Akkor is... //Yoonmin\\

9

Suga szemsz.

Szemeim kikerekedtek és gyorsan elhúztam a függönyt hátha itt van még valaki, de persze senki. Idegesen trappoltam le egyenesen Jimin szobájába. Nem is kopogok, minek kopognék ez az én házam.
-Jimin most indulunk. -Mondtam mostmár nyugodtan, nem akarom hogy megijedjen vagy valami. És attól ,hogy hanyagoltam kicsit ugyanúgy tekintek rá, csak folyik a szar rendesen, és persze ki más oldaná meg mint én.

-De, miért?-Kérdezett vissza kicsit nyeklett hangon.
-Mert elnéztem az időpontot, igen én voltam a hülye tudom. -Ahogy ezt kimondtam felpattant és odajött elém. Teljesen közel volt de csak nézett.
-Nem vagy hülye. -Jelentette ki majd meg akart fordulni de nem hagytam. Olyan volt mintha a kezem magát irányítaná és elkaptam az ő kicsi mancsát. Közelebb húztam magamhoz. Nem csináltam mást ,én se ,csak néztem. Lefagytam.
Ha most valaki fejbe lőne se tudnám levenni arcáról két szemem. Annyira szép, annyira aranyos és egyben csodálatos. Nem értem magam komolyan.

Jimin szemsz.

Érzem ahogyan veszi a levegőt.
Pár másodperc múlva közelebb húzott magához. Érzem ahogyan 100al ver a szívem, és légzéséből kiindulva neki is hasonlóképp ,nem tudom mit kéne tegyek.
Az arca teljesen ugyanolyan volt mint bármikor máskor, csak a szeme volt más. Csillogott. Úgy nézett rám mint még talán eddig soha az életbe senki.
Egyik pillanatban azt érzem ,hogy talán tényleg szeret vagy csak valami hasonlót, de amikor napokig nem látom ez a gondolatom mindig szerte foszlik. Mintha idegen lenne de mégis egy másfajta idegen aki nem csak létezik a világban valahol, hanem mint egy
megmagyarázhatatlan idegen, akin sehogy nem tudok kiigazodni.

Tudtam mi jön ez után és én engedem is neki.
Hogy miért engedem még magam se tudom, őszintén magyarázatot se tudnék rá adni.
Arca már 1 centire sem volt enyémtől mikor csörögni kezdett telefonja.
Nagyot nyelt majd elhúzta magát tőlem.
Gondolhattam volna ,hogy neki minden fontosabb mint, hogy velem legyen egy kicsit. De mit is vártam?
-Sajnálom. -Mondta és elővette első csókunknak megszakító eszközét majd felvette azt.
-Ma megyek. -Hallottam ennyit az egészből mert vissza sétált szobájába.

Kell nekem egy pohár víz. Nagyon gyorsan kell.
Kimentem a mosdóba, vagyis nem is mentem hanem trappoltam és nagyon ajánlom hogy ezt Suga is hallja. Akarom, hogy tudja ezzel most eléggé ellökött magától. Már ha egyáltalán közel voltam hozzá.
Rosszul esett, ez ennyi.

Becsuktam magam mögött az ajtót és megengedtem a jég hideg vizet. Kezemmel mértem a hő fokot hogy tényleg olyan legyen mint egy jégcsap majd a víz alá tettem fejem hogy testembe juttassam az éltető folyadékot. Tenyerembe is tettem de azt arcomra folyattam. Valahogy le kell nyugodjak.
Lihegve pillantottam rá a tükörre és zártam el közbe a vizet.
-Bazd meg magad Suga. -Mondtam ki minden egyes szót tagolva de a végére elnevettem magam. Milyen szerencsétlen vagyok egy csók se jön össze.
Ezzel a gondolattal mentem ki a helységből.
Ránéztem a cuccaimra és hallottam is a fekete lépteit amik hirtelen elhalkultak szobám előtt.
Bedobtam még pár cuccomat és össze húztam a kis táskámat.
A léptek azóta ott álltak meg ahol voltak, nem ment se le se fel. Tehát áll az ajtóm előtt mint valami idióta idegen.
-Ha akarsz valamit gyere be ne csak ott állj!-Szóltam ki és mint valami varázs szó az ajtó már nyílt is.
-Honnan tudtad hogy itt vagyok?-Kérdezte értetlenül. Ki kellett nevetnem.
-Hatalmas ez a ház, tehát van víz hangja és még hozzá ketten vagyunk ,csendben. Hallom a lépteid. -Suttogtam a végét.
-Áh! Így már minden világos. -Bólintott egyet. -Készen vagy már?
-Felveszek valamit és igen. -Nem kaptam választ csak becsukta az ajtóm. Biztos vagyok benne nem ezt akarta csak kérdezni. Azért ennyire nem vagyok hülye...Ez nem annyira nyomós ok, hogy a saját lakásában ne jöjjön be az egyik szobába.
Kivettem egy pólót egy fekete gatyát és indultam le a táskámmal.
Suga persze öltönyben volt meg minden. Minek ennyire kiöltözve menni az apukájához?
-Öhm...Nekem nincs öltönyöm. -Néztem rá.
-Jó akkor veszek egyet. Csak induljunk már Jimin. -Ideges hangon köpte szavait és becsapta az ajtót majd bezárta azt.
Oda sétáltunk egy hatalmas fekete autóhoz amibe be is szálltunk.
Suga egyfolytában a házat kémlelte szemeivel, mintha keresne valakit. Felhúztam szemöldököm miközben néztem őt.
-Kit keresel?-Tettem fel a kérdésem elég remegő hanggal.
-Semmit csak azt nézem hogy biztos minden villany le van e kapcsolva.-Hazudik.

És Suga nem nagyon tud hazudni de amíg én nem osztok meg vele sokmindent neki is lehetnek titkai.
Tehát hajrá Jimin ha azt akarod őszinte legyen veled akkor neked is legalább egy kicsit annak kéne lenned.
-Nevelő apám okozta a hegeket rajtam és tőle kaptam a hívást 3 hete. -Fújtam ki a levegőt és ezzel együtt egy könnycseppet töröltem le arcomról. Céltalan kis könnycsepp ami utat keresett magának. Nem bírom rá fordítani a fejem, nem tudok így rá nézni. Gyenge vagyok.
Bárhogy gondolok magamra az egyik jelző az a gyenge.

Suga csak nézett rám, néha az utat néha engem bámult de néma csendben. Nem esett rosszul ,hogy nem kérdezősködik kifejezetten jól esik az hogy nem halmoz el mindenféle sajnálattal vagy bármiféle kérdéssel.
-Ennyire megbízol bennem?-Tette fel 10 perc után azt a kérdést amit csak hallani akartam.
Csak aprót bólintottam amit ő pont látott. Igazából nincs kibe megbíznom és én sokat nem is veszthetek. Ha belegondolok mennyire nincsen jövőképem lehet jobb lett volna ha két éve tényleg meghalok és nem csak a rusnya hegek maradnak meg karomon az utókornak.
-Nincsen senkim csak Taehyung, és neki sose tudnám meghálálni azt amit értem tett. Tehát ha meg akarsz ölni csak tessék. -Néztem rá és egy halvány mosolyt csaltam arcomra.

Megint néma csend vonult az autóba.
Csak a búgást hallottuk amit az autó adott ki. Nem szóltunk semmit, nem mozdultunk. Én néztem az ablakból kifelé ő az utat és habár nem néztem rá tudtam hogy rám is vet pillantásokat.
Hirtelen combomon pihenő kezemre tette kezét és simogatni kezdte.
Az érintésre oda kaptam fejem ami persze pirosan ékeskedett.
-Vigyázok rád. Akkor is ha te ezt nem akarod. -Suttogta közénk.