don't look at me ! - taekook

.14

Ma haza mehet, próbálta feldolgozni az agya ezt az egészet, hosszú hetek, hónapok után végre érezheti lakása illatát. Szomorúan nézett körbe a mára már második otthonaként szolgáló szoba falain. Valahol hiányozni fog neki minden ami ide köthető, főleg az emberek, akiket ugyan sok idővel elteltével, de megkedvelt, sőt talán megszeretett.

Leverten hajtogatta össze felgyülemlett pólóit, enyhe mosollyal az arcán emlékezett vissza az első hetekre amikor még nem hordhatott mást a kórházi hacukán kívűl, amiből hatalmas vitákba keveredett néha a segítőkkel.

A nagy pakolás közepette kezébe akadt a karkötő amit Jeongguk hagyott itt neki az egyik ellenőrzése során. Egyszerű fekete, fonott fonál volt azonban nagy jelentőséggel bírt, már csak azért is, mert tőle kapta. Nem néztek rá a másikra és nem is szóltak egymáshoz, viszont egy kötődés így is létrejött közöttük.

- Tae! - rontott be Yoongi a szobába szorosan hozzábújva legjobb barátjához.

Lassan tette jobb vállára kezét, majd fordította maga felé Taehyungot, kikerekedett szemekkel nézett rá, ajkai elé helyezte tenyerét miközben hátrált pár lépést.

- Ennyire szörnyű lett ? - kérdezte ijedten a fiatalabb, mialatt arcához kapott.

- Gyönyörű vagy ! A vonásaid, a bőröd...mintha meg sem történt volna az a szörnyűség ! Annyira örülök ! Hogy érzed magad ? - tett volna egy lépést barátja felé, azonban Taehyung megállította.

- Hagyjuk a múltat, nem akarok beszélni róla, segíts kérlek levinni a táskákat ! - mutatott az ágyon lévő csomagokra.

Yoongi megilletődve teljesítette kérését, hamar eltűnve két poggyásszal. Taehyung az ablakhoz sétált, komoran vizslatta a napos időt, a madarak dalolva szálltak az egyik fáról a másikra. Néha ő is szeretne így tenni, csak úgy elszállni a kibaszott szar helyzetekből, de az élet nem így lett kifejlesztve. Nagyot sóhajtott, az ágyról felvéve a karkötőt csuklójára helyezte, majd egy utolsó körülnézés után kilépett az ajtón.

Ujjait végig húzta a fehér falon miközben a kijárat felé tartott, szívén hatalmas súly volt, igyekezett elnyomni az érzést. Búslakodva nézett maga elé, szája sarkában apró éppenhogy észrevehető mosoly látszódott, könnyei hamar megtelítették szemét. Hiányozni fog neki ez a hely, hiába kell jönnie kontrollra az nem lesz ugyanaz. A recepció előtt nagyot nyelt, sírását próbálta visszatartani, hálásan nézett fel a nővérekre.

- Köszönök mindent, három nap és találkozunk ! - vette kezébe az imént elé tett papírokat. - Hálás vagyok mindenért, soha jobb embereket nem kaphattam volna ! Köszönöm, hogy segítettetek felállni és nevetni a nehéz pillanatokban ! Vissza kaptam az arcomat, a bőrömet és ezáltal az életemet ! - engedte útjára első könnycseppét, amit komótosan követett a többi.

A dolgozók egyszerre álltak fel székeikből és indultak meg a fiú felé, csoportos ölelésbe vonva zokogó testét.

- Haeri valamiért nem tal... - jelent meg Jeongguk egy kórlappal a kezében, egy percre lefagyott ahogy nézte a megható pillanatot. - Taehyung ?

Apró bizsergető érzés futott végig gerincén ahogy meghallotta Jeongguk hangját, még mindig nem értette a kettőjük közti rezgést, de tudta, hogy valami történt köztük. Kilépett a körből, kisírt szemeivel áthatóan nézett bele a barna szempárba.

- Viszlát Jeongguk, majd biztos össze fogunk futni, köszönök mindent ! - eresztett el egy halovány mosolyt a fiú felé. - Az esküvődre pedig remélem azért meghívsz ! - nevetett aprót kissé erőltetve, szívében hatalmas fájdalom keletkezett mondatára.

Jeongguk kitárta karjait, ölelésre invitálva Taehyungot aki pillangókkal a hasában csoszogott oda hozzá. Szorosan ölelték egymást, Jeongguk a másik nyakába temette arcát, akinek felálltak pihéi a kifújt levegővételek miatt.

- Örülök, hogy felvetted a karkötőt ! Hidd el Taehyung, sokat fogunk még találkozni ! - suttogta miközben feltűnésmentesen simított végig ujjaival a másik nyakán.

Taehyung kissé értetlenül állt ott ahol Jeongguk hagyta, majd felocsúdva bambulásából egy utolsó intés után kilépett a kórházból.

———————————————

2020.08.28.

———————————————
Hi!
Ezerév után újra jelentkezem!
Remélem azért páran itt maradtatok velem és nem haragszotok rám!!:(
Igyekszem kicsit összeszedni magam és posztolni!
Köszönöm, ha velem vagytok és hagytok jelet!!
🖤🖤