Azok a kék szemek(Stucky Fanfiction-Omegaverse)

Lóverseny

−Éhes vagyok és fáradt – Steve fáradtan battyogott Bucky kezét szorongatva és szeméből próbálta kidörzsölni az álmot. A nap első sugarai még elő sem bújtak, de ők már úton voltak. Már második napja voltak úton mióta megbeszélték az nap este a tervüket.

Azaz este – gondolta Steve és kezével amelyikkel nem Bucky-ét fogta végig simított ajkain. Arcán halvány pír látszódott és magában mosolygott. Még sosem csókolt meg senkit– leszámítva Pierce-t de Steve őt ember számba se akarta venni– és Bucky nagyon lelkesen vezette be a csókolózás rejtelmeibe. Bár azóta az este óta Bucky egyszer sem közeledett hozzá hasonlóképp, de a szemében látta a félreismerhetetlen vágyat.

Steve óvatosan pillantott fel a zsoldosra. Komoly ábrázattal nézte az előttük vezető utat, álla vonala éles volt és Steve-nek viszketni kezdtek az ujjai, hogy lerajzolja az Alfát.

Bucky lepillantott Steve-re majd vissza az útra, de halványan elmosolyodott.

– Mi az? – kérdezte halkan a hajnal fényében mit, ha nem akarná, hogy az a pár madár, ami felettük száll meghallja.

– Semmi– rázta meg fejét a szőke és mosolyogva és fejét Bucky karjának döntötte.

Élvezte, hogy lassan sétálgatnak, egy teljes nap lóháton megviselte a hátát és így egy kicsit úgy érezte mintha normális emberek lennének nem lenne nyomukban a Hydra és csak csendben sétálgatnak, mint az átlagos falusi párok.

Steve megfagyva állt meg.

Mikre gondolok? – rázta meg fejét Steve.

– Minden rendben? – pillantott rá aggódva Bucky mire Steve csak bólintott és ment tovább.

Némán folytatták útjuk de Steve-nek már egyáltalán nem volt olyan kellemes hangulata. Idegesen harapdálta szája szélét. Hova lettek az első gondolatai, hogy nem kedveli Bucky-t? Miért változtatott ekkorát egyetlen – vagyis kettő– csók? Hirtelen vágyott Bucky érintésére és csókjaira. Sosem érzett még ilyet, de gondolatai Bucky kezén jártak. Tapintása kicsit durva volt, de nagy keze kellemesen fedte be Steve bőrét. Megborzongott az emlék érzésére ahogy a nyakát simogatta és egy két pillanatra elkalandozott milyen is lenne, ha Bucky kezei máshol is simogatnák.

– Biztos jól vagy? – kérdezte végül Bucky ahogy Steve paradicsom vörös arcát bámulta.

– P-persze– cincogta Steve és inkább elengedte Bucky kezét és figyelte ahogy a nap magasra emelkedik az égen.

Órák után végre elértek egy falut.

– Valahára– sóhajtott fel Steve.

– Ne legyél ennyire boldog nincs pénzünk, de szerencsénk van valamit ünnepelnek, könnyebb lesz ételt lopni. – biccentett Bucky a falu irányába és Steve jobban szemügyre véve látta, hogy tényleg mindenhol a királyság címerével díszített kis zászlók vannak hangos zene szólt, a falu szélén ló és íjász versenyeket tartottak.

–Muszáj lopni? –kérdezte suttogva Steve ahogy a faluhoz értek Bucky pedig igenlően bólintott. –Megpróbálhatnánk inkább nyerni valamelyik versenyen hátha kapunk pénzt. –ajánlotta fel reménykedve de Bucky csak kinevette.

–Van a nevezésre pénzed?

–Nincs– húzta el a száját Steve és a lóversenyt figyelte. –De egy próbát megér. –távolodott el Bucky-tól, aki káromkodva sietett utána.

–Szép napot! –állt meg egy öreg férfi előtt, aki értetlenül nézett végig rajta majd mintha nem is lenne ott vezette vissza tekintetét a lovakra és a versenyzőkre.