Akkor is... //Yoonmin\\

13

Suga szemsz.

Nem tudok megszólalni csak némán tűröm apró kezeinek elég erős ütéseit.
Honnan jött rá? Honnan? Szemeimmel arcát kémleltem és ahogyan sírt és az hogy miattam van ilyen állapotban olyan mintha össze törte volna a szívem már csak a látvány miatt.
Így lehetünk olyan 10 perce mikor egyszer csak abbahagyja és szorosan magához húz. Ahogy ezt megteszi habozás nélkül ölelem én is úgy mintha sose akarnám elengedni.
-Sajnálom Jimin...Hogy nem tőlem tudtad meg. -Sóhajtok fel és egy csókot lehelek hajába majd beszívom annak édes kókuszos illatát.
-Tényleg sajnálom.-Mondom még ezt mire újra ellök magától.
Apró kezét hirtelen meg emelve csattan arcomon amit még mindig szótlanul bírok.
Látom arcán megijedt saját tette miatt és meg is simogatná arcomon a felületet amit az előbb megsértett de mégsem teszi. Csöndben áll előttem mire hirtelen elneveti magát.
-El akarok menni...-Suttogja olyan halkan hogy én is alig hallom pedig csak 5-6 centi lehet köztünk.
-Hova?-Kapom fel a fejem picit lassan.
-El!-Ordítja el magát én meg csak lemondóan hajtom le fejem.
-De nem...még így se tudlak...-Nem fejezi be csak rá harap alsó ajkára mire én akaratom ellenére is megnyalom ugyanazt a testrészem.

-Így se tudlak?-Óvatosan ejtem ki szavaimat mire elpirul az arca.
-Nem szeretni. -Sóhajt egy hatalmasat és csendben áll de nekem mosolyognom kellett.
Tehát így állunk Jimin. Én is szeretlek és szeretni is foglak.
-Mindent megteszek annak érdekében hogy megvédjelek. És ennek ellenére boldogok legyünk. -Közelítem meg lassan hogy ne legyen köztünk akkora távolság és meglepetésemre ő ezt hagyja. Nem tudom miért változott most ennyire hirtelen de hazudnék ha azt mondanám ,hogy nem örülök neki. Tudom ,hogy szeret engem és szerintem ennél fontosabb nincs, és igen azt is tudom .hogy az élet amit élek nem egy életbiztosítás. De ha szeretsz valakit nem érdekel a munkája.

-Nem vagyok biztos ebben Yoongi. Nem tudom ,hogy ez a kettő megoldható lesz e valaha is. Te nem vagy olyan helyzetben, hogy ezt meg tudd nekem ígérni ,nem tudom biztonságban leszek e melletted. Honnan tudhatnám éppen ki akar engem vagy akár téged megölni vagy megverni? Sehonnan Yoongi.-A végére elhalkult és tudom ,hogy igaza van mégsem lehet ennek így vége.

-Jimin.-Lépek mostmár olyan közel hozzá, hogy már egy egész centi sincs köztünk.-Soha nem fogom hagyni, hogy bárki bántson téged és én eddig is éltem, nem? Akkor nincsen mitől félned, én mindig itt leszek neked.-Hajoltam rá ajkaira amit ő is kérdés nélkül viszonzott. Azt hiszem ez a csók megnyugtatta őt ahogyan engem is. Nem tudom mi lesz velünk ezután és ami mégjobban aggaszt az Jungkook. Nagyon oda kell figyelnem ,hogy ez a fiú sose legyen egyedül. Bárcsak örökké így maradnánk.

-Csak mondd el mindig mi történik, ne legyenek többet titkaink, oké?-Csak bólintottam egyet.Nem fogom elmondani neki Jungkookot ,nem akarok rá ijeszteni és úgyis megoldom ahogyan eddig is tettem.

Kopogás zavarta meg az idilli pillanatunkat. Jin lépett be az ajtón de amint meglátat milyen pózban állunk rögtön sűrű elnézést kért és tisztelettudóan meghajolt.
-Yoongi jöttek hozzád,csak hozzád.-Mondta a végét Jiminre nézve. Rá pillantottam a kis angyalra aki csak bólintott egyet ami azt jelentette mehetek. Vissza mosolyogtam rá és ott hagytam a hatalmas szobába egyedül.

-Jungkook az.-Szólalt meg mellettem Jin.-Éppen apáddal beszélgetnek.-Szemeim kikeredtek. Egyre érdekesebb ez a mai nap. Mi a fasznak jött ide az a kis szar. Nem hiszem ,hogy teázni akar vagy bármi hasonló. Amint leértem az ebédlőbe és megpillantottam a barna haját és megéreztem jellegzetes illatát tudtam ,hogy tényleg ő az. Annyi év után itt ül velem szembe az a férfi akit egyszer annyira szerettem. Kár volt.

-Szia Yoongi, jesszusom te egyre jobban nézel ki, Jimin nem panaszkodhat.-Vetett rám egy gúnyos mosolyt, mintha nem tudnám miért csinálja. Anno mikor megcsalt utána zaklatott ,hogy fogadjam vissza. Nem volt mindig ilyen menő mint amilyennek mutatja most itt magát. Azt hiszi megijedek mert tudja Jimin nevét? Látszik kisfiú még és új neki ez az egész maffiásdi amit most éppen be akar adni nekem. Kevés vagy hozzám képest pici JK.

-Jobban festek mint mikor veled voltam, nem gondolod?-Néztem rá mosolyogva majd leültem vele szembe.-Minek jöttél?

-Meg akar állapodni valamiben velünk fiam. -Szólt közbe apám.
-Igen? És mégis mibe? Most helybe fejbe tudnálak lőni, és utánna reggeliznék egy jót.-Vontam meg vállam miközben olyan arcot vágtam mint aki el is képzeli ezt a jelenetet, nem hazudok tetszene.
-Milyen vicces vagy Yoongi. Tehát adok 300.00000 vont Jiminért és leszállok az egész családodról majd békén hagylak titeket. Jó üzlet nem Mr.Min?-Sokkoltan néztem rá és hatalmas nevetésben törtem ki. Csak nevettem és nevettem majd egyszer csak komolyan néztem rá.
-Akkor se adnám oda Jimint ha a világ összes pénzét kínálnád fel nekem. -Mosolyogtam teljesen az arcába.

-Pedig nem úgy kéne ahogy gondolod, nekem is tetszik. -Mosolygott vissza gúnyosan amire nekem megint nevetnem kellett. Annyira szánalmas ez a fiú ,hogy mindjárt elhányom magam.
-Akkor megyek is, de sose feledd Yoongi, mindig megszerzem amit akarok. -Mondta miközben felállt helyéről és kedvesen pillantott rám.
-Csak engem nem tudtál JK.-Mondtam végszóként és hagytam hogy kisétáljon az ajtón.

Ketten maradtunk apámmal én meg hirtelen rá néztem.
-Jiminnek így is kellek ,hogy tudja. -Meglepődött és csak egy félmosolyt hagyott arcán.
-Akkor vigyázz rá és ne hagyd ,hogy Jk bármit is tegyen vele. Tudom milyen és inkább Hoseokkal beszéld meg azt amit tegnap megbeszéltünk. Ki fogsz futni az időből. -Megráztam fejem és hátradőltem a székben.
Csoszogást hallottam meg és a hang kiadója nem más volt mint Jimin.

-Jó reggelt.-Hajolt meg apám előtt tisztelettudóan. Válaszképen csak egy intést kapott.
-Csináljak reggelit?
-Nem kell Jin már csinálja, foglalj helyet és együnk együtt.

A nap hátralévő részében sokat beszélgettünk Jiminnel és eléggé fárasztó napunk is volt.
Este megegyeztünk, hogy holnap megyünk inkább az első randinkra és nem ma mivel nagyon elfáradtunk.

Reggel szorosan össze voltunk bújva Jiminnel és úgy érzem amióta tudja, hogy miből vagyok ilyen gazdag és befolyásos ember mintha jobban bízna bennem, pedig még csak nem is tölem tudta meg sajnos. Pedig lehet sokkal jobban fogadta volna ha én mondom el. A mellettem lévő kicsi barna hajú angyal még nagyokat szuszog mikor kikelek mellőle az ágyból. Egy csókot lehelek homlokára majd kisétáltam a szobából. Lementem a konyhába ahol Jin már főzi is a kávémat. Nem szól hozzám amiért én hálás is vagyok mivel semmi kedvem most a semmiről beszélgetni. Elém tette a reggeli megmentő folyadékom amitől igazából semmi energiát nem érzek magamba attól mert megiszom. Biccentek egyet fejemmel amolyan "Köszönöm" képen.     -Jin oda adod a telefonod?-Kérdeztem.  Nem válaszolt csak átnyújtotta az asztal tetején a kis készüléket. Kikerestem Hoseok számát majd rá is kattintottam a kis zöld telefonra. Alig csengett ki kettőt és már fel is vette a telefont a fiú.

-Szia Hoseok, Suga vagyok és kérnék egy szívességet.-Biztosra veszem most mosolyog.                    -Suga, barátom. Eléggé be vagyok táblázva, de talán szakítok rád időt. Mi kéne?                                    -Meg kell ölni Jungkookot.