Még mindig ragyogsz 「Larry Stylinson Ff.」

𝟷𝟷. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

-Holnap nem tudok itt lenni - fordult az épp edényeket mosogató Harry Louis felé, aki eddig az asztalnál ücsörgött azzal a pohár vízzel a kezében aminek oldala a benne lévő jégkockáktól már vizes volt és amit Harry adott a kezébe, miután közölte vele, hogy nem mosogathat és leültette.

-Hogy-hogy? - Kapta fel a fejét Lou.

-Megbeszélésem van az új management-tel.

-Ezek szerint visszatérsz - komorodott el Lou.

-Figyelj - ült le vele szembe Harry, miután megtörölte a kezét az akasztón lévő konyharuhába. - Muszáj. Az éneklés a karrierem. És lehet, hogy a One Direction feloszlott miattam, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy folytassam. Én nem mentem egyetemre, nincs másmilyen képesítésem.

-Én értem, csak azt hittem több időnk lesz! - Nézett le Louis az ölében heverő, összekulcsolt ujjaira. - Alig telt el pár hét!

-Fél éve estem ki a szakmából. Kaptam pár szóló ajánlatot, ami a drogos incidens után így is kész áldás. Ha tovább várok, attól még az idő megy, én pedig végleg kiejtődöm a versenyből - Louis erre nem válaszolt csak sóhajtott.

-Tudom, hogy igazad van, csak - hallgatott el. - Én tudom...Tényleg, de az életed. Én nem illek bele. Nem illek a rivaldafénybe - Louis szorosan hunyta be a szemeit, miközben kimondta a féltve őrzött gondolatait . Aztán amint megérezte maga körül Harry biztonságot nyújtó, erős karjait, kinyitotta őket.

-Nem kell sírnod - Louis nem is érzékelte, hogy elpityeredett. Nem volt sírás, de kétségkívül könnyek csillogtak a szemében, amik erőtlenül gördültek le az arcán. - Tudom, hogy neked időre van szükséged. De Lou. Nincs több időnk.

-Tudom azt kértem, soha ne mondd ki - kezdte el Lou. - De most ígérd meg! Ígérd meg, hogy vigyázol rám! Kérlek ígérd meg, hogy nem fogod hagyni, hogy elvesszek! Vigyázz rám Harry, könyörgöm! - Sírta el magát Louis Harry karjai között, miközben a magasabb pólóját markolta. De Harry még így is erősen tartotta őt.

-Ígérem. Megígérem neked. - Remegett meg a göndör hangja. - Megígérem, hogy vigyázni fogok rád, mindennél jobban. És nem lesz semmi baj, jó? Biztonságban leszel. Teszek róla, hogy ne történjen semmi - biztosította, miközben letörölte szereleme orcájáról a kibuggyanó könnyeket. - Szeretlek Louis, oké? Szeretlek! És nem fog bajod esni - ölelte meg újra.

-Én is szeretlek - bújt hozzá szorosabban Louis. Nem volt ő buta. Annyira nem, hogy ne tudja mi folyik a médiában. Mit tesz az emberek életével. Harry esetét is vehetjük példának. Louis pedig rettegett. Hogy kezdeti boldogságukat egyszerűen megtöri ez a lépés. De Louis nem teheti meg, hogy visszatartja párját attól, hogy igazán érvényesüljön, hogy ott legyen ahová tartozik. Nem lehet önző, még akkor sem, ha fél, szét fogják szedni a darabokból ragasztott lelkét, és megint elveszíti önmagát.

-Még nincs annyira késő. Mit szólnál, ha elmennénk moziba? Biztos adnak még filmeket - szólalt meg Harry, öt perc után. De azalatt az öt perc alatt, egy tapodtat se mozdult Louis mellől, végig az alacsonyt nyugtatta, karját simogatta.

-Rendben. Az jó lenne. Megyek és átöltözöm - motyogta Lou, majd gyorsan összeszedte magát, rendezte vonásait, és megindult a szoba felé. Próbálta gondolatait renbe szedni és inkább a mozira gondolni. Nem volt oda a mozikért. De Harryvel minden eddigi félelme pitiáner bolhából látszott, mit könnyen legyőzhet. Egyetlen bökkenő volt. Harry híres. Louis pedig tud annyit, hogyha Harry visszatér akkor nem lesz többé "menjünk moziba" nem lesz többé "úgy jössz ahogy kényelmes". Frusztráltan nézett bele a szekrénybe. Ezek után nem vehet fel akármit, hiszen ki tudja melyik címlapon tüntetik fel. Egyáltalán mutatkozhat ő Harryvel? Nem szégyeníti azzal meg? Louis agyában ezek a gondolatok váltották egymást, hipersebességgel, miközben egyre több selejtes ruhát szórt az ágyra.