[sokadik] NOVELLÁIM

Tikk...Takk...

Tikk...Takk...Tikk...Takk... Az óra ütemes kattogásával párhuzamosan lóbáltam a lábam. Magas tetőn ültem.  Innen igazán szép lett volna elrepülni. Kersztül a városon, a meleg színekbe burkolózott, hideg erdő felett. Tikk...Takk...Tikk...Takk... Gyönyört adhatott volna a pillanat, amikor kitárom szárnyaim. Tikk... De az óra nem állt meg, így az én lábaim is mozogtak tovább. Takk... Nyugodt pillanatnak tűnt. Tikk... Időnként feltámadt a szél, de aztán, mint erejétől megfosztott, repülni nem tudó madárka a betonon, feladta. Takk... Oly' magasan éreztem magam, hogy ha Isten valóban létezhetne, elérhettem volna a mennyek kapuját. Tikk...Takk...Istent mindig távol képzeltem el magamtól. A lelkemtől túl messze élt, hogy hihessek benne, így elmaradt. Lehet ezért éreztem magam boldogtalannak.Tik... Mert az embernek kell valami, amiben hinni tud, ezért kitalálták Istent. Takk... Otthon az elveszettnek. Én a barátaimban hittem. Tikk...Takk... Hogy ők majd... Majd ott lesznek és valós segítséget adnak, nem úgy, ahogyan Isten. Hittem, bíztam... Nem számít már. Tikk... Ha ez az óra nem vágná ketté a nehéz csendet, már megbizonyosodtam volna, hogy létezik e Ő vagy nem. Súlyos némaság. Takk... Elviselhetetlen. Zavar az ütemes zaj. Tikk... Bárcsak ki lehetne kapcsolni. Takk... Megállítani az időt. Tikk... Ledobom a tetőről az órát. Takk... Még mindig hallom. Tikk...Takk...Tikk...Takk... Már csupán a fejemben szól, de nem vagyok képes arra, hogy megszűntessem a hangot. Tikk...Bárcsak lenne még kiben hinnem! Takk... Akkor biztosan abbamaradna a kattogás. Tikk... Nehézkessé válik a kattogás, mintha az elem az órában lassan merülni kezdene.  A szívverés is így lassul. Takk...  Ez az. Minden egyre komótosabbá válik. A szív dobogása, az óra, a pislogás. A piros folyadék is ráérősen folydogál végig a karomon, majd lecseppen. Tikk... A mélybe veszik el a vérem. Most jó a fájdalom. Eltereli a figyelmem az óráról. Takk... Nem kellene már hallanom. Ez már valami más. Tikk... Az arcomat a meleg napsugár símogatja rendületlen, mintha azt akarná mondani, itt van velem. Gyönyörű a táj. Takk...