Magunkért |✓|

6. Rész

A beszélgetés után Ana fel küldött hogy eltörtek fel csinosan a vacsorához és addig ő és Ayla meg még terítenek.

Le jöttem az emeletről és megláttam ahogy Ana és Ayla nézik a szépen megterített asztalt és beszélgetnek valamiről, majd felnéznek rám.

- Jaj, kedvesem gyönyörű vagy! - mosolyodott el szélesen Ana.

- Elisa nagyon szép vagy! Eszméletlen jól áll neked ez az overál ruha.

- Köszönöm! - mosolyodtam el szerényen. Hát igen imádom az overál ruhákat. És ez a levendula lila színű pont illek az arany barna hajamhoz, amit kibontva hagytam hogy szabadon omoljon a vállamra. És még egy fekete szandált vettem fel hozzá.

- Gyere ki kell találni hogy ki hova üljön. Ez nálunk családi szokás hogy minden étkezés előtt mi eldönthetjük hogy ki hova üljön le. - lelkesedett Ayla.

- Nekem mindegy hogy hova ülök. Igazából szerintem mindegy.

- Anya, szerintem apa ül az asztal főre te meg a másik asztal főre egyik oldalt én és Elisa a másik oldalon meg Marco. Végre hallottam a férfi nevét aki majd a férjem lesz....

- Ez jó ötlet Ayla. Dorothy kérem így rakja le a név kártyákat.

- Igenis asszonyom. - kezdte el rakosgatni a kártyákat.

- Ó, igen Dorothy bemutatom önnek Elisabehtet. A fiam párját, aki a mennyasszonya is lesz.

- Üdvözlöm itt nálunk kisasszony! Remélem minden rendben volt a szobájában is. - mosolygott rám az idős asszony kedvesen.

- Köszönöm! És igen, nagyon szép.

- A kisasszony mit kér majd reggel?

- Nem tudom, sőt még azt sem tudom hogy mikor fogok fel kelni.

- Rendben ha kell valami, a hátsó konyha környékén megtalál. Én már elég korán fent szoktam lenni.

- Rendben, de ha nem gond akkor magamnak is tudok csinálni reggelit a külső konyhában.

- Ahogy gondolja kisasszony. De ha tényleg bármire szüksége van csak szóljon és máris jövök.

- Rendben. Még egyszer köszönöm.

- Mikor érnek haza?

- Mindjárt körülbelül ilyenkor szoktak, de ez változó ha valami esetleg közbe jön vagy nagy a forgalom.

- Rendben.

Autó hangja majd két férfi hang hallatszik kintről. Biztos hazaértek.

Majd az ajtó hangját hallom és belép rajta és idősebb férfi majd mosolyogva üdvözli a feleségét, és a lányát is. Majd rám néz és még jobban mosolyog.

- Örülök hogy meg ismerhetlek Elisa! És Adam Larossi vagyok. De kérlek Mr. Larossinak szólíts.

- Rendben. Én is örülök uram.

Majd újra nyílik az ajtó és belép rajta....

_________________________________________

Megint így írtam, valahogy ezt nem akartam meg változtatni hogy ennek a résznek itt van vége 😃😊
Kinek hogy tetszik a bővített változat?