🥀Love Killa🥀 (Befejezett)

•1. fejezet•

Az elrablásunk óta eltelt egy nap. Már mindent átnéztünk a helyiségben ahová bezártak minket , de nem találtunk eddig semmilyen kijuttat vagy valami eszközt amivel kitudnánk nyitni az ajtót. A két ágy és a fürdő szoba kivételével nem igen volt semmi a helyiségben.
-Már kezdek éhes lenni , szerintetek meddig fogja húzni , hogy megöljön minket?
-Nem tudom Lujza. De azt tudom hogy nem akarok meghalni , szóval mindent megfogok tenni hogy kijussunk innen - ahogy ezt kimondtam reccsent egyet a zár és kinyílt az ajtó.
-Sziasztok én Kihyun vagyok hoztam ételt , ha nem szeretitek így jártatok. Hoztam még tisztító szereket ,kérlek takarítsátok ki a szobát és a fürdőszobát is!  Kérem a ruhátokat hogy ki tudjam mosni őket. -Mi csak bámultuk őt tátott szájjal és próbáltuk felfogni mi történik. A haja máshogy volt fésülve, a tekintete is más és a ruhája egy fekete oldal zsebes nadrágból és egy fehér pólóból állt.
-Nem értitek , nekem IM azt mondta értitek a nyelvünket.
-De értjük , csak meglepődtünk -feleltem és gyorsan levettem a kardigánom , rá néztem a többiekre , hogy ők is tegyenek ugyan így. Lujza is ugyan így tett , Zoé először csak állt és nem csinált semmit.
-Te is add ide a pulóvered!
-Persze adom már. - szegény Zoé csak bámult a fiúra.
-Jó, akkor egyetek! - és ezzel a mondattal ránk is zárta az ajtót.
-Ez nem normális , ki kell jutnunk innen!
-Tudom Lujza , kitudja mit tervez.
Ettünk egy kicsit utána pedig kitakarítottunk ahogy a férfi kérte. A fürdő szobában volt minden, szappan, fogkefe, fogrém, még fésű is. Amikor végeztünk úgy döntöttünk , hogy lepihenünk az ágyakra ,de én nem tudtam elaludni egyfolytában azon járt az agyam , hogy valahogy ki kell jutnunk innen és persze az elrablónk járt az eszembe , a nézése , az a sötét szempár és az a furcsa elme.  Nem szabad rá gondolnom. Olyan sokáig gondolkodtam rajta , hogy egyszer csak lecsukódott a szemem.
-Mili ébredj , Milii , Emília- suttogta Zoé, így hát felé fordultam és ránéztem. Az ajtó felé mutatott ami tárva nyitva volt, a földön a férfi ült és mosolygott. Úristen ez egy elmebeteg.
- Sziasztok Minhyukie vagyok, én vagyok a banda napsugara-nevetett. Megint teljesen más volt. Csak úgy ragyogott, a ruházata is vidám , tele színekkel. A keze pedig festékes volt. Amikor jól megnéztem magamnak felálltam az ágyról és leültem a földre vele szembe.
-Szia Minhyuk nem tudod , hogy IM hol van? Mert ő hozott minket ide és szeretnék vele beszélni.
-Itt van ő is, de most velem kell beszélned, én vagyok most a színpadon.
-Értem , mesélnél nekem egy kicsit magatokról?
-Persze , heten vagyunk de nagyon a többiekről nem beszélhettek , képzeljétek lányok imádok festeni főleg bálnákat és félek az uborkától.
-Ez nagyon jó Minhyuk és azt tudod hogy ki akar minket megölni?-kérdeztem tőle.
-Persze mind az öten meg akarnak titeket ölni de azt tudom , hogy Joohoney ennek az egésznek ellene van és persze én is. Bárcsak tudnék nektek segíteni, de sajnos nem tehetem -szomorodott el.
-Miért ? Kérlek segíts nekünk! Ugye nem szeretnéd hogy meghaljunk?
-Nem , de nem tehettem akkor soha többé nem lehetnék a színpadon. Jaj most már mennem kell - felállt és már csukta volna be az ajtót éppen hogy sikerült gyorsan megfognom.
-Nee, kérlek segíts !
-Sajnálom kedvesem de nem tehettem-el lökött majd gyorsan bezárta az ajtót maga után. Én pedig a földre estem.
-Annyira fura ez az ember - mondta Lujza miközben megvakarta szőke hajzuhatagát.
-Több személyisége van. Azt mondta csak öten akarnak megölni , ezek szerint hét személyiség van. De ott van a másik fickó aki leütött titeket lehet ő a hetedik és akkor csak hat személyisége van.
-Csak! Szerintem így is sok.-ijedt meg Zoé
-Remélem legközelebb IM jön , hátha ő mond valamit.