Azok a kék szemek(Stucky Fanfiction-Omegaverse)

Az igazi vezér

Steve napjai így teltek. Korán reggel ébresztette valaki, felöltözött majd rohant Erskinehez és végül Tonyhoz sietett, aki mindig leültette a sakktábla elé és minden áldott nap rongyosra verték a sakkban. Ha nem sakkoztak akkor a könyvtárban kellet arról olvasni hogyan kell sakkozni és ami a legidegesítőbb, hogy bár Starknak egy rakat szolgája volt akik lesték minden kívánságát mégis elvárta Steve-től hogy ételt és teát hozzon neki a konyhából egy nagy kör alakú tálcán amit nem is ért át és érteni sem értette hogy neki meg a gyenge karjainak miért kellet ezt nap mint nap végig csinálniuk naponta többször is mert Tony meggondolta magát ahogy Steve felért az ebédel.

- Miért csinálom én ezt egyáltalán? - akadt ki Steve mikor már a karjai feladták és Tony előtt elejtette a tálcát és a földön térdelve próbálta feltakarítani a rendetlenséget, amit okozott. Tony nyugodtan iszogatta a teáját keresztbe vont lábakkal.

-Mert megengedtem, hogy te meg a furcsa barátaid itt legyetek nem gondolod? - kérdezett vissza mire Steve csak morogva csúsztatta odébb a tálcát.

-Elegem van. - állt fel. -Egész nap csak sakkozunk amíg a többiek edzenek. Én miért nem velük gyakorolok? -tárta szét karjait majd a félig lejátszott táblához lépett és felborította és ingerülten nézett Tony szemeibe.

-...Újra kezdjük. - vont vállat a király mire Steve hátra hajtva fejét nyögött fel. Stark az idegein táncolt, de nem csak neki akadtak gondjai egy délivel mert egy férfi rontott be a terembe és Wanda követte elvörösödött arccal.

-Stark azonnal tüntesd el ezt a mocskos bandát a kastélyból. Neveletlenek és makacsok akár az öszvérrel főleg ez a lány. - mutatott a férfi Wandara mire a lány csak kinyújtotta felé a nyelvét.

-Strange. - sóhajtott fel a király. - Nem tudom mi problémád, de most nem érek rá vele foglalkozni. Egyébként Steve ő itt Dr. Strange... orvos, de nem olyan értelemben, mint Dr. Erskine, amit ő tud az-

-Az bámulatos. - csillantak fel Wanda szemei. - De nem akar megfogadni tőlem pár tanácsot pedig, ha nem lenni ilyen zárkózott-

-Nem fogom megfogadni egy kis csitri tanácsait, aki fekete mágiával bohóckodik. Amit én csinálok azt sok évig kell az embernek gyakorolnia tanulnia. - hadonászott és Steve értetlenül rázta a fejét.

-Van különbség a varázslatok között? -kérdését hangos felhördülés követte mind két féltől miközben a szívükhöz kaptak.

-Ezzel megsértett uram. - jelentette ki Strange és Wanda is bólogatott majd az orvos megfordult, de megakadt a szeme a törött tányérok és összekeveredett ételen és Steve szinte követni se tudta mi történik. Strange érdekes és gyors kézmozdulatokat csinált majd a tálcán lévő dolgok rendeződtek és Stevenek meg kellet dörzsölnie a szemeit, hogy biztos legyen benne nem hallucinál és tátott szájjal bámult a férfira, aki már a labor ajtajában volt és Wanda is követte.

-Ez meg...-fordult Steve a király felé, aki csak mosolygott.

-Ő is velünk tart majd a harcban. -tette vissza a sakktáblát és elrendezte a bábukat majd intett Stevenek, hogy üljön le vele szembe.

-Ezt jó hallani. - motyogta a szőke és az egyik fehér parasztot előre tolta, hogy elkezdje a játékot.

A nap ezután a szokásos folyamában ment. Több parti több vereség majd mikor végeztek Steve ahelyett, hogy visszament volna a szobájába Buckyhoz elindult Erskine laborja felé.

Belépve végig nézett a különböző üvegcséken, amikben élénk színű folyadék volt majd az orvos asztalához lépett.

-Felség- bólintott Erskine fel sem nézve abból, amit éppen írt.