I'm worse - paulstreet ff. Befejezett

hét

-Jól vagy, Hóvirág?-nem. Nem voltam. De itt vagyunk. Ati ott ült velem szemben. Annyi aggondalom volt a szemében! Biztos voltam benne, hogy fél óra múlva utálni fog. Ebben a pillanatban én is utáltam magamat.

-El kell mondanom valamit.-suttogtam. Atilla átnyúlt az asztal felett és megfogta a kezem.
-Nekem bármit elmondhatsz, Snow.-lehúnytam a szemem.

-Figyelj...Az van hogy...

-Házas vagy.

-Mi? Mivan? Nem!- én még életemben nem láttam így megkönnyebbülni senkit. Ati hosszasan kifújta a levegőt.
-Hála az égnek.

-Ezt meg honnan a picsából szedted?

-Nem tudom! Sokat agyaltam. Mindig azt hajtogatod, hogy idősebb vagy, aztán reggel olyan feszült voltál, mikor odamentem, szinte azt vártam, hogy előbukkan egy szakállas alak fürdőköpenyben, megcsókolja az arcodat miközben azt kérdezi : szívem ki ez a srác?

-Nem vagyok házas.-nevettem el magam. Aztán újra elkomorodtam.

-Figyelj.-kezdtem bele megint.-szeretném ha végighallgatnál úgy, hogy nem mondasz semmit.-láttam rajta, hogy már nyitnà a száját, de feltartottam a kezem.- Aa. A semmi az semmi! Vili?-bólintott egyet, majd mélyen a szemembe nézett.

-Én nem voltam mindig jó ember. Tettem... rossz dolgokat. Amikor 15 éves voltam anyám kollégiumba küldött. Előtte mindig csak otthon voltam. Nem voltam barátaim.
Egész addigi életemben csak tanultam és jól viselkedtem. Ezt felelt meg anyámnak. Mindig szigorúan fogott. Amikor elkerültem vidékre úgy éreztem végre szabad vagyok. Megismertem pár lányt. Lettek igazi barátaim. Egyik este kilógtunk a koliból egy házibulira.
Ott ismertem meg Norbit. Rejtélyes volt és kedves. Sokat ittunk aztan este. Megkérdezte, hogy lenne e kedvem vele másnap találkozni. Igent mondtam. Tudtam, hogy anyámnak nem tetszene. Ezért csak még inkább akartam. Másnap kihagytam az iskolát. Persze Norbi nem randira vitt. Elmentünk egy lepukkant bárba, ahol pár helyi díler árulta a cuccot. Rettenetesen féltem. Úgy szorongattam Norbi kezét, hogy majdnem eltörtem az ujjait. Az egyik férfi, mikor meghallotta melyik suliba járok azonnal üzletet ajánlott. Beviszek pár adagot és nagyon sokat kereshetek vele. Féltem nemet mondani. Aztán mrgkérték, hogy próbáljam ki a cuccot. Még mindig féltem nemet mondani. Pár hónappal később már jobban tetszett a dolog. Szinte minden nap be voltam állva, és én lettem a suliban a díler.
Rendszeresen kiszöktem éjszaka a suliból, hogy Norbival lehessek. Szerelmes voltam belé.
Azt hittem ő is szeret.
Aztán, egyik nap elájultam tornaórán. Nem aggódtam. Az hittem a sok cucc miatt van amit toltam. De a sulinővér máshogy gondolta. Elküldtek egy nőgyógászhoz, hogy biztos legyen az eredmény. Terhes voltam. Csak ültem a szobámban és nem tudtam mit gondoljak.
Az igazgató felhívta anyámat. Eljött értem, de egy árva szót sem szólt. Becimbált egy rehabra, és még mindig nem szólt egy árva szót sem. Józanodtam. Norbi nem keresett, egyszer sem. Szerintem észre se vette, hogy eltűntem.
2 hét múlva anyám bejött hozzám. Azt mondtam neki, el akarom vetetni. Akkor szólt vissza hetek óta először: nem. Csak ennyit. Nem. Aztán otthagyott.
9 hónap múlva megszültem a fiamat. És ő volt a legnagyobb csoda, ami valaha történt velem,
Rájöttem, hogy nem lehetek egy kokós picsa. Rájöttem, hogy mindent meg akarok adni neki. Elkezdtem munkába járni, mellette pedig tanultam. 18 éves koromban leéretségiztem. Elköltöztem anyámtól. Beírakoztam egy média szakos továbbképzésre. 21 voltam, mikor Henry felvett a cégükhöz. És most itt vagyok. Van egy 8 éves fiam.-suttogtam, miközben az asztalt bámultam. Nem mertem Ati szemébe nézni.

Hogy is mertem volna? Ezt Henryn és anyámon kívül senki sem tudja, még Barniék sem.

Persze ismerik a fiamat, sokszor lógnak nálunk, de nem tudják a teljes sztorit.
De Ati most már tudja.
Tudja mit tettem, tudja milyen voltam.
Gyenge voltam és szörnyen naiv. De mikor először a karomban fogtam a kisfiamat minden megválltozott.Pontosabban azt megelőzően, az első fájás pillanatában.

*8 évvel és 9 hónappal ezelőtt*

Éppen Szívek szállodáját néztem a szobámban. Mostanában szinte függő lettem, nem tehetek róla.
A főhős is 16 évesen lett terhes, átéreztem a helyzetét. A hasam akkora volt, hogy szinte alig bírtam tőle mozdulni. Fél 12 felé járhatott, mikor megéreztem az első fájást.

-Anyaaa!-ordítottam, teljesen bepánikolva.

-Mi az meghalt valaki a sorozatban?-jött a gúnyos válasz a másik szobából.

-Azt hiszem szülni fogok.-temettem kezeim közé az arcom, és teljesen el voltam veszve.
Anyám mint egy anyatigris, úgy rontott be a szobámba.

-Jól vagy?-simította ki a hajamat a szememből.
Ez volt az első szeretetteljes megnyilvánulása, mióta hazajöttem a suliból.

-Nem.-suttogtam elkeseredetten.-Én ezt nem tudom végigcsinálni! Nem megy. Szedje ki valaki belőlem!-sírtam fel. Iszonyatosan fájt mindenem. Csak azt akartam, hogy vége legyen.

-Na ide figyelj kislányom!-nézett anyámmélyen a szemembe. Szigorú tekintete láttán, még a sírást is abbahagytam. A drága jó édesanyám jobban megrémített, mint az a tény, hogy hamarosan egy emberi lényt kell kipréselnem magamból.

-Te hoztad a nyakadba ezt a szart, most fel kell nőnöd hozzá! Hogy haragszom e rád? Iszonyatosan. Felelőtlen voltál, és szörnyen ostoba, de ez a helyzet édesem, ezen már nem tudsz változtatni. Fejezd be a nyavalygást, szüld meg a gyerekedet, és lény olyan anyuka akire felnézhet. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, de képes vagy rá. Bármire képes vagy. Az én lányom vagy, a fenébe is!-mondta könnyes szemmel, majd szorosan magához ölelt.

Attól a pillanattól kezdve már nem féltem. A tény, hogy anyám elég erősnek tart, a történtek ellenére is , olyan szintű erőt adott, hogy az hihetetlen.

Lehet, hogy a mai napig nem tudja, de az a pillanat tartott életben.

Minden nehézséget megoldottam.

Nem féltem akkor sem, mikor először a karomba adták a fiamat. Nem féltem, mikor haza kellett mennem egy üres lakásba. Az új otthonomba, kettesben az újszülött fiammal.
Nem féltem, mikor először lázasodott be, és 3 napon keresztül virrasztottam felette. Nem kértem segítséget.Mindent megoldottam egyedül.

Persze tudtam, hogy anyámra bármikor számíthatok, még ha nem is érzem mindig úgy.
Tőle kaptam meg az erőt, ami ahhoz volt szükséges, hogy felneveljem Csongort. Hogy jó anya legyek.

És ezért örökké hálás leszek az én idegesítő, prűd, konzervatív, szigorú anyukámnak.