Még mindig ragyogsz 「Larry Stylinson Ff.」

𝟸. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

„Néha egy-egy tett többet ér ezer szónál". -Lou épp ezen gondolkodott, miközben szüntelen a magát Harry Styles-nak nevező énekesen lengette a szemeit, aki történetesen épp neki segített  bevásárolni. Louis bármire is akart gondolni, nem ment, mivel kesze-kusza gondolatai újra meg újra visszairányultak az épp neki segítő göndör felé. Akármit is akart bemesélni magának, még mindig nem hitte el a helyzetet. De legjnkább azt, hogy annyi férfiakba vetett félelem és bizalmatlanság után, most mégis miért gondolja aranyosnak Harry-t aki minden erejével azon van, hogy megkönnyítse az neki, a bicegő fiúnak a vásárlást, holott alig fél órája ismerik egymást.

-Mi a következő a listán? - Kérdezte hirtelen Harry, s mint a néma csöndben hangosan becsapódó ajtó rántotta ki Lou-t a gondolatai közül, melyeket legszívesebben elméje legmélyebb bugyrába száműzött volna.

-Öhh...várj egy percet - erőltette ki magából az alacsonyabbik a mondatot, majd remegő kezekkel előkotorta pulcsija kenguru-zsebéből az egyre jobban gyűrődő listát. -Vaj. - Adta meg a választ szűkszavúan. Várta Harry reakcióját, hogy milyen megjegyzést tesz majd, hiszen a vaj az áruház másik felében van, ahol már egyszer elmentek. Lou most pokolra kívánta magát, amiért ma nem kategorizálta a szükséges élelmiszereket, azok lokációja szerint. Sőt ha jobban belegondol, már a baleset óta semmilyen rendszerezést nem csinált. Egyrészt mert semmi szüksége nem volt rá, hiszen édesanyja vásárolt neki, másrészt minden egyes rendszerezésre terelődő gondolat forró kés pengéjeként égette végig a bőrét, sötét vörös színt hagyva maga után, hiszen mindig Stannek volt szüksége az efféle dolgokra. Az az átkozott fattyú még mindig korlátlan belépéssel rendelkezett a fiú elméjébe, hiába halott már egy fél éve. Lou nem tud megszabadulni tőle, démonként kísérti a fiút.
Louist egy apró bökés rántotta ki bajlós gondolataiból, melyek már el is kezdték őt fojtogatni.

-Mondd csak, jól vagy? - Kérdezte Harry, s aggódó zöld íriszeivel az alacsonyabb fiú tengerkékjeit kémlelte.

-Persze. Jó-jól vagyok. Csak hát, szóval nem akarom azzal rabolni az idődet, hogy az én tempómban megyünk vissza oda, ahol épp az előbb jártunk! Jaj, kategorizálnom kellett volna a listát. Csak Stan meg a gondolatok! Ne haragudj! Sajnálom! - Lou idegesen toporgott, forró könnyeket hullajtva. Görcsösen rogyott a földre, kezeit szorosan fejére szorítva sírt. Hát eljött. Mégiscsak be kellett volna vennie azt a tanlettát, mert elérte a pánik. A pánik roham sötét szellemként üldözte őt. Mikor azt hinnénk elment, kiderül hogy végig ott várt az árnyékban. Egyik pillanatban minden rendben, a másikban pedig már semmi sem.
Harry pánikolva kapkodta a fejét. Egyre többen mersztették rájuk a szemeiket, Lou pedig látszólag nem volt épp jó passzban. Az elhadart mondataiból nem volt könnyű összerakni a dolgokat. Ám a göndör figyelmét egy valami ragadta meg igazán. Stan. Ki a vihar az a Stan, és mit tett ezzel a fiúval? Harry utolsó mentsvárként lehajolt Louishoz, karjait pedig szorosan a fiú köré fonta. Nem szokott ilyet csinálni, sose ölel meg senkit. Az neki túl intim és túl rémisztő. Ám most mégis megtette. Miatta. Amiatt a fiú miatt áthágta az eddigi életének szabályait, akit csak fél órája ismert. Nem tehetett mást. Nem hagyhatja szenvedni. Lou persze megpróbálta ellökni őt, egyre csak azt kántálva, hogy ne üsse meg, sajnálja és ne tegye!

-Louis! Figyelj rám! Nem vagyok orvos, soha életemben még látni se láttam ilyet, nem hogy még átéltem! Nyugodj meg egy picit.- Nem használt. Lou még mindig halálra rémülve, majdhogynem már hiperventillálva gubbasztott Harry karjaiban, egyre görcsösebb zokogást produkálva. Nem volt mit tenni. Harry erősen megmarkolta Lou vállait és maga felé fordította. Lou egy pillanatra abbahagyta a sírást, s könnyes szemekkel, némán sírva meredt Harryre.

-Shhh. Én nem ő vagyok. Nem foglak megütni. Lélegezzünk együtt. Beszív. Kifúj. Ez az! Nagyon jól csinálod! Beszív. Kifúj. - Ezt ismételgették egy ideig, míg Louis nagyjából megnyugodott. Harry felsegítette őt, majd néma csöndben folytatták a vajhoz vezető útjukat. Louis nem szándékozott többet beszélni annál, hogy elmotyogta a lista következő beszerezendő elemeit. Amint a listáról minden megvolt, elégedetten álltak be a kasszához. Harry elfáradt. A csúnya incidens óta sok hobbit vett fel, de a pánik rohamot kapó emberek lenyugtatása nem tartozott ezek közé.