Akkor is... //Yoonmin\\

7

Jimin szemsz.

Nem emlékszem ,hogy hogyan kerültem Suga ölébe és honnan volt annyi bátorságom, hogy ilyeneket mondjak neki de a válasza sokkal jobban esett mint eddig bármi az életből. Soha senkire nem néztem még úgy mint Sugára. Szerelmes lettem, és ezen szerintem semmi nem változtatna. Ő lett a mindenem 2 hét alatt.
-Segítek felkelni. -Suttogta majd ezt meg is tette és csak kémlelte némán arcom.
-Hogy értetted, hogy a mindenem?-Kérdeztem kíváncsian megtörve a csendet.
-Hát nem ismerjük egymást évek óta de lesz időnk bepótolni, persze csak ha szeretnéd. -Mosolygott kicsit zavarba ejtően. Hevesen bólogatni kezdtem. Annyi rossz után most lehet végre valami tökéletesen jó dolog fog velem történni aminek Suga lesz a fő hőse. Tudom nem kéne ilyen könnyen teljesen megbíznom benne de be kell valljam nagyon féltem a nevelő apámtól aki csak ,hogy kibasszon velem képes lenne neki ártani. De hiszem ,hogy az amit Suga iránt érzek nem csak egy röpke pillanat, hanem valami eszméletlen tartós és tökéletes.

Négy órával később kopogtattak a bejárati ajtón és tudtam ,hogy Suga barátja és Tae osztálytársa lesz az vagyis Namjoon.
Suga lecammogott az emeletről és kedvesen rám mosolygott. Tökéletes egy ember.
Namjoon nagy mosollyal üdvözölte mint aki egy éve nem látta őt.
-Na mi van tesó, hol van?-Kérdezte Namjoon mosolyogva majd ahogy fel pillantott egyből mosolyogni kezdett és Sugát kikerülve jött felém. Kinyújtotta kezét.
-Kim Namjoon, örülök.
-Park Jimin, úgyszintén. -Mosolyogtunk egymásra. Levette kabátját majd leült az asztalhoz. Suga is így tett én meg a rendelt kaját kitettem az említett falapra.
-Nos, Jimin. Biztos ,hogy ő kell neked?-Nyeltem egyett Nam szavaira annyira meglepődtem. Nagyokat pislogva néztem Sugára aki csak egy mosolyt villantott felém ,gondolom bátorítás kép.
-Igen, vagyis eddig így gondolom. -Nevettem el magam egy kicsit.
-Wáó Suga buga, te aztán egy igazi csődör lettél. -Nevette ki Nam barátját aminek Suga nem igazán őrült.
-Apropó apukád azt mondta látni akar téged drága Suga. -A hangulat egy pillanat alatt lett teljesen komoly ahogy a fekete hajúnak az arca is. Láttam rajta egy kis aggodalmat és még valamit amit már nem tudtam leolvasni hófehér arcáról.
-Jimin, nem haragudnál ha...-Be se kellett fejeznie már bólintottam is és felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és befeküdtem az ágyba.

Suga szemsz.

-Mi az hogy te csak úgy ezt beközlöd kaja közbe, Jimin előtt?-Néztem rá idegesen. Nem teheti ezt, tudja jól Jimin nem tud semmit és még nem is akarom ,hogy tudjon bármi olyanról. Az arca komoly lett és felfogta mennyire fel idegesített engem.
-Figyelj Suga, felhívott apukád. Azt mondta ki kell menned Daeguba és valami tárgyalást akar tartani veled. -Nyelte le a falatot.
Nagyokat pislogtam. Minden évbe egyszer csak megjelenik a házamnál és itt van pár napot. Persze ezt sose jelenti be az én apám csak úgy van vele ,hogy ez neki jár.
Elővettem zsebemből a telefonom majd ki kerestem apám és már hívtam is. Mindig várok kicsit csak az után hajlandó felvenni.
-Szia fiam. -Szólt bele mély rekedtes hangján.
-Apa. Minek kell fel mennem hozzád? -Törtem a lényegre, ő is tudja mennyire nem szoktam felhívni csak azért ,hogy elmondjam neki hány kiló heroint  adtam el.
-Téged is jó hallani Yoongi. Talán arra nem gondoltál,hogy ez nem telefon téma? Három nap múlva itt kell lenned és nem tűrők ellent mondást. -Hangja nyugodt mégis kimért. Olyan apás.
-Apa, viszek valakit. -Sóhajtottam egyet.
-Namjoont bármikor szívesen látom te is tudod. -Nagyon értetlen azt kell hogy mondjam. Megint sóhaj hagyta el számat és szemem meg forgatva szólaltam meg.
-Nem, nem vele megyek. Hanem egyik közeli ismerősömmel. -Jelentettem ki és eléggé megkönnyebbültem végre elmondani neki is ,hogy van valakim. Apa mindig tudta ,hogy meleg vagyok. Sose vitázott és még a volt barátomat is elfogadta akit azóta ,hogy megcsalt még csak nem is láttam szerencsére.