Még mindig ragyogsz 「Larry Stylinson Ff.」

𝟽.𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

Bár Harry szerelmet vallot Louisnak, és elméletben megegyeztek, hogy megpróbálják együtt, a kapcsolatukban mégsem történt semmilyen változás. Louis továbbra is csak barátként tekintett a göndörhajúra, hiába töltöttek el egyre több időt együtt. Hol együtt néztek filmeket Louis otthonában, hol moziba mentek, hol pedig egyszerűen csak sétálgattak. Louis kényelmesen érezte így magát. Harry pedig nem akarta siettetni, de mégis mikor Louis mellette ült, viszketett a tenyere, hogy megfoghassa az alacsonyabbik kezét, a vállára hajthassa a fejét, vagy hogy édes semmiségeket suttoghasson a fülébe. De végül mindig emlékeztette magát: az a láthatatlan, CD vastagságú üvegfal még mindig ott van, amit Louis állított maguk közé. Az jelzi Harrynek mi az amit még megtehet, s mi az amit már nem. Hogy meddig megy el a barátság határa, és honnan kezdődik a kapcsolaté. Úgyhogy maradt minden a régi.
De, ezek mellett az sem volt elhanyagolható tény, hogy Louis pszichiátere sajnos elköltözött egy másik városba, így keresniük kellett volna egy újat, ám Louis nem akart. Nagyon nem. Így is annyira nehéz volt neki megbarátkozni azzal a ténnyel, miszerint ahhoz, hogy a mentális betegségeiből kigyógyulhasson igenis őszintén, tabuk nélkül kell beszélnie az esetről és az azzal kapcsolatos érzéseitől. Ezek alapján, pedig teljesen érthető, hogy Louis igazán nem akart egy teljesen új embert keresni, és újrakezdeni ezt a fájdalmasan lassú procedúrát. Viszont Louis így, hogy a városba nem megy semmilyen tömegközlekedési eszköz, ráadásul mozgássérült is, így teljes mértékben az egyetlen olyan ember segítségére szorult, akinek van kocsija és gond nélkül elül mellette. Ez a személy pedig nem volt más mint az édesanyja: Johannah. De egy kis tömeg a kórházban, és minden előre eltervezett dolog borul. Ezért történt, hogy a mai nap kisebb katasztrófába torkollott. Harry ismételten Louisnál tengette az idejét, filmet néztek, miközben paradicsomos babot ettek kenyérrel. Ekkor kapta meg Louis azt a hívást.

-Anya! Nem! Te is tudod, hogy nem megy! Hadd menjek akkor busszal. Kérlek! Én... - Motyogta kétségbeesetten Louis a telefonba, ahol édesanyjával beszélt. Mivel a kórházban épp teltház van, ezért  minden orvosra és ápolóra szükség van. Így Johannah nem fog tudni hazaérni időben ahhoz, hogy el vihesse Louist az Enfield-be költözött pszichiáterhez. Harry aggódóan figyelte ahogy Louis újra meg újra ideges lesz, majd lenyugszik, letöröl pár oda nem illő könnycseppet, majd végül egy halk "oké"-t elsuttogva odacammog hozzá és kezébe ejti a telefont.

-Anya szeretne veled beszélni - mondta, azzal összeroskadva dobta le magát a heverőre.

***

-Üdv, itt Harry - szólt tétován a magas a telefonba, miután kellően megbizonyosodott arról, hogy Louis elvan egyedül, ezért ő nyugodtan bevonulhat a folyosóra beszélgetni. Johannah azt szerette volna, hogy Harry próbálja meg rábírni Louist, hogy szálljon be mellé az autóba és vigye el valahogy a Dr. Haufmann-hez, Enfield-be. Harry természetesen gondolkodás nélkül igent mondott. Enfield körülbelül 1 óra és 20 percre van Londontól. Ha Louis képes lesz beülni Harry mellé, akkor talán megszűnik az az előbb említett üvegfal ami közöttük tornyosul. De Harry természetesen nem akarja kényszeríteni Louist, csak, egyre inkább úgy érzi, egy bizonytalan kis jéghídon lépked, több kilóméter magasságban. Egyetlen rossz lépés, oda nem illő szó, meggondolatlan cselekedet, és zuhan lefelé, Louis pedig újra elzárkózik előle. Ez pedig olyan mértékű lelki nyomást gyakorolt rá, hogy képtelen volt hosszabb időn keresztül teljesen, mind lélekben mind testileg nyugodt maradni Louis mellett. Csak el akarta kényeztetni a kékszeműt. Szép dolgokat akart venni, mindenből a legjobbat. Pénze volt, és arra akarta használni, hogy Louis napjait ne csak a jelenlétével, hanem kis meglepetésekkel is még varázslatosabbá tegye. A bökkenő természetesen az volt, hogy halovány fogalma sem volt, hogy ezekre a megmozdulásokra hogyan reagálna Louis. Lehet a kis ajándékokkal Harry akaratlanul is, de felelevenítene egy baljós, sötét emléket a fiú múltjából. Ezt pedig nagyon nem akarja. Egyszerűen nem akarja látni, ahogy Louis tekintete elsötétül, és felhúzza a jelenleginél sokkal vastagabb kőfalat kettejük közé. És hiába beszélt neki Louis azon az estén az őt ért traumáról, annyira nem ment bele a részletekbe, hogy Harry tudja, mi okozna a fiúnak pánikot, és mi nem. Nem beszélték meg a határokat, így Harry mondhatni a saját elgondolásai, és megérzései alapján tapogatózott a sötétben. Nem tudja mit tehetne. Ennek kiderítésére pedig remek lehetőséget adna ez az autókázás. Csak valahogy rá kell bírnia Louist, hogy őbenne is megbízzon annyira mint az édesanyjában, és beüljön mellé az autóba.