.3

2.6K 182 0
                                    

- Kegyetlen ami a mai világban folyik ! - tette le márkás jelzettségű okostelefonját, majd kissé gondterhelten kezdte viszlatni a hatalmas üvegfalon keresztül a buzgó várost.

- Sajnos ez ilyen édesem, mindigis voltak elvetelmültek és lesznek is, sajnos a világ ezt megkívánja ! - tette szerelme elé a saját keze által készített étket.

- Tudom Dasom, csak az agyam nem mindig képes egyből befogadni ezeket az információkat - simított a lány karjára, aki erre a tettre lágy mosolyt engedett láttatni. - Örülök, hogy téged megtudlak védeni !

- Azzal nem tudsz Jeongguk, hogy bezársz ebbe a penthouse-ba ! Megőrülök a bezártságtól, néha érzem ahogy mennek össze a falak ! Szeretlek, de el kell, hogy engedj dolgozni Kook ! - nézett kérlelően párjára aki megmakacsolva magát, újra a várost kezdte kémlelni.

- Holnap este kilenckor érek haza, ha elém teszel legalább három közeli, biztonságos, nem éttermi állást akkor beszélhetünk erről a témáról ! - feszült meg álkapcsa, túlságosan is féltette a lányt, de be kellett ismernie, hogy nem tarthatja kalitkában.

- Felhívom anyát és apát, nagyon fognak örülni ! - lelkesedett a lány, majd Jeongguk hajába lágy csókot hagyva sietett el telefonálni.

A fiú nehezen fújta ki levegőjét, iszonyatosan rettegett, hogy a lánynak bántódása esik, azonban kénytelen volt elfogadni, hogy ez így lesz jó.
A lakás ígyis egy vagyonba került, a szülőknek köszönhetik, hogy egy éve letudtak rá csapni. Azóta nekik fizetik vissza a penthouse árát, jobban kijőve, mintha adósságba verték volna magukat. Szerencsésnek érezte magát, hogy a szülei támogatják őt és Dasomot is. Dasom szülei sajnos nem engedhetik meg maguknak, hogy a lányt anyagilag finanszírozzák. Jeongguk többek között ezért is akarja a tenyerén hordani párját, a volt életét szeretné eltörölni, csak a luxusra akarja, hogy emlékezzen.

Sokan irigykedve gondoltak rá, hiszen ő csak egy huszonnégy éves kis ficsúr, mégis miből tarthatja fenn magukat, és még a tartozásukat is havonta csökkentik !?

Jeongguk tizenkilencévesen végezte el a középiskolát, az érettségi után egyből a Seoul-i orvos- és egészségtudomány-i egyetemre ment.
Négy év alatt elvégezte az ápoló szakot, majd a tizennégy hetes kötelező szakmai gyakorlatát. Kitűnő eredményekkel zárta az egyetemet, sokan meg is dorgálták amiért nem szakorvosnak ment. De neki ez volt az álma, hogy a betegek mellett legyen és mindenkinek tudjon segíteni, nem csak annak aki egy adott részen beteg. Mindenkire figyelni akart és amikor csak tudott velük lenni, ápolni a lelküket. Neki ez volt a megnyugvás, ettől volt boldog. Immár fél éve volt a kórház ápoló személyzetének oszlopos tagja.

Dasom merőben más volt, ő ott hagyta az iskolát, néhai munkákkal segített be családjának. Ezek után találkozott Jeonggukkal és családjával egy étteremben ahol pincérnő volt, a fiú szeme egyből megakadt a lányon, aki ekkor tizenhét éves volt. Elkezdtek találkozgatni, majd randevúzni, végül mikor sikerült megvenni a házukat összeköltözni.
Dasom családja havonta elég szép összeget kap a Jeon családtól, mondván nem szeretnék, ha egy nap a gyermekeik egybe kelnek egy szegény családdal fonnák őket egybe.

A Jeon család igazi régimódi, akaratos, lenéző személyekből áll. Kivéve Jeongguk, ő másképp látta mindig a külvilágot, mint nevelői. Sosem értette minek a hatalmas birtok és sok-sok szolgálóval, de ha ebbe nevelkedsz fel egy idő után, már nem érdekel a miértje. Pusztán elkezded élvezni, és kihasználod a helyzet által kínált lehetőségeket.
Örökké hálás lesz a szüleinek, hogy támogattak és végig vezették a felnőtté alakulását, nélkülük ma nem tartana itt. Nem sok ennyi idős van aki havonta ennyit keres mindenféle ismeretség és protekció nélkül.

Nem volt felvágós, az nem valt volna rá, ő inkább az a csendes vagyonos fajta. Magában örül, de nem nézi le a kétkezi munkásembert, sem a szegényebb réteget. Ha tudott akkor adományoztatott anyjával, akinek csak lehetett. Az apa keményebb fajta volt, őt nem érdekelte más baja, Seoul legnagyobb építőanyag cégének az alapítójaként csak a bevétel számított neki.

Miközben ezeken gondolkozott, szemeivel újra és újra végigfutotta a cikk sorait. Képtelen volt elmenni mellette, valami erő nem engedte neki. Ekkor tűnt fel neki a kórház neve Eunpyeong, hiszen ebben dolgozik ő is ! A sebészeti területen van általában a legtöbbet beosztva, kissé mintha a lelke megnyugodott volna. Nagyot harapva a diétás tonhalszeletbe határozta el, hogy ha törik - ha szakad ennek a fiúnak segíteni fog ezen keresztül menni !









———————————————

sziasztok !
remélem tetszett ez a rész, amiben megismerhetitek a második és "harmadik" főszereplőnk volt/mostani életét ! elnézést, ha van hiba benne, eléggé fáradt vagyok, és tök random jött az írás, reggel átnézem !
köszönöm az eddig kommenteket és csillagokat, szuperek vagytok !🖤 nagyon szívesen fogadok véleményt, eléggé félek, hogy nem tudom olvashatóra írni :/
lehetséges, hogy néhol zavaros vagy értelmetlen a mondat/szövegrész...bocsi •.•

+ egy kis infó :
Az ápoló szakirány klinikai szakmai gyakorlatára vonatkozó további követelmények:

Ápolás gyakorlat megszerzése az általános orvostan és szakorvostan, az általános sebészet és szaksebészet, az aneszteziológia, a belgyógyászat, a bőrgyógyászat, az elmegyógyászat és pszichiátria, a fül-orr-gégészet, a gyermekgondozás és gyermekgyógyászat, az idősek gondozása és geriátria, az intenzív terápia, a közösségi ápolás, a neurológia, az onkológia, az otthoni ápolás, az oxyológia, a szemészet, a szülészet-nőgyógyászat, a terhesgondozás területein.

2019.08.04.

———————————————

don't look at me !  - taekookDonde viven las historias. Descúbrelo ahora