I'm worse - paulstreet ff. Befejezett

hat

Egész éjjel csak sírtam. Amikor elaludtam Atival álmodtam. Nem bírtam tovább az ágyban maradni.

Kínzott ez az egész.
Csak rá tudtam gondolni.
Megnevettet.
Törődik velem.

Egy hónapja ismerem.
Ez nem helyes.

De csak a gyönyörű mosolyára tudtam gondolni.

Megbántottam.
Tudom.

De mi mást tehetnék? Nem lehetek vele.
Nem.

Kész csődtőmeg vagyok. Az voltam és az is maradok. Az ilyen lányok sosem nyernek. Pár hónap múlva lesz majd egy másik csaj akiért oda lesz.

Mindig is így volt.

Egyszer voltam életemben szerelmes Ati előtt.
És hát... nem lett túl jó vége.

Hogy tehetném ezt meg magammal? Csongorral? Mi van ha ő sem jobb? Mi van ha nem is Atit kéne féltenen az én életemtől, hanem magamat tőle?

Nem bírtam elviselni ezt az egészet.

Mire feleszméltem hajnali 5 óra volt én pedig kisírt szemmel ültem a teraszon.

A cigik csak úgy fogytak, akkora füstfelhő volt a balkonomon, hogy alig láttam tőle.

-Hé Virág minden rendben?- el is felejtettem, hogy Alex itthon van.

-Persze!-integettem át a mellettem lévő erkélyre.

-Gyere csak ide!-mutatott szigorúan egy székre.

Azt tettem, amit már évek óta csinálunk: átlendítettem a lábamat a korláton, majd egy kis ugrással a szomszédos balkonon találtam magam.

Alex azóta a szomszédom amióta csak az eszemet tudom. Mindig is az egyik legjobb barátom volt Henry mellett. Anyám utálta. Az a homofób, konzervatív nő sosem fog megérteni egy ilyen bohém lelket.

-Mi az baba?-húzta fel kékre festett szemöldökét, ami jól passzolt a tütkizkék hajához.

-Van egy srác...-sóhajtottam.

-Sziviii! Ez isteni! Hogy hívják? Mikor mutatod be?

-Csigavér, sis. Ez ennél bonyolultabb. Amúgy szerintem ismered.

-Jézusom. Úgy tudtam! Az a para gyerek az. Akivel együtt dolgozol.-mondta mindenttudóan.

-Mégis honnan?

-Anyukám egy kép többet mond ezer szónál.-mutatta fel a mobilját.

Eltátottam a számat.
A képet Barni rakta fel 3 napja.
Mi 5-en szereplünk rajta.
Ábel valamin nagyon nevet, Henry éppen a vállát fogja , Barni pedig az egyik mikrofont állítja be.
Én háttal ülök a képen.
Ati pedig velem szembe.
Nagyon közel vagyunk egymáshoz, de csak annyi vehető ki rajta, hogy a kezem a hajában van, ő pedig olyan szerelmesen néz rám, hogy szinte még most is beleszédülök.

Emlékszem pontosan mi történt:

-Srácok nem jó a mikrofon!-morgott Barni.

-Nyugi Barnás!-csapta vállon Henry, majd kikapta a kezéből.

-Add vissza seggfejt!- Henry tovább passzolta Ábelnak, aki Atinak, majd megint Henryhez került.

Mosolyogva figyeltem őket a székemből.
-Hé Pule, hogy áll a hajad?-nevettem ki Atit, mikor lehuppant velem szemben.

Közben visszakerült Barnihoz a kamera.
Ábel épp valami vicces sztorit mesélt Henrynek, minden a szokásos volt.

-Gyere ide te ostoba!-csúsztam hozzá közelebb, és kiigazítottam a göndör tincseit a szeméből.
Hallottam, ahogy egy pillanatra elállt a lélegzete.

-SRÁCOK FÓTÓ!-ordította el magát Dávid, és mire odakaptam a fejem, már vagy 6x kattant a gép.

-Vissza kell mennem.-álltam fel hirtelen Alex mellől.

-Jól vagy szívem?-fogta meg aggódva a kezem.

-Nem.-a szememet könnyek égették.

Snowwhite: Ma otthonról dolgozom.
Hennás: Snow, ne csináld már.
Snowwhite: Sajnálom.
Hennás: aggódom érted. Sőtt, mindenki aggódik. Ati is.
Snowwhite: Muszáj volt felhoznod?
Hennás: Előre is bocsi.
Snowwhite: ?????

És ekkor megszólalt a csengő. Dühösen cammogtan az ajtóhoz. Nem tudom mit csinált Henry, de nem tetszik ez az egész.

-Ati?- kerekedett ki a szemem.-Mit keresel itt?- Csongor bármelyik percben felébredhet. Ki fogom nyírni Henryt.

-Napok óta kerülsz. Nem tudom mi mást csinálhattam volna.-tárta szét a kezét.

-Atilla, menj innen. Beszélhetünk. Komolyan. De most menj el.-pillantottam feszülten a gyerekszoba ajtaja felé.

-Nem. Elégszer ráztál már le. Hóvirág figyelj... én kedvellek. Eleinte azt hittem te is kedvelsz engem de... megértem ha nem.

-Nem erről van szó. De kérlek, most el kell menned.-toltam ki őt a lakásom ajtajából.Hirtelen megragadta csuklómat.

-Miről van szó? Tartozol ennyi magyarázattal, pöttöm.

-Ugyan miért tartoznék?-rántottam ki a kezem a szorításából.

-Snow. Te vagy az első lány az életemben, aki számít. Gyönyörű vagy, okos és makacs. Törődeni akarok veled, de fogalmam sincs, hogy te miért nem akarod ezt. Tudom, hogy hány éves vagy. De 6 év korkülönbség még nem ok arra, hogy ignorálj.-mondta mélyen a szemembe nézve.

-Csak kérlek, gondold át.-ölelt magához szorosan, majd egy puszit nyomott a honlokomra.

-Hívj, ha beszélgetni szeretnél.-intett egy utolsót, majd beszált a liftbe.

Könnyes szemmel ültem le a padlón a lakásom előtt.
Tudtam, hogy el kell neki mondanom.
És azt is tudtam, hogy utánna nem akar majd engem.
Egy 18 éves srác nem olyan barátnőre vágyik akinek van egy 8 éves fia.
De igaza volt.
Tartoztam neki ennyivel.

-Anyu?-Csongor fekete hajú buksija jelent meg mellettem.

-Mi a baj?-mászott be az ölembe. Átöleltem az apró testét, amitől mégjobban rámtört a zokogás.

-Bántott valaki?-nézett aggódva a szemembe.

-Senki nem bántott kishaver. Anyunak nehéz reggele volt. Szaladj öltözz fel, el fogsz késni.-pusziltam meg az arcát. Mind a ketten felkászálódtunk a padlóról.

Miközben Csongor a fürdőben készülődött előkaptam a mobilom.

-Nem akarok beszélni veled, Virág. Dühös vagyok rád.

-Segítened kell!-szipogtam.

-5 perc és ott vagyok.

-Nem úgy volt, hogy dühös vagy?

-Jaj fogd már be.

-Szóval el akarod neki mondani.-nézett rám csodálkozva a legjobb barátom a teája mögül. Miután elvittük Csongort suliba, beültünk egy közeli kávézóba.

-Senkinek sem mondtam még el, csak neked.

-Húha, te tényleg szereted őt.

-Ja, de ő ezek után nem fog.-temettem az arcomat a kezeim közé. A mai napon már sokadszorra lenne kedvem elsírni magam.

-Én sem utáltalak meg, mikor elmondtad.-mosolygott rám.

-Félek, Henry.

-Ha nem fogja megérteni, akkor nem érdemel meg téged.

-De basszus. Van egy gyerekem. Egy 18 éves srác mit vár egy kapcsolattól?-suttogtam.