Ten szemszöge:
Reggel, amikor felkeltem, egyből az ablakhoz siettem, sietően felhúztam a redőnyt és elhúztam a függönyt. Amint kinéztem az ablakon szélesen elmosolyodtam. Egész éjszaka esett a hó, mostanra egy csomó megmaradt. Gyorsan elkészülődtem s elindultam az iskolába. Mikor odaértem egyből megpillantottam az osztálytársamat, Johnny-t.
- Szia Johnny! - köszöntem vidáman - Neked nincsen első órád, akkor miért vagy itt?
- Szia Ten - köszönt vissza - nem volt kedvem otthon lenni.
- Akkor óra után találkozunk - mondtam és órára siettem, amint meghallottam a csengőt.
Besiettem a terembe, leültem a helyemre és a többiekkel együtt vártuk a tanárt. Tíz perc után sem jött, ezért kimentünk a teremből és az udvarra mentünk. Az udvaron észrevettem Johnny - t, aki az egyik fa alatt állt és telefonozott. Felkaptam egy adag havat, golyó alakúvá formáltam és óvatosan Johnny mögé lopóztam. Továbbra se vett észre, én pedig akcióba lendültem. Gyorsan a nyakába tettem a havat és hátrébb léptem.
- Azt a... - lepődött meg, gyorsan hátrafordult és észrevett engem - Menj a fenébe Ten.
Kivette a nyakából a havat és arcon dobott vele. Diadalom ittas mosoly ült ki az arcára, de gyorsan felkaptam egy adag havat és visszadobtam. A következő óráig folyamatosan hógolyóztunk és folyamatosan egymáson nevettünk. De közben valami megváltozott. A szívem hevesen kezdett verni és a bőröm is folyamatosan felforrósodott, amikor Johnny megérintett. Másnap reggel felkeltem, elvégeztem a teendőimet és elindultam az iskolába a szállingózó hóeséssel. Beértem és Johnny-t pillantottam meg. Elmosolyodtam és Johnny-hoz léptem.
- Szia Johnny, most van első órád? - kérdeztem.
- Szia Ten, sajnos van, de neked nincsen első órád - mondta fájdalmas arccal - Mennem kell, majd később találkozunk.
Johnny elment, én pedig betettem a táskámat a szekrénybe és kimentem az udvarra. Megálltam ott, ahol tegnap Johnny állt és telefonozni kezdtem. Egy kis idő múlva, azt vettem észre, hogy felemelkedek a talajról. Hátranéztem és Johnny-t láttam meg a szokásos szívdöglesztő mosolyával.
- Milyen volt az óra? - kérdeztem dadogva.
- Nincs itt a tanár ezért gondoltam, hogy megleplek - mondta mosolyogva.
Mielőtt letett, a fejét a nyakhajlatomba temette és éreztem, hogy mélyen beszippantja az illatomat. Elpirultam és hagytam, hogy letegyen. Gyorsan felkaptam egy adag havat, hogy leleplezzem a zavarodottságomat és a hajába dobtam. Szomorúan elvigyorodott, de ő meg arcon dobott engem. Egy ideig még hógolyóztunk, de egyszer Johnny elém állt, felkapott, mint egy krumplis zsákot, és elkezdett ballagni velem valahova. Megállt, letett engem és egy fa alatt álltunk. Johnny felmutatott, én pedig felnéztem. Egy hosszú fagyöngy lógott le, és egyből elpirultam. Johnny megragadta a derekamat, és közelebb húzott magához. Zavarba jöttem, nem mertem Johnny szemébe nézni. Ezt jól tudta, ezért az állam alá nyúlt, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Tudtad, hogy akik fagyöngy alatt állnak, meg kell csókolniuk egymást? - kérdezte mosolyogva.
Felpipiskedtem és Johnny ajkait akartam elérni, de még így se értem fel. Johnny lehajolt hozzám, és hagytam, hogy megcsókoljon. A nyaka köré fontam a kezemet és engedtem, hogy elmélyítse a csókot. Elváltunk egymástól és csak egymásra nézünk, mert tudtuk, hogy nem kellenek ide szavak. Újra megcsókolt, én pedig újra viszonoztam. Egész nap együtt voltunk és iskola után összekulcsolt kezekkel mentünk haza. Utólag kiderült, hogy Johnny tette fel a fagyöngyöt. Egész délután Johnny-nál voltam és mindketten boldogok voltunk egymás közelében.
