Azok a kék szemek(Stucky Fanfiction-Omegaverse)

Észak királya

Bucky és Steve megvárták míg elvonul a vihar a fejük fölül, majd felpakolták a lovakat és elindultak újra Észak felé.

- Nagyon csendes vagy mióta eljöttünk a főtérről – mondta Bucky a kis szőkének félig hátra fordulva, de egyből vissza is fordult előre, hogy szemét az úton tarthassa.

- Persze csak fáradtabb vagyok, mint hittem – motyogta maga elé Steve.

- És végre megtudom ki az a Wanda? – tette fel a kérdést, mint az elmúlt órákban, de most sem kapott rá választ.

A nap lassan telt a csenddel, ami kettejük között ült. Ez a csend nem volt kínos, nehéz vagy feszült, de mindenképpen unalmas volt Bucky számára. Próbálkozott több témát is felhozni, de Steve mindegyikre vállvonással vagy más semleges megmozdulással reagált. Ahogy haladtak előre az idő egyre rosszabb lett az idő és az égből lassan hó kezdett alá hullani.

- Jó hír, Északon vagyunk. – jelentette be Bucky körbe nézve és valóban több fenyves tarkította a láthatárt és Bucky a leheletét is látta. – Rossz hír, minél hamarabb a fővárosba kell érjünk, ha nem akarunk megfagyni az éjszaka, szóval gyorsabb tempóra váltunk.

Steve egyetértően bólintott és vágtatni kezdtek lovaikkal.

Az első falu elérésekor megálltak.

- Te keress csizmákat, én pedig próbálok szerezni még ruhát. – dörzsölte kezeit Bucky ahogy leszállt a lóról és elindultak a piac külön részein. Bucky figyelmesen nézett végig mindenen és mikor meglátta az első medve szőrmét érte nyúlt, de egy másik erős kéz szintén megragadta a kiszemelt darabot.

- Bocs, de ez az enyém – nézett fel majd elkerekedtek szemei és a keze maga mellé hullott.

- Szent lócitrom Barnes azt hittük már alulról szagolod az ibolyát. – ugrott a nyakába Dugan és olyan erősen szorította, hogy hirtelen levegőt sem kapott.

*****

A piac másik felén Steve a lábaikra megfelelő csizmákat keresett mikor két erős kar átölelte hátulról és felemelte.

Steve riadtan rúgott hátra és a könyökével is hátra lendített, amivel el is találta támadója fejét.

- Jézus – ordított fel az ismerős hang és Steve egyből hátra kapta a fejét.

- Sam – csillantak fel szemei és egyből átölelte az Alfát.

- Jézus – ismételte Sam és egyik kezével a fejét fogta másikkal pedig Steve-et karolta át. – Egész végig aggódtam mi lehet veled, de látom nem kellet volna. – nevetett fel halkan és jobban megszorongatta Steve-et.

- El se hiszem, hogy jól vagy. – lépett hátrébb egy kicsit majd végig nézett Sam-en. – Új páncél. – vizsgálta meg a fehér vörös szerzeményt.

- Szükségem volt valamire, történt egy-két dolog amíg külön utakon jártunk. – vont vállat Sam kínos mosollyal. – De szerintem erről te is tudnál beszélni. – mérte végig Steve-et mire a szőke elvörösödött.

- Mondhatni. – fonta össze idegesen karjait. – Mind jól vagytok? – kérdezte reménykedve mert tudta, hogy mennyit jelentenek Buckynak a társai, de Sam komor arcából nem sejtett jót.

- Sajnos már csak én, Dugan és Morita maradtunk. A többiek a robbanásban meghaltak, Banner pedig felszívódott, lehet ő is meghalt, nem tudjuk. - sóhajtott fel Sam.

- Ez szörnyű. – szorította össze szemeit Steve egy pillanatra. – Rettenetes bűntudatom van, hogy miattam haltak meg.

- Steve, ők vállalták, valószínűleg számításba vették ezt az eshetőséget is. – próbálta vigasztalni, de ettől csak rosszabb kedve lett.