F1 𝑛𝑜𝑣𝑒𝑙𝑠 𝑓𝑟𝑜𝑚 𝑀𝑒 𝑡𝑜 𝑌𝑜𝑢

𝐵𝑒𝑐𝑎𝑢𝑠𝑒 𝐼 𝒉𝑎𝑑 𝑦𝑜𝑢 - 𝐿𝑜𝑔𝑎𝑛 𝑆𝑎𝑟𝑔𝑒𝑎𝑛𝑡 (2)

- Mondd, hogy tetszik - fordította fejét felém Logan, mire én elmosolyodva felnéztem az égre. Azon a forró nyári estén a csillagok tisztán látszódtak, rávetve fényüket a tükörsima aszfaltra, melyen a fiúk a hétvégén egymással fognak küzdeni. Logan meglepetés helyszíne a teljesen üres és csendes Red Bull Ring volt, mely az este homályában talán még csodásabbnak nézett ki.
- Persze hogy tetszik - bólogattam - és köszönöm hogy elhoztál ide.
- Remélem kárpótoltalak a tegnapi nap miatt - mosolyodott el ő is gyengéden, miközben kék szemeit megvilágították a Hold sugarai.
- Teljes mértékben.
- Egyébként, mikor mész vissza Ausztráliába? - túrt bele szőke hajába.
- Ezt még nem tudom - ráztam a fejem, reménykedve abban hogy a fiú nem fírtatja tovább a témát. Biztos voltam benne hogy hülyének nézne, ha bevallanám, hogy írtóra félek a repüléstől és egyedül nem lennék képes felszállni arra a repülő halálra.
- Ez azt jelenti, hogy jössz velünk a többi országba?
- Valószínűleg - bólogattam.
- Király - pattant fel, s kezemet megfogva engem is felhúzott - viszont szerintem ideje lenne visszaindulnunk, mielőtt Oscar észrevenne bármit is.

                               ∆∆∆

- Hol voltál? - pulzusom szinte megduplázódott mikor észrevettem bátyámat az ágyamon ülni, miközben gyanakvó tekintettel nézett felém.
- Csak.. Csak körülnéztem a hotelben - enyhe pír lepte el arcom, s számat beharapva vártam, hogy Oscar megszólaljon.
- Rendben, rosszul fogalmaztam - rázta a fejét - Hol voltatok Logannel?
- Oscar - suttogtam remegő hanggal, fürkészve kifejezéstelen arcát. Mivel nem reagált semmit, vettem egy mély levegőt és folytattam - a pályánál voltunk.
- Annyi fiú van a földön Liv - szemeimbe könnyek gyűltek, torkom elszorult, ahogy meghallottam Oscar csalódott hangját - miért pont a legjobb barátom?
- Nincs köztünk semmi - ráztam a fejemet hevesen - esküszöm!
- Még - felelte - mindkettőtöket ismerlek, azt ne felejtsd el.
- Oscar, higyj nekem!
- Te azt akarod hogy az agyadnak higgyek, viszont én a szívednek hiszek - állt fel az ágyról, s szinte mardosta szívemet összetört arca - nem fogok semmit sem meggátolni, de tudd, hogy hatalmasat csalódtam benned. - az ajtó csapódását hallva legyengült testem remegve omlott ágyam puha párnái közé, s ha lehet, mégjobban kezdtem zokogni.

Nemigen van annál fájóbb dolog, amikor egy hozzád közel álló személy, egy szeretted az arcodba mondja, mennyire csalódott benned, és engem rendesen a padlóra küldött, hiszen Oscar mindig és mindenben mellettem volt, támogatott, azon az éjjelen pedig csak keserves, csalódott és szomorú hangja vízhangzott fejemben tudva, hogy valószínűleg elvesztette belém vetett bizalmát.

Másnap reggel, kócos hajjal és karikás, felduzzadt szemekkel sétáltam a hotel reggelizője felé, remélve, hogy Logannel nem futok össze.
Éjszaka volt időm gondolkodni, hogy mégis mivel békíthetem ki bátyámat és bár minden erőmet bevetve kerestem egy viszonylag nekem is kedvező megoldást, végül arra jutottam, hogy Logannel csírájában el kell folytanom azt a valamit, ami köztünk van.

- Liv, szia! - lehunyva szemeimet tudatosodott bennem, hogy kivánságom nem teljesült és sikerült pont akkor jönnöm, amikor Logan is tette.
- Szia - fordultam felé kifejezéstelen arccal.
- Hogy vagy, minden rendben? - jelent meg arcán az a bizonyos édes mosoly, amit bárcsak viszonozhattam volna.
- Igen - bólintottam.
- Király, örülök neki - túrt bele hajába, majd kissé zavartan folytatta - esetleg ma délután megint elmegyünk sétálni?
- Nem jó - ráztam a fejem.
- Akkor holnap? - nézett rám reménykedve, és abban a pillanatban szívem szinte megszakadt, látva tekintetét. Nem szabadott hagynom hogy ellágyítson, ezért erőt véve magamon szólásra nyitottam számat.
- Logan... Inkább hagyjuk - és így romboltam össze mindent ami ebben a pár napban kialakult, majd otthagyva a zavart fiút letéve a kajáról felszaladtam szobámba, egy újabb adag sírást előidézve.

                               ∆∆∆

A szezon legelső futama lezajlott, bár egyáltalán nem élveztem az egészet. Én kerültem Logant, Oscar engem került így konkrétan egyedül voltam egész végig, magamban szomorkodva.

Azzal, hogy Logant ellöktem magamtól semmi nem lett jobb, sőt, talán százszor rosszabb is, s őszintén bevallva hiányzott, és fájt már csak arra gondolni is hogy valószínűleg ő megutált azért amit tettem.

Mi értelme lenne itt maradnom?

Így jutottam el hétfő reggelhez, ahol a napokban már szokásosá vált tevékenységemet, azaz a keserves sírást űzem, a bőröndömet pakolgatva, amikor Oscar a semmiből rontott be szobámba.
- Anya mondta hogy elmész - arca eltorzult ahogy meglátta könnyeim sokaságát - ne menj el!
- Nincs miért maradnom - hajtottam le a fejem, miközben egyre gyorsabban dobáltam bele a cuccaimat táskámba.
- Mikor megy a géped?
- Este hétkor - feleltem halkan, továbbra is pakolva.
- Találkozzunk négykor a hotel éttermében - kikerekedett szemekkel néztem rá, hiszen nem tudtam hova tenni hirtelen felindulását, tekintve, hogy eddig hozzám sem szólt.
- Rendben - vontam meg vállaimat, majd végignéztem, ahogy Oscar kiviharzik a szobámból. Igaz, hogy alig kommunikáltunk de ez a pár perc akkoris egy picit feltöltött, hiszen szimpla jelenléte is nagyon hiányzott már.

Belépve az étterem ajtaján viszont minden értelmet nyert. Oscar helyett Logan ült az asztalnál, azzal a tipikusan levakarhatatlan mosollyal az arcán, kezében egy csokor virággal, és akkor már tudtam. Tudtam, hogy a bátyám képes volt elfogadni a szituációt és tisztázott mindent legjobb barátjával, csak hogy az én kedvemben járhasson és újra tudjak mosolyogni, hisz melyik lány ne tudna mosolyogni, ha egy ilyen fiú várja egy kajával roskadásig telepakolt asztalnál?

Sziasztok! :))
Húha, ez a novella nehéz szülés volt, és bár nagyon sokat dolgoztam vele nem érzem úgy hogy jó lett volna, ezért elnézést kérek!!

A másik dolog pedig, természetesen látom a számokon, hogy sokkal több olvasottságnak örvendenek az f1-pilótákról szóló novelláim, mint pl az alsó kategóriák tagjairól szólóak, de úgy voltam vele, hogy nem érdekel.
Nem érdekel, mert a célom ezzel, hogy az alsóbb kategóriák iszonyat tehetséges és kedvelhető pilótáit kicsit ismertessem veletek, hiszen végülis ők a jövő!

Viszooont, ígérem, lassan lesznek f1 novellák is!

Puszi nektek, jó éjszakát ❤