bement a közepébe.
Itachi csak állt és nézett. A sharingant feltételezem nem látta. Jobb is így.
- Ma este átjöhetnek Nii-san? Apa nem lesz otthon!
- Szerintem csak zavarnánk!
- Ugyan, gyertek! Anya finom ráment csinál.
- Megyek!- szaladt Naruto Sasuke után
Egyedül hagyott Itachival.
- Figyelemre méltóan jó vagy.
- Köszönöm.- húztam ki magam- Biztos nem zavarnánk?
- Nem.- mosolygott
Pár percig szótlanul sétáltunk. Aztán Ita megtörte a csendet.
- Sajnálom a negyedik halálát.
Könnyek szöktek a szemembe. Óvatosan magához húzott. Minato és Kushina szinte a gyerekükként neveltek.
- Őket nem hozom szóba többet.
Az op Sharinganom előjött egy pillanatra, de újra eltűntettem.
- Itachi, a sharingannak van egy op-bb fajtája?
- Op?
- Ah..- sóhajtottam- Egy erősebb formája van?
- A Mangekyou Sharingan. Egy sajátos minta jelenik meg a szemedben. Valamint meg tudod vele alkotni a Susano-t és az Amaterasu-t. De nagyon erős lelki trauma kell ahhoz, hogy előhívd. De miért érdekel?
- Csak szimplán érdekesnek tartom ezt a Gekkei Genkai-t.
- Értem. Megérkeztünk.
- Szia anya!- ront be Sasuke- Elhoztam a barátomat Naruto-t. És Itachi is hozta a... barátnőjét?- alakul át kérdésbe a mondat
- Mi? Nem!- mondtuk egyszerre Itachival
Az anyukája kijött a konyhából.
- Örvendek!
Az anyukája üdvözölte Naruto-t és engem is.
- De aranyosak vagytok. A fiamnak barátnője van!
- Tévedés. Sasuke biztos barátilag értette.- nézett rá Itachi az öccsére
- Akkor is szívesen látunk titeket. Gyertek, üljetek le!

- Ragaszkodok hozzá! Hazakísérlek titeket.- csukta be a házuk ajtaját Itachi
- Rendben.
- Hát ez a Rámen csuda jó volt.
- Örülök neki.
Itachi próbálta leplezni, de a hazaút folyamán sokszor rám pillantott. Mikor az ajtóban álltunk Itachi illedelmesen elköszönt, majd indult vissza haza. Azonnal a könyvespolcom felé vettem az irányt. Biztos, hogy van olyan című könyvem, hogy: Susano