🥀Love Killa🥀 (Befejezett)

• 5. fejezet•

Végre sikerült aludnunk egy kicsit de Kihyun keltett minket.
-Kell a barátnőd nadrágja mert véres lett. Ki kell mosni , nem lehet így lenni.
- Minek? Úgy is megöltök , nem mindegy milyen a ruhánk? -a hangomban undor volt. Kihyun pedig megfogta Lujza kezét és elkezdte tanulmányozni.
- Szerintem jobban jársz ha nem feleselsz mert téged nem bánthatlak angyalom , de a kedves kis barátnőd karját levághatom és csinálhatok belőle finom főtt húst, amit veled is megetethetek. Jól gondold meg mind mondasz legközelebb. És most kérem a nadrágot! -kiabálta mi pedig össze rezzentünk. Segítettem le venni Lujzáról a nadrágot majd a lány oda nyújtotta a férfinek, aki ki kapta a kezéből azt.
- Végre. Remélem felfogtad IM kicsi kedvence. - hogy mije?! Hát én nem tudom ezt szó nélkül hagyni.
- Nem vagyok én senki kedvence , nem vagyok én állat! - Nagyon meg bántam ahogy ki mondtam mert oda jött hozzánk és Lujza kézfejébe bele vágott egy kést, amiről fogalmam sem volt ,hogy nála van. Lujza felsikított és folytak a könnyei.
-Remélem most már befogod. Úgy is együtt kell élned ezzel, hogy ők meghalnak te pedig életben maradsz és a szerelmeddel leszel meg persze velünk többiekkel. - Folytak a könnyeim közben pedig igyekeztem elállítani a vérzést. Kihyun elégedett fejet vágott miközben kifelé tartott.
- Én nem szeretem őt , egyenesen gyűlölöm és meg fogom ölni így legalább nem fogtok ártani másoknak sem többé.
- De szereted , te sem érted hogyan és miért. Nem fogod tudni megölni. -rázta meg fejét és kiment.
- Úgy sajnálom Lujza nem akartam, hogy ez legyen. Ne haragudj.
- Nem haragszom , csak fáj. - fájdalmasan mosolygott egyet. Az arcáról le töröltem a könnycseppeket és meséltem neki valami szép történetet, hogy eltereljem a figyelmet a fájdalomról.
Két nap múlva nyílt újra az ajtó , ez idáig enni és inni sem kaptunk. De reménykedtünk benne , hogy nem Kihyun jön megint.
- Lányok, gyertek ki! Joohoney vagyok, végre sikerült a színpadra lépnem hosszú idő után. - felültem és azt hittem csak rosszul hallok. Azt mondja menjünk ki. Lujza is rám nézett csodálkozva.
- Tényleg te vagy Joohoney? Komolyan mondod, hogy ki mehetünk ? - kérdeztem félénken.
- Igen, gyertek adok enni és inni is , közben meg elmondok mindent.- Segítettem felállni Lujzának , egyik kezét a nyakamba tettem és úgy tartottam őt. Végre kimehetünk és esetleg Honey még segít is kijutni innen. Amikor kiléptünk egy kis szobába kerültünk egyből, ahol volt egy nagy szekrény és polcok ami tele volt mappákkal, volt egy számítógép is és egy másik ajtó.
- Ez egy ilyen közös szoba , a számítógépen van minden adatunk, videó mind a hat személyiségről. Pár videóban Wonho is benne van , ja és IM néhány dala. Tudtátok , hogy kis kora óta szeret dalszöveget írni és nagyon jól csinálja.- Kivezetett minket az ajtón ami egy folyosóra nyílt. Sok más ajtó volt még de Joohoney először a konyhába vitt minket ,adott inni és szendvicset amit szerintem már azelőtt elkészített nekünk.
- Meg mutatom mindenkinek a szobáját. Először Shownuét, ugye milyen jó ? - bólintottam. Shownu szobája egy ágyból és egy nagy ruhásszekrényből állt amiből szinte kiestek a ruhák. Utána jött Wonho szobája akiről kiderült , hogy itt lakik ő is. A szobája egyszerű volt , minden fekete és fehér. Következő Minhyuk ,az egész szoba festményekből állt , az ágyán volt két plüss egy medve és egy bálna. Kihyun szobája nagyon tiszta volt , a sarokban egy gitárt helyezett el. Hyungwon volt a következő neki a függönyei be voltak húzva így teljes sötétség uralkodott a szobában. Joohoney szobája színes volt , pár plüssel , joga matraccal. És végül IM szobája következett, lila függönye és szőnyege volt , a falon semmilyen kép. Egyedül egy számítógépje volt amin a zenéit csinálta.
- Jó igazából ez egy ilyen felkészítés volt arra ami most következik. - mondta egy kissé nyugtalan hangon. Bevezetett minket egy terembe ahol el volt helyezve egy fogorvosi szék , egy kis asztal ahol eszközök voltak és egy hatalmas szekrény ami tele volt kis négyzet alakú üvegekkel. Rosszul lettem mikor megláttam mik vannak a kis üvegekben.
- Őket mind megöltétek és levágtátok a fülüket?
- Igen, de én nem akartam ezért nem nagyon engedik ,hogy a színpadon legyek. Volt már példa rá , hogy elengedtem a megkínzott lányokat. De sajnos egyikük sem jutott ki.- a hangja szomorúsággal volt teli. Tényleg sajnálta ezeket a nőket.
- Joohoney címkézitek is , hogy kinek mikor vágtátok le a fülét?
- Igen , név és dátum. Az utolsó úgy tudom a barátnőtöké, Szabó Zoé nem?
- Úristen de igeen! Honey hol van most, ugye él még? - annyira reménykedtem benne.
- Igen él de nem sokáig fog már.
- Kérlek segíts kijutni! Kérlek!
-Nem tehetem, sajnálom most egy próbán vagyok ha elbukok soha többé nem lehetek színpadon. Meg kell mutatnom a többieknek , hogy képes vagyok ölni, úgy sajnálom. Tényleg nem szeretném ,de elnyomnak a többiek. - Tudtam mi lesz , bántani akarja Lujzát ezért jöhetünk ide ki.
-Joohoney kérlek, kérlek ne! - könyörögtem neki , amikor egyszer csak Lujza ellökött magától, felkapott az épp kezével egy kést a kis asztalról, amin még látszódott egy kis vér és vállon szúrta a férfit. Olyan gyorsan történt minden, hogy fel sem tudtam fogni a történéseket. Lujza pedig ahogy csak tudott elkezdett menekülni. Ránéztem a férfire és láttam , hogy már nem Honeyval van dolgom.
- Vissza mész a szobába és ott maradsz! Ha nem teszed meg akkor megöllek és nem fog érdekelni az egyezségem IM-el! Tűnés!- kiabálta , én pedig úgy tettem ahogy parancsolta. Vissza mentem a szobába ahová be voltunk zárva a lányokkal. Tudtam, hogy most megint bántani fogják Lujzát, lehet meg is ölik. Csak reménykedni tudtam abban , hogy Lujza kijut innen. Merengtem magamban amikor láttam, hogy jön. Véres volt a ruhája is és az arca is.
-Jól döntöttél. Te megúszod, nem úgy mint a másik kettő. Ideje volt már, hogy én legyek a színpadon, IM semmit nem tud normálisan elintézni.
-Shownu vagy igaz? A vezető -kérdeztem tőle halkan.
-Igen én vagyok , már szóltam Wonhonak jöjjön kicsit ide hozzád. Nagyon szeretném ha kipróbálna valamit rajtad. - Féltem tőle , nagyon. Wonho épp ekkor lépet be egy fekete táskával a kezében. Egymásra nézett a két férfi és biccentettek, majd Shownu becsukta maga mögött az ajtót , Wonho pedig rám nézett.
-Hát Mili akkor kezdjük. Ígérem csak kicsit fog fájni.- Hátráltam tőle de sajnos erősen megragadott és bele ültetett az egyik székbe amit még múltkor hozott be. Nem szólt semmit néha mosolygott egy picit. Lekötözte az egyik karomat, amit úgy helyezett, hogy a tenyerem felfelé nézzen. A fekete kis táskából elővett egy kis henger alakú gépet amit ha bekapcsolt elkezdett forogni. Gondolom jó éles lehetett , igyekeztem nem elsírni magam de ahogy hozzá érintette az alkarromhoz felsikítottam és csak úgy potyogtak a könnyeim. Egy darabig bírtam de felemelte az eszközt és az arcomhoz közelített vele mire én elájultam.
-Mili, Mili ébredj! Én vagyok, IM- ütögette meg egy picit az arcomat mire én kinyitottam a szemem. Kikötözte a kezeimet és a lábaimat én pedig lenéztem a bal karomra. Szörnyen nézett ki, egy hatalmas seb volt , a bőröm sehol és még mindig vérzett. Szédültem IM pedig igyekezett ellátni a sebemet.
- Úgy sajnálom baby, én vagyok a hibás. Már réges ,régen elveszítettem az uralmat saját magam felett. Ne haragudj. - Bele néztem a szemébe , szomorúságot és düht láttam benne.
- Miért kellett elrabolni minket?! Miért jó ez és ha tetszettem neked miért nem lehetett normálisan közeledni felém?!
- Mert nem vagyok normális , nem uralom a saját elmémet. Ez az én testem és én vagyok az eredeti személyiség. De nem tudok a többiekkel mit tenni. És hogy miért raboltalak el hát mert amikor egymásba ütköztünk és bele néztem a szépséges szemeidbe utána már csak te jártál az eszembe. De a többi személyiségemnek is megtetszettél. Így hát követelek mindenhová és láttam a másik két lányt is úgyhogy ki gondoltam azt , hogy megbeszélem mindenkivel mi lenne ha a két lányt elrabolnánk veled együtt. Azt terveztem ,hogy akkor téged nem bántanak. Erre ez lett a vége.
- Bárcsak ne lennél pszichopata! Akkor talán minden másképp lenne - nem tudja őket uralni vagyis bármelyik percben elő jöhet Shownu, Kihyun vagy Hyungwon akik képesek bántani.- Changkyun hány nőt öltél meg már te és nem valamelyik másik személyiséged?!
- Nem tudom , párat és ha következő kérdés az lenne hogy élveztem-e a válaszom igen. De téged soha nem bántanálak, soha.
- De a többieket igen és miért pont a füleket gyűjtitek?
- Mert minden gyilkosnak van valami mániája , nekünk a fül lett. A többi személyiség egyből kiszúrta milyen szép a füled. - Elszomorodott ahogy ezt ki mondta. Nem tudom elhinni, hogy ez az ember szeret engem.
-Changkyun mit érzel irántam? - Rám nézett mielőtt válaszolt volna.
- "A szerelmet nem lehet megmagyarázni. Nem tudom, hogy az első pillanattól szeretlek-e, vagy csak azóta, hogy másodszor láttalak. Csak annyi biztos, hogy amikor először pillantottalak meg mintha megszűnt volna létezni a világ."