Akkor is... //Yoonmin\\

15

Leültem vele egy kis padra majd jobban szemügyre vettem arcát. Tökéletes volt az a pisze kis orra , kicsit csálé fogai és a nagy duzzadt szája. Egyszerűen gyönyörűnek mondanám és ezzel úgy érzem meg is magyaráztam a dolgot.
-Yoongi szeretsz engem?-Szavai csak úgy átvágták a hidegebb levegőt mire mosoly kúszott fel arcomra.
Lassan bólintottam egyet majd beleharaptam a kis ennivalóba.
Csak egy édes kis mosolyt kaptam válaszul amitől a rég fekete szívem újra meg dobbant.
Ezt az idilli pillanatot a hangos telefonom csörgése zavarta meg.
Felsóhajtva halásztam ki zsebemből ezt a rezgő ízét majd mikor Hoseok neve jelent meg nyeltem egyet.
-Felveszem. -Mondtam neki majd felálltam a helyemről és a zöld ikont elhúzva felvettem a telefont.
-Suga takarodjatok a parkból. A bódé árus Jungkook embere. -Jelentette ki teljesen idegesen. Ő ideges?
-Ha lövök egyet megijednek?-Kérdeztem teljesen nyugodtan.
-Jimin szerinted akarja ezt látni? Kb öt perc múlva ott lesz JK. Menjetek el!-Nyomta ki nemes egyszerűséggel a telefont.
-A kurva életbe. -Morogtam magam elé és Jimin értelmetlen fejét  látva még most is képes voltam mosolyogni.
Megfogtam kezét majd amerre jöttünk elkezdtem húzni azt. Daegu szar hely.
-Hova viszel Yoongi?-Nézett rám ugyanolyan értelmet kereső fejjel.
-Jimin otthon mindent elmagyarázok. -Mondtam és szaladni kezdtem vele. Halottam egy pár másodperc múlva a már sötét parkban az autó hangját. Jungkook macska egér játékot akar játszani, csakhogy ő akar a macska lenni, pedig én leszek a macska.

Féltettem Jimint és igazából nem is tudtam mit fogok csinálni de azt tudtam, hogy ő fontosabb mint én.
Tudom ,hogy nem ért semmit mégis csendben nézi az eseményeket amik történnek, és hagyja ,hagyja hogy egy hozzám hasonló maffia vezér segítsen neki.
Elindultam vele egy sövényen át amit csak én ismertem a parkban. Ki is jutottam sikeresen egy parkolóba ahol megláttam egy elég gyors autót. Muszáj lesz ezt a kocsit elvennem mert különben semmi esélyünk.

Jimin szemsz.

Követem őt csendben halkan, mivel azt érzem ezt kell tennem, nem akartam zavarni őt.
Yoongi meglátott egy autót majd mélyen szemeimben nézett.
-Ezt el fogom lopni Jimin, oké? Csak nyugodj meg. -Mosolygott rám. Lassan bólintottam holott szerintem ez egyáltalán nem oké. Yoongi ténylegesen bűnöző és még csak ki se nézném belőle.
Megfogta mesteri precizitással a kulcsát majd csak kinyitotta az ajtót. Olyan volt mint a filmekben, pontosan olyan.
-Szállj be. -Nyitotta ki az én oldalamat is majd követtem az utasítást és egy szempillantás alatt ott voltam ahova parancsolta, ő meg mellettem.
-Kösd be magad és amennyire tudsz bukj le. -Kaptam a következő "parancsot" amit én teljességgel úgy csináltam.
Amennyire tudtam lecsúsztam az ülésen míg ő levette kabátját és rám terítette azt megfosztva a maradék látásomtól is.
-Szeretlek Jimin. -Mondta amolyan végszóként és már el is indította a kocsit.
Egyáltalán nem ment lassan szinte már száguldozott nem tudom mennyi ideig.
Mikor megállt az autó levette kabátját és segített vissza ülni.
-Mi volt ez?-Tettem fel a kérdést ami igazán foglalkoztatott a legeleje óta.
-Köszönöm ,hogy csak most kérdezed ezt meg de menjünk be. -Mosolygott rám aranyosan a fekete és követtem a példáját majd bementünk a villába.

Yoongi lebaszta a cipőjét ,látszott rajta mennyire ideges. Egyenesen apjához ment én meg követtem őt.
-Miben segíthetek fiam?-Apukájának szeme rajtam és fia között cikázott.
-Nem értem annyi emberes van most hol vannak? Miért nem tudod te elintézni?-Szegezte neki a kérdést miközben szemei szikrákat dobáltak apjára.
-Yoongi, fiam. Tisztázzunk valamit, ebbe te keverted magad oldjad meg te is. -Higgadtan kapta a választ.
-Én sose kértem hogy egyáltalán bele keverj!-Ordította Yoongi.
-Fogd be a szád!-Kapta a választ szintén ordítva.
-Oldjam meg? Megoldom. -Jelentette ki majd hátra fordította fejét és rám nézett majd apjára.
-Vigyázz rá apa mert te leszel a következő. -Jelentette ki majd elsuhant mellettem ,felöltözött majd kisétált az ajtón ,engem itt hagyva egyedül a gondolataimmal.
-Ülj le Jimin. -Nézett rám apja majd egy kedvesebb mosolyt eresztett felém.
-Mi történt?-Kérdezte mire szépen mint egy iskolás elkezdtem neki mesélni a pár perce történt eseményeket.
-Hova ment a fia?-Kérdeztem mivel leplezni se tudtam aggodalmam.
-Menj fel a szobádba, biztosan hamar vissza ér és mindent elmesél. -Állt fel helyéről ő is majd én is. Egyenesen felmentem a szobába viszont friss levegő szükséglete szinte ordított bennem.

Szerelmes lettem egy ilyen emberbe akivel mindig menekülnöm kell. Ezen agyalva léptem ki a nagy erkélyre.
Csak nézem ezeket a fákat és a friss levegőnek engedem ,hogy betörjön az orromon át.
Mikor már kellően át fagytam indultam volna be de egy hatalmas mellkasba ütköztem.
-Szia Jimin. Jungkook vagyok. -Nyújtotta kezét amit furcsálva néztem. Nem fogtam vele kezet ,hiszen ő számomra egy idegen aki csak hirtelen a semmiből megjelent mögöttem.
-Jó választhatsz vagy a gyors és egyszerű vagy a lassú és fájdalmas?-Tette fel a kérdést mintha arról beszélne milyen az időjárás.
-Az első...-Suttogtam majd elővett egy inekcios tűt majd mosolygott egyet és igazából ellenkezni se volt időm. Teljes képszakadás.