Salem járás

5.

A dolgok nem álltak a legjobban. Napok óta nem beszélt Markkal, ami egyenlő volt azzal is, hogy mással sem. Persze nem mintha magányosnak érezte volna magát vagy ilyesmi, tök izgi szünetekbe a házit írni, hogy ne tűnjön teljesen szánalmasan magányosnak, vagy az ablakból bosszantó mód rálátni Markra, aki képes volt az ő paduknál ücsörögni azzal a seggfejjel.

Ryan tudta, hogy nem lenne gáz, ha tenne valamit. De sajna sehol nem talált útmutatót ahhoz, hogyan mentsd meg a legjobb haverod, ha egy démon akar ki tudja mit tenni vele. Pedig ő nem csak valami ilyennek, hanem egy lábjegyzetnek is örült volna, valami olyasmi témával, hogy "és miként érjük el, hogy az izmait bámulva ne csorgassa rá a nyálát a legjobb haverod". A dolgok pedig csak rosszabbak lettek, igen hamar.

Nagyjából egy hét múlva volt szerencséje elcsípni a kapuban smároló Damien és Mark párost, amit nagyon nem kívánt a szeme. El se akarta hinni. Az ott nem lehet Mark, de ha már mindenképp neki kell lennie, legalább azt a seggfejt cserélnék le valaki másra. Görcsberándult a hasa a látványra, de egyértelműen azzal magyarázta, hogy csak aggódik a legjobb barátjáért. És ezek alapján döntött úgy, hogy itt az ideje valami kézzelfogható cselekvésnek, mert az otthon a szobájában való sírás a dolgok állása miatt valahogy nem segít. Eskü nem tapasztalatból beszélt.

De a lényeg, hogy a túlságosan jóképű démonunknak ki kell kerülnie a képből, és mivel nem teljesen tisztázott okok miatt úgy volt vele, a fizikai küzdelem lehet nem lenne nyerő döntés, elővette a másik, még erőnél is hatalmasabb fegyvert. Az észt. Igen, tök jól hangzott kimondani meg minden, de nem kell hozzá tudni a háttért, hogy úgy két napig gondolkozott, mire a következő ötlet megszületett. Vagyis hogy meg kell találnia azt a nyomorult könyvet, amiből előszedték Damient, hátha van valami figyelmeztető részleg, amiben utólag közlik, hogy ha már voltál ilyen fogyatékos, hogy megidézd, nesze mormold el ezt a két sort és minden megoldódik varázsütésre.

A problémák korán kezdődtek. Mondjuk úgy ott, hogy nem tudta merre van a könyv. Mármint kivették abból a poros könyvtárból, bár megeshet, természetesen tökéletesen véletlenül, hogy csak úgy elsétáltak vele, és otthon náluk még ugye szórakoztak egy sort, de nagyjából semmi emléke nem maradt arról, mégis hova rakták azt a vackot. Vagyis feltúrta a szobáját, kapott egy fejmosást, hogy rakjon már rendet, amire azt mondta rögtön, majd azzal a lendülettel még nagyobb kupit csinált, de ráadásul feleslegesen, mert nem lett meg.

Ezek után egy szörnyű lehetőség merült fel benne. Mi van, ha Mark hazavitte, és nála van? Aztán minél többet gondolt rá, borzalmas mód egyre biztosabb lett benne, hogy ez így történt. Azonban mostanság nem álltak úgy a dolgaik, hogy csak megkérdezze. Na persze, majd odamegy valamelyik szünetben, és kivárja míg abbahagyják egymás falását, amitől amúgy enyhe hányinger kerülgette minden alkalommal. Jó vicc. Ennél egy sokkal logikusabb megoldásra gondolt. Például betör Markhoz.

Na, hé, ez egy teljesen normális, morálisan oké döntés, jó? Elvégre ha egy démon akarja ki tudja milyen értelmekben magáévá tenni a haverod, áldozatokat kell hozni. Meg amúgy is, ismerte a srác házának minden zugát, akár a tenyerét, nem lehet nagy gáz. Azt is tudta hol a pótkulcs, és hogy úgysincs otthon soha senki. Kivéve persze Markot. Azt pedig nem nehéz kitalálni ő mikor nincs otthon, hála az iskola borzalmának, számtalan potenciális nap áll rendelkezésére.

Vagyis a terv készen állt, és ehhez hűen, büszkén és férfiasan fetrengett vasárnap esete az ágyában, hogy ő mennyire rosszul van, és egész biztosan beteg. Régebben nem volt ilyen egyszerű eljátszani a dolgot, a szülei általában szigorúan alávetették a lázmérő tesztnek, és ha nem produkált jelentős hőemelkedést cseszhette. Így anno a beteg szimulálás mesterévé vált, elsajátítva az összes lehetséges módszer, amivel felmelegítheted a hónaljad. De manapság, főleg a kirohanása óta egyszerűen túlságosan babusgatták. A bűntudat, hogy elhanyagolták a fiúk, és cigizésbe kergették. Pedig Ryan amúgy azóta se cigizett, nagyjából kipróbálta és nem jött be, de a szülők nem restek felkapni az ilyen dolgokat. Mindenesetre hiába utálta általában a túlzott gondoskodásukat, amivel folytogatták mostanában, jelenleg kapóra jött. Csupán két szavába került, hogy másnap ne kelljen iskolába mennie.