TaeYong szemszöge:
- Jae..hyun - hebegtem, miközben egyre jobban a falnak nyomott.
- Sajnálom TaeYong, nem bírom tovább! - mondta, én pedig nem tudtam mire gondoljak. Rámnézett, megláttam a vörösen villogó szemét és az éles szemfogait, tudtam.
A nyakamhoz hajolt, körbenyalta a területet, és kegyetlenül megharapott. A fájdalom miatt felnyögtem, és tehetetlenül hagytam, mert hihetetlen erejével lefogott, mozdulni se tudtam. Hallottam a vérem áramlását, és az összes nyelését, amint véremet magába fogadja. Fekete pontokat kezdtem látni, mire egyre gyengébben kezdtem magamtól ellökni.
- Jaehyun...elég! - itt sötétült el minden.
Amikor kinyitottam szemeimet, a szobámban voltam.
- De fura álom volt! - mondtam magamnak.
- Nem, nem álom volt! Kicsit túlzásba estem, ne haragudj - mondta, miközben belépett a szobába. Az ágy mellé lépett, és a kezével megsimította a nyakamat.
- Már elmúlt a helye, ne aggódj! Sajnálom, hogy ilyen hirtelen letámadtalak, de nem bírtam tovább. Annyira elvarázsoltál az egész mindeneddel, hogy nem bírtam várni. Megszerettelek TaeYong, nem akartam, hogy egy másik vámpír elvesz, ezért megjelöltelek!
- Szeretsz? - kérdeztem, miközben hevesebben kezdett verni a szívem.
- Igen, szeretlek! - ajkát ajkaimra helyezte. Átkaroltam a nyakát, közelebb húztam magamhoz. Fölém magasodott, kezeit a derekamra helyezte. Elváltunk egymástól, és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Én is szeretlek JaeHyun! - csókoltam meg, de hamar elváltam tőle - JaeHyun, tegyél meg nekem valamit.
- Neked bármit, mit szeretnél?
- Igyál a véremből!
- TaeYong ez nem jó ötlet! El fogom veszíteni a kontrollt!
- Nem érdekel! Harapj meg!
JaeHyun a nyakamba fúrta fejét, kiválasztott egy tetszőleges pontot, körbenyalta és óvatosan megharapott. Egy picit felnyögtem, de közelebb húztam magamhoz, hagyva, hogy nyugodtan egyen. Egy pár perc múlva fogát kihúzta bőrömből, óvatosan lenyalta még kicsorduló kis vércsíkot. Megnyalta ajkát, és csókott nyomott az ajkaimra.
- Mindjárt jövök! - szólt elhagyva a szobát.
Felültem, mire egy nagy adag kajával tért vissza.
- Edd ezt meg! Eléggé sápadt vagy, két harapás után. Nem akarom, hogy bármi bajod essen!
- Aranyos vagy, Jaehyun köszönöm!! - vettem magamhoz a tálcát, és falatozni kezdtem - Tessék, mondd Á!
Eltátotta a száját és behelyeztem a falatot. Egész éjszaka fennmaradtunk és beszélgettünk, ezáltal sokkal jobban megismertük egymást.
- Már reggel hat óra van - állapította meg JaeHyun, mire elkuncogtam magam.
- Kérsz kávét? - kérdeztem, mire bólintott egyet, és kimentünk a konyhába. Öntöttem mindkettőnknek, az étkezőasztalnál ülve fogyasztottuk el energiabombánkat. Miután megittuk, visszamentem a szobába, hogy új ruhát vegyek fel. Levetkőztem, már csak szál boxerben álltam, mikor két kart éreztem a derekam körül.
- Nagyon kívánatos vagy Tae - csókolt bele a nyakamba, majd a vállamat kezdte el csókolgatni. Lehajtottam a fejemet, nem akartam, hogy lássa, a zavaradottságomat - Imádom, hogy zavarba jössz. Megfordultam az ölelésében, meglepetésemre nem volt rajta póló, így láthattam a kidolgozott mellkasát.
- Nem szabad leskelődni - csaptam meg a mellkasát, mire odakapott a kezével.
- Bántasz! - durcázott be, közelebb húzva magához. Megcsókoltam, kezemet a nyaka köré fontam, időnként beletúrva barna, tarkó hosszúságú hajához.
- Bolond vagy! Engedj el, szeretnék felöltözni!
- Szerintem, inkább több ruha van rajtad, mint kellene! - zavarba hozott nem is kicsit.
- JaeHyun, én nem akarom elsietni - vallottam be.
- Tudom, várok rád, ameddig kell! - csókolt meg, majd a fenekembe markolva nyögtem bele a csókba.
- Sipirc ki a szobából, had öltözzek fel - néztem rá szigorúan, de nem hallgatott rám, hanem leült az ágyamra, mosolyogva nézett engem. Úgy tűnik nem fog kimenni. Zavartan elfordultam, a szekrényemet kinyitva kaptam ki egy farmert és egy pulcsit. A pulóvert magamra kaptam, így eltakartam magam a combom közepéig. Hogy vegyem fel a nadrágot, hogy JaeHyun ne akarjon felfalni legalább háromszor a tekintetével? JaeHyun beharapott ajakkal figyelt, miközben felvettem a nadrágot. A nadrágot, pont azt a nadrágot, ami jobban kiemeli az adottságaimat. Elém lépett JaeHyun, magához húzott, míg a feje a nyakhajlatomban, kezei a fenekemen pihentek. Éreztem, hogy beszívja az illatomat, és kiengedi a levegőt. Kezemet hátára vezettem, közelebb húzva magamhoz.
- Szomjas vagy? - kérdeztem aggódva, mire bólintott - Igyál nyugodtan.
Kibontakozott az ölelésből, az ágy felé tolva döntött el, majd a pulcsimat felhúzva kezdte körbe pásztázni a területet.
- Még jobban megakarlak jelölni - mondta csillogó szemmel, mire megnyalta a hasamat, és óvatosan belémharapott. Egy picit felnyögtem, JaeHyun megkereste a kezemet, és összekulcsolva pihentettük magunk mellett. Elvált bőrömtől, felhajoltam hozzá egy csókhoz, kezét hátamra vezette, így közelebb húzott magához. Éreztem a saját véremet az ajkaimon, de nem érdekelt. Elválva egymástól, megfordítottam magunkat, ráültem a csípőjére, amit egy széles mosollyal díjazott.
- Ha már te megjelölhetsz engem, akkor én is meg foglak jelölni, nehogy valaki szemet vessen rád - mondtam, nyakához hajoltam és keresni kezdtem a legérzékenyebb pontját. Mikor megleltem, szívni kezdtem, és a nyögését meghallva bátorodtam fel, csak akkor hagytam abba, amikor megbizonyosodtam, hogy kilométerekről is látszódni fog. JaeHyunra néztem, majd összeérintettem a homlokunkat. Nem szólaltunk meg, kellemes csend keletkezett. Mellkasára hajtottam a fejemet, éreztem, hogy végigment az egész testemen a fáradság, lehunyva szememet egyből elaludtam.
Teltek a napok, egy éjszaka arra ébredtem, hogy nagyon szomjas vagyok. Igyekeztem kimozdulni JaeHyun öleléséből, ami nagy nehezen sikerült is. Kimentem a konyhába, de hiába ittam egy nagy pohár vizet, a szomjúság nem múlt el. Hirtelen fájdalom hasított a fejembe, amitől elejtettem a poharat, ami nagy csattanással ért földet. Éreztem, hogy egyre gyengülök, ám a föld helyett, JaeHyun felsőtestével találkoztam. Felkapott menyasszony pózba, a szobába, lerakott az ágyra, mikor megéreztem JaeHyun vérét, a legédesebb illatot.
- JaeHyun, az hogy lehet, hogy érzem a véred illatát?
- Mi? - képedt el - Csak akkor tudsz átváltozni, ha kapcsokatba kerülsz a véremmel.
- Kapcsolatba a véreddel? - gondolkodtam el - Tegnap!
Tegnap JaeHyun elvágta a kezét zöldség pucolás közben, én pedig lenyaltam azt a kis kicsorduló vért az ujjáról.
- Ne haragudj Tae baba, de nem tudom megállítani, de felgyorsíthatom.
A megharapta a kézfejét, ezzel vért juttatva szájába, megcsókolva helyezett vért számba. Csók közben lenyeltem a vérét, el kellett, hogy váljak tőle, hogy a vállába kapaszkodva, kiabáljak fel a fájdalomtól. Egyre jobban izzadtam, JaeHyun illatát egyre jobban éreztem. Elmúlt a fájdalom.
- JaeHyun, akkor én most...
- Igen, vámpír vagy! - fejezte be mondatát, én pedig lehúztam magamhoz és gyorsan helyzetet cseréltünk. Nyakához hajoltam, kijelöltem egy pontot, körbenyaltam és megharaptam, hogy enyhítsem a szomjamat. JaeHyunnak van a legfinomabb vére a világon. Inni kezdtem a vérét, mikor már nem voltam szomjas, kihúztam szemfogaimat bőréből, fölé hajolva elmosolyodtam, hogy látszódjanak az újdonsült fogaim.
- Te vagy legaranyosabb vámpír az egész világon! Igazán szemrevaló teremtés vagy!
- Szeretlek JaeHyun! - forgattam meg a szemeimet.
- Én is TaeYong!
