don't look at me ! - taekook

.17

- Én csak...elhoztam a zoknid! - mutatta fel a markában lévő pandákkal borított pamutot.

- Ühm, köszönöm! - nézett kissé zavarodottan az előtte állóra - igazán nem kellett volna!

- Akkor további szép estét Taehyung! - nyomta a meglepődött fiú kezébe a zoknikat.

- Éppen teát készítettem, ha gondolod hozok neked is egy csészével! - mormogta szégyenlősen az orra alatt.

Jeongguk lendületesen haladt a kanapé felé amin kényelmesen elhelyezkedve várta forró italát.
'Nincs gondja az oldódással..gondolta magában a fiú.'

A kanalak halk koccanása töltötte ki a kettejük között létrejövő csendet. A zavartság érezhető volt, egyikőjük sem tudta mi lenne a helyes lépés most.

- Hogy érzed magad ? - kérdezte a vendég, mielőtt belekortyolt volna a nedűbe.

- A helyzethez képest egész jól, őszintén szólva lelkileg próbálom egy kicsit össze szedni magam, amit kétlem, hogy be kéne mutatnom mennyire nehéz folyamat.....küzdök - vallott színt a vele szemben ülőre.

- Taehyung...- simított a megszeppent fiú kezére - itt vagyok és segítek, mindig számíthatsz rám..- mosolyogott rá kedvesen, megpróbálva egy kis lelki adrenalinnal lökettel feltölteni a fiút.

- Köszönöm Jeongguk! - húzta el ujjait zavartan a másik meleg érintése elől. - De meg tudom oldani egyedül is, azonban sokat jelent, tényleg köszönöm. Hogy álltok az esküvő szervezéssel ? - tette fel a kényelmetlen kérdést, ami végképp megölte a minimális érzéki légkört.

- Attól, hogy valakit eljegyzel Taehyung nem azt jelenti, hogy el is kell venned.. - nevetett fel kissé a kissé frusztrált helyzet kihatása miatt - tudod még pontosan én sem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés, ami tudom rohadt szánalmas, de valami mégis megingott bennem, még nem jöttem rá az okára, de rajta vagyok.

- Dasom tud róla ?

- Dehogy, erről eddig senki sem tudott és fogalmam sincs miért pont neked mondtam el, mielőtt ez lenne a következő kérdésed. Egyszerűen csak nem értem, hogy mostanában mi van velem, olyan szétszórtságot érzek az egész életemben, sodródók és csak reménykedem, hogy a tutajom jó helyen akad fent. - felelte enyhén ideges hangnemben.

- Hé! - vezette kezét Jeongguk arcára, miután közelebb húzódott hozzá - rám is számíthatsz, sokat köszönhetek neked, azért valljuk be őszintén nem sok mindenki hozta volna el nekem a zoknimat! - mosolygott miközben próbálta oldani béna viccével a feszültséget.

Hirtelen más lett a levegő, szapora légzéseik töltötték meg a szoba űrét, szemeik félve találták meg egymást egymás zárkájába zárva íriszeiket.
Taehyung keze nem mozdult, mind a ketten lefagyva fixírozták a másikat. Kezdett melegebb lenni a kelleténél, Jeongguk teste enyhén előre mozdult amitől Taehyung pupillái megduplázódtak.
Az idő lelassult a testek vonzották egymást, azonban mielőtt Jeongguk arca elérte volna a minimális távolságot a szemben ülő felugrott.

- Mégegyszer nagyon szépen köszönöm a gesztust Jeongguk, de ha megbocsátasz én nyugovóra térnék. - mondta feszélyezetten, az ajtó fele masírozva.

- Igen, már amúgy is indulni akartam, akkor - fordult szembe újra a fiúval miután kilépett a küszöbön - Jó éjt Taehyung!
Remélem lesz legközelebb! - nézett kissé félve az előtte állóra.

- Biztosan lesz Jeongguk, ha minden úgy akarja!
Jó éjt ! - csapta be kissé nagyobb hévvel az ajtót mielőtt az ápoló előtt esett volna össze heves szívverésétől. A falapnak döntötte hátát majd óvatosan csúszott le azon, mialatt magában újra és újra átélte az az euforikus érzést, amit nem szabadott volna éreznie.

———————————————

2021.04.15.

———————————————
Sziasztok !
Ezer év után, de itt a folytatás!
Remélem tetszett és élveztétek ezt a kis valamit, a hibákért mindenkitől elnézést kérek!
Visszajelzéseknek nagyon-nagyon örülnék, igyekszem a következő résszel!
Vigyázzatok magatokra!
🖤🤍