Azok a kék szemek(Stucky Fanfiction-Omegaverse)

Azok a kék szemek

Bucky szemei elkerekedve figyelték a mellette álló Omegát, aki fél kézzel megállította a feléje száguldó pajzsot. Hirtelen még a lélegzette is elakadt és Steve apró kecses kezeit figyelte, aminek meg sem kottyant ez a művelet.

-Ez állandó? - kérdezte nagyot nyelve Bucky a még mindig büszkén vigyorgó Starktól, aki erre csak felvonta a szemöldökét.

-Igen állandó Dr. Erskine szerint most már semmitől nem kell tartanod... Mármint nem vagy halhatatlan, de már közelítesz pontosan, mint az a szemét Hydra, ha megakarnak ölni erősebben kell próbálkozniuk, mint eddig. - húzta ki magát miközben Steve-nek magyarázott majd a páncélokra intett. - Ideje felpróbálni ezeket a remek műveket hölgyeim és uraim nem hiába dolgoztunk egész héten a kovácsokkal. - sürgette őket és Bucky látta ahogy Steve izgatottan futott Tonyhoz majd a páncélhoz, de ő maga úgy lépett az éj fekete páncélhoz mintha a másik karjától is meg kellene válnia. Óvatosan érintette meg jobb kezével a hűvös fekete fémet és körbe pillantva láttam, hogy rajta kívül mindenki izgatott egyedül csak Morita és Dugan voltak azok, akik ugyan olyan fancsali képpel bámulták a páncélokat meg talán Banner, aki kissé zöld volt, de ezúttal a rosszul léttől.

-Úgy nézel ki mintha citromot kéne rágcsálnod. - lépett mellé Natasha, akinek szemeiben elégedettség csillogott.

-Csak... nem látom mi értelme ennek az egésznek... egyenesen a halálba fogunk menetelni. - halkult el Bucky a végére.

-Talán igen, de lehet, hogy nyerünk. Már van egy sereg a hátunk mögött és külön-külön is vannak képességeink, amikkel a Hydra nem tud versenyezni. - próbálta Natasha pozitívan felvázolni a dolgokat de Bucky csak megrázta a fejét.

-Nem lesz elég. A Hydra és az egész nyugati sereg és kitudja, hogy lesznek az északiak... ezzel akkor se tudnánk versenyezni, ha mind akkorára tudnánk nőni, mint Banner. - mordult fel Bucky majd Stevere pillantott. -És egyesek közülünk még csak soha nem is harcoltak.

-És akkor mi van, ha még nem harcolt? - vont vállat Natasha és ő is a szőkét bámulta, akinek segítettek fel venni a páncélt és úgy csillogtak szemei, mint egy kisgyereknek. - Ő fogja megtenni a legelső lépést mert ő a legbátrabb.

-Én inkább naivnak és meggondolatlannak mondanám. - húzta el száját a barna hajú Alfa majd halványan elmosolyodott mert szerette, hogy Steve ilyen heves természetű.

- De nem fogsz lelépni igaz? Sok mindent hallani rólad James Barnes csak azt nem, hogy a hűség nagy barátja volnál. - mordult háta mögött Natasha mire rá villantotta kék szemeit. - Nem csak a királyságok után kémkedtünk rengeteg dolgot tudunk rólatok talán még olyanokat is, amiket egymásról sem. - mutatott a két másik zsoldosra mire Bucky mélyről jövő morgással reagált. - Ne aggódj nem felhánytorgatni akarom a múltat csak figyelmeztetlek, ha esetleg cserben akarsz hagyni minket tudom hol keresselek. - fordított hátat és Clinthez lépett, aki izgatottan forgott körbe, hogy megmutassa magát Natashanak és Bucky visszavezette tekintetét Steve-re, aki már teljes páncélzatban állt és vidáman próbált inteni az Alfának bár ez nehézkesen ment neki. Bucky vissza intett majd a saját páncéljához fordult, de nem tudta elviselni a látványát se elfordulva az ajtó felé tartott kérdő tekinteteket hagyva maga után.

Az ideiglenes szobájukba ért véget útja és az ágyra rogyva hajtott le fejét és hajába túrt. Tudta, hogy ha Steve-vel marad egyszer szembe kell néznie a Hydrával de az a hosszú idő, amit együtt töltöttek most meglepően rövidnek tűnt, hogy itt álltak a csata szélén. Nem volt benne biztos, hogy képes lesz önszántából megkínzói elé állni. Azt is nehezen viselte lelke mikor Rumlow és a kis csapata elől kellet menekülniük, de hogy egyenesen kiálljon az egész Hydra hadtest elé az még őt is megrendítette legbelül. Hirtelen úgy érezte, hogy bal vállába éles fájdalom nyilall pedig tudta, hogy ez lehetetlen már évek óta nem érzett semmit.