don't look at me ! - taekook

.16

Hangos sípolás, majd zubogó hangok járták át hallójáratát. A hibiszkusz tea mennyei illata mágnesként vonzotta magához. Egy kávéskanál cukor után kezei közé véve a forró nedűt azzal együtt indult meg kanapéjához.

Lassan kevergette a piros italt, aminek gőzétől szinte enyhe extázisba esett. Csönd volt, a kandalló lágy ropogásán kívül semmi sem zavarta meg az általa kialakított atmoszférát. Belül őrlődött, gondolatait egy zabolázatlan halhoz tudta volna hasonlítani, csak cikáztak hol erre - hol arra.

Szájához emelte az üveg poharat, komótosan itta a kortyokat miközben lelke apránként kezdett ellazulni. Teljesen képtelen lett volna elengedni magát, a baleset újra és újra játszódott fejében, hiába is próbálta nagy erőkkel elhessegetni a fájó emlék zuhatagot.

Az asztalra helyezte a csészéjét, majd a teraszra ment, zsebéből elhúzta a régi szenvedélyét, sosem hitte, hogy egyszer újra visszatér hozzá.
Ajkai közé illesztette a staubot* majd egy enyhe szívással életre keltette azt. Fogai között lágyan fújta ki a füstöt ami kisebb ködként vette körbe arcát.
Majd egy újabb fújás után eloszlott és semmivé lett, amit ebben a pillanatban Taehyung is szívesen megtett volna.

Visszatérve díványára újabb gondolatfoszlány kerítette hatalmába, Jeongguk.
A fiú, akinek gyönyörű kinézete és természete maradéktalanul megrészegítette, ha a közelébe került. Ha őszinte akar lenni, elég egyszerűen rá gondolnia és azon nyomban elhagyja józan esze.

De amilyen gyorsan lepte el egy maréknyi boldogság olyan hirtelenséggel is tűnt el, ahogyan eszébe jutott Dasom. A legszerencsésebb lány a földön...

Keményen vívódott magával, nem értette ő maga sem értette ezt az egész fölösleges érzelmi lavinát, mely a fiúhoz kötötte. Tudta, hogy semmi esélye, mégis valami legbelül iszonyatosan mélyen erősítette benne a hitet.

Kezdte újra érzékelni magán régi barátja tüneteit, a depresszió őt sem kímélte. Ökölbe szorított kezekkel hagyta, hogy az első cseppek lecsússzanak arcán.
Testét görcs és remegés ostromolta, mindigis utálta ezt az érzést.

Agyában már a régi forgatókönyv kezdett kirajzolódni, a fiókban a pirulák csak rá vártak, már éppen kezdte minimálisan összeszedni magát, hogy eljusson céljához amikor a csengő hangja felébresztette.

Mély levegőket véve csoszogott az ajtó felé, könnyeit pulóvere ujjába törölte mielőtt ajtót nyitott.
Ledermedt, hirtelen nem jött ki hang a torkán...

- Jeongguk ? - suttogta az este zamatába.

*cigaretta

———————————————

2021.01.01.

———————————————
Sziasztok !
Hosszú idő után újra résszel jelentkezem 🥺, remélem azért van akit még érdekel a történet.
Először is Boldog Új Évet mindenkinek!!!, remélem szerencsések lesztek idén !
Másodszor igyekszem kicsit újra aktivizálni magam, szóval bízom benne, hogy velem lesztek.:)
Addig is legyetek jók!
(Minden kommentet szívesen veszek!•.•)