F1 𝑛𝑜𝑣𝑒𝑙𝑠 𝑓𝑟𝑜𝑚 𝑀𝑒 𝑡𝑜 𝑌𝑜𝑢

𝑇𝒉𝑜𝑠𝑒 𝑠𝑝𝑎𝑛𝑖𝑠𝒉 𝑔𝑖𝑟𝑙𝑠 - 𝐿𝑎𝑛𝑑𝑜 𝑁𝑜𝑟𝑟𝑖𝑠

Miranda Abiteboul névvel valószínűleg nem lepődtök meg azon, hogyha azt mondom az élet a Forma 1 felé sodort, és apukámnak köszönhetően fotós lettem eme sport csodás pillanatait megörökítve.

Csakhogy, mivel a Renaultnak semmi szüksége nem volt egy újabb fotósra még akkor sem, ha én vagyok "a főnök lánya", ezért apa kicsit hezitálva ám, de helyet szerzett nekem a rivális McLaren csapatnál, de persze szigorúan csak úgy, hogy megesküdtem neki, mindig is a sárga - fekete kombónak szurkolok majd a papaya helyett.

Ez addig a napig így is ment, ameddig egy véletlenszerűen kialakult esti séta alatt megismertem Lando Norrist, aki a csapat egyik pilótája, és aki történetesen onnantól kezdve az én titkos vágyam volt.

A tökéletes pillanatokban nevettetett meg vagy éppen komolyodott el a kedvemért, és a hónapok alatt egy igen szoros baráti kapcsolat alakult ki köztünk, de nekem legbelül ez nem volt elég.

Semennyi bátorságom nem volt ahhoz, hogy bevalljam neki mit is érzek iránta, így ez az egész az én titkom maradt, mígnem robbant a bomba.

~~~

A spanyol nagydíjat követő napon, mivel kaptunk két hét szünetet, az egész csapat
Carlos szülőhazájában maradt, hogy pihenjünk és feltöltődjünk egy kicsit.
Aznap este, hétfőn a hangulatom talán csak azért, mert piros napjaimban jártam, vagy azért, mert hiányzott a családom de igen rossz volt, ezért is utasítottam el elsőre Lando invitálását egy közös beszélgetős-vacsorázós estre vele, Carlossal és az ő barátnőjével, Isával de addig addig győzködött, hogy végül beadtam a derekam.

~~~

- Lando, mégis mit csinálsz? - kiáltott fel Carlos tettetett idegességgel de mosolyogva, ahogy megérezte a nyakán csorgó jéghideg vizet - ezt miért kaptam?
- Mert miért ne - rántotta meg vállait Lando kezében a már üres pohárral, a következő pillanatban pedig menekülni kezdett Carlos elől - ne ne ne!
- Ezt visszakapod - a spanyol fiú gyorsan körbenézett majd jobb híján felkapott egy pizzaszeletet, melynek doboza Isa és köztem volt, majd nemes egyszerűséggel Lando arcába nyomta - tessék!
- Carlos, most tiszta olyan lett az arcom! - nyavajgott a brit fiú egy óvodást megirigylő hangszinnel, ez pedig már engem is nevetésre késztetett.
- Spanyolországban vagyunk, biztos akad egy két kuncsaftod aki szívesen lenyalogarná rólad - kacsintott Carlos, mire a mosoly azonnal lehervadt arcomról. Természetesen tisztában voltam vele, hogy Lando hány spanyol lánynak csapja a szelet az Instagram kommentszekcióján keresztül és rosszul is esett, de nem tudtam mást csinálni, mint hogy végignézni, ahogy szebbnél szebb, dekoratív lányokat hódít.
- Nagyon vicces, Carlos - forgatta meg szemeit a brit fiú.
- Katerina, Iona, Aderin, soroljam?- folytatta tovább a spanyol fiú játékosan, mire én már szinte sírás közeli állapotba kerültem.

Soha nem volt önbizalmam, nem gondoltam magamról, hogy szép vagyok, hogy érdekelhetek bárkit is ám Lando egy apró reményt csillogtatott meg bennem, hogy ő más, de ezt a reményt szinte porig zúzta mikor megláttam azokat a lányokat, hiszen rájöttem hogy ő is ugyanolyan mint a többi srác, ugyanaz kell neki.

- Tényleg Lando, mi van velük? - csatlakozott az eddig csendesen ülő Isa is a beszélgetésbe, mire én lehajtottam fejem, hogy ne vegye észre senki, mennyire padlóra kerültem.
- Semmi, mi lenne? - hallatszott a fiú hangján, hogy már egy picit zavarba jött az őt bombázó kérdések miatt a szerelmi életével kapcsolatban.
- Tudom, hogy valamelyik tetszik neked, áruld már el! Mi mind a barátaid vagyunk, miért titkolózol? - nézett végig Carlos Isán és rajtam, ösztönözve minket, hogy bíztassuk Landot. Csakhogy nekem abban a pillanatban tört el a mécses amit addig próbáltam visszafogni, és bármennyire is kínos dolog, egyszerűen elsírtam magam.
- Mira, mi a baj? - fordult oda hozzám először Isa hallva sírásomat, és aggódó tekintete szemembe nézve megváltozott csodálkozósra, mert hogy lány létére egyből összerakta, mi is zajlik bennem. Felpattanva az ágyról karon ragadta Carlost, aki szintén aggódva meredt rám és kihúzta a szobából, így ketten maradtunk Landoval.
- Mi a baj? - sétált oda hozzám csendesen és ült le menném, fürkészve könnyes arcom.
- Semmi - ráztam a fejem hevesen s bár tudtam, hogy nem hiszi el, de azért időhúzásnak jó volt.
- Te is tudod hogy ezt nem veszed be - nézett rám komolyan.
- Mit eszel ezeken a spanyol lányokon? - a kérdés hirtelen és meggondolatlanul jött ki belőlem, de mégis valahogy megkönnyebbültem.
- Ho..hogy érted?
- Minden nap az ő képeiket bújod, nekik kommentelsz, mondd, mi olyan különleges bennük amiért felkeltették a figyelmedet? Mit tudnak ők, amit más nem? - természetesen itt a "más" én voltam, de ezt mégsem mondhattam neki, viszont itt már teljes testemben remegtem.
- Mira, először is nyugodj meg, gyere - egy mozdulattal átkarolt, és hagyta, hogy mellkasára hajtsam fejem, miközben ő a hátamat simogatta - nyugodj meg, és utána elmesélek mindent.
- Rendben - bólintottam és bújtam hozzá még szorosabban, hogy illatát belélegezve tényleg le tudjak nyugodni.

Hirtelen olyan békésnek éreztem magam karjaiban hogy kisírt szemeim egyre jobban csukódtak le mígnem elragadott az álomvilág.

~~~

A saját szobámban ébredtem reggel, így fáradtan kipattanva az ágyból rendbeszedtem magam, és még mindig gyötrődve az előző napon történtektől már épp indultam volna reggelizni, amikor valaki kopogott az ajtómon.
- Hoztam reggelit az álomszuszéknak - lépett be Lando a szobába kezében két papírzacskóval, mire szemeim felcsillantak megérezve a friss péksüti illatát.
- Köszönöm - vettem át tőle a tasakokat és kaptam ki belőlük egy croissant szinte éhezve.
- Látom, valaki nagyon éhes volt - nevetett fel, majd arca hirtelen komolyra váltott, miközben kezével végigszántott göndör fürtjein - kérdésedre válaszolva pedig; figyelemelterelésből.
- Mi? - néztem rá értetlenül, miközben egy újabb falatot kaptam be.
- A spanyol lányok. Nem, egyik sem kell nekem, nem, nem tetszenek és nem, semmivel nem többek vagy értékesebbek, mint például te, sőt - sóhajtott fel majd mélyen belenézett csodálkozással teli szemeimbe.
- Akkor... Miért?
- Mira, ameddig te nem jöttél ide, nekem semmilyen lány nem volt az életemben a húgaimon kívül. Mikor kezdtelek megismerni, rájöttem hogy egy jófej lány vagy, aki imádja amit csinál és nem a pénz miatt van itt. Aztán egyre jobban közelebb kerültél hozzám és megkedveltelek, de a fene sem tudja hogy kell lereagálni ezt az egészet úgyhogy úgy voltam vele, próbálom más lányokkal elterelni a figyelmem hogy ne legyen ez a fura érzés - zavart arccal és hevesen dobogó szívvel hallgattam amit mond, és már szólaltam volna meg amikor megelőzött - de ne haragudj, nem tudtam hogy ezzel rosszat okozok neked, nem ez volt a célom ezzel.
- Lando - suttogtam döbbenten, de mosolyogva, mint egy vadalma - ezt igazán mondhattad volna előbb is.
- Hát - rántotta meg a vállait - nyuszi voltam, de azt hiszem most itt az idő ezt félretenni - egy mozdulattal megragadta derekam és olyan közel húzott magához, hogy éreztem arcomon, ahogy lélegzik - esetleg, ha te is szeretnéd, megpróbálhatnánk, legalábbis én örülnék neki de ha te nem akkor -
- Lan - szakítottam félbe mosolyogva - persze hogy szeretném.

Így forrt össze kettőnk élete eggyé, és így lettem én az a lány, akin a sajtó és a média hetekig csámcsogott, hiszen én lettem Lando Norris első barátnője.

Sziasztok:))
Lando tegnap nagyon megihletett, így ennek az ihletnek a sorait olvashattátok most, remélem, hogy tetszett nektek!

A véleményeiteket/gondolataitokat mint mindig, most is szívesen várom, tudjátok, hogy mennyire fontos nekem egy két visszajelzés:)

Legyen szép napotok, puszi

xx T ❤