15. Rész

1.1K 35 0
                                    

Ayla bent várt a nappaliban. Majdnem felrobbant annyira látszott rajta hogy izgult értünk, hogy vajon mi történhetett odakint amíg ő idebent volt.

- Na mi volt? Mit mondott? Mi történt?? - erre csak oda tartottam a kezem amin a gyűrű volt és el mosolyodtam.

- Hugi, akkor jöttök délután? - jött oda hozzánk Marco is.

Ayla még mindig sokkos állapotban állt velem szemben.

- Igen jövünk - válaszoltam helyette - csak a hugod sokkot kapott.

- Ja, akkor azért vág ilyen fejet, értem.



...... - .......

Nem sokkal később már a szobában álltam a szekrény előtt és próbáltam kitalálni hogy mit vegyek fel este.
Mert hogy mindjárt indulunk.
Á, meg van ez jó lesz vettem ki a szekrényből egy csónak nyakú egész ruhát, aminek eléggé sötét kék színe volt, de nagyon jól állt rajtam. Vagy legalább is remélem hogy jól állt....

- Ayla mehetünk? - néztem be a szobája ajtaján.

- Igen menj csak le én is mindjárt megyek utánad. - nézett hátra, miközben a cipők között keresgélt.


Lementem a lépcsőn és szembe találtam magam Marco-val.
Ő nagy szemekkel nézett végig rajtam, amitől persze zavarba is jöttem!!

- Baj van? Nem jó ez a ruha?

- De... Csak nagyon szép vagy benne! - jött zavarba ő is.

- Köszönöm - pirultam el.

Csak álltunk egymással szemben.

- Mehetünk! - rohant le Ayla. - Meg zavartam valamit? - torpant meg sejtelmesen vigyorogva.



...... - ......

A buli helyszíne egy bár, mint később kiderült a Larossi család tulajdona. Hát igen nekik ilyen is van.

- Lányok, menjetek kérhettek bármit inni. Nektek bármit lehet.

- Oké. - Ayla el is rohant.

Én is odamentem, kicsit később a pulthoz. Egy srác nézett rám a pult másik oldaláról.

- Mit adhatok?

- Szerintem semmit, de azért köszi.

- De valamit csak kérsz esetleg valami koktél, vagy tömény?

- Tudod mit kérek egy pohár kólát. - néztem rá tudva hogy adnia kell.

- Azt nem tudok adni. Azt nem tartunk. - nézett rám lekezelő stílusban.

Na erre ideges lettem, mi az hogy itt szórakozik, meg meg várakoztat és akkor nem képes adni amit kérek. Emiatt el kezdtem a pulton dobolni az egyik kezemmel. Erre a srác felnézett és kikerekedett szemekkel bámulta a kezemet. Én is oda néztem. Ó, azon van a gyűrű, amit ma kaptam.

- Öhm.... Én... Én... - dadogott a srác - Én nem tudtam hogy ön ki. Elnézést!

- Gondoltam. - forgattam meg a szememet. Nem akartam vele bunkó lenni de azért alapból sem kéne így beszélni a lányokkal.

- Én... Én tudom, hogy maga a tulaj fiának a menyasszonya... Istenem de hülye vagyok, istenem....

- Mi a gond? - jelent meg mögöttem Marco és átkarolta a derekamat.

- Csak a pultos nem akart normálisan ki szolgálni, de már el rendeztem.

- Igaz ez? - kérdezte és közben éreztem ahogy Marco meg feszül, tiszta ideg lett. Úgy nézett a srácra....

- Igen uram, és nem fog többet előfordulni, elnézést! - remegett a srác.

- Én is így gondoltam. - vetett egy gyilkos pillantást a pultosra. - Gyere menjünk  inkább haza. - húzott el onnét.

- Menjünk. - egyeztem bele.

Magunkért |✓|Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt