Egy Henray sztori

A múlt fájdalmai és aggodalmak

-Ray...én örökbe adom a babát.-jelentettem ki, Ray pedig kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Ezt nem mondod komolyan.-mondta dühösen.

-De....-válaszoltam.

-Henry...kérlek gondold meg magad.-kérlelt.

-Nem lehet Ray. Már megtaláltam a megfelelő szülőket. Te elhagytál. Szerinted hogyan tudtam volna felnevelni egy gyereket?! Ray.-mondtam dühösen.

-Henry már bocsánatot kértem. Mit vársz még tőlem?!-akadta ki.

-Semmit Ray.Mostmár semmit.-jelentettem ki ridegen.

-Ezt meg, hogy érted?-kérdezte.

-Úgy, hogy menj el Ray. Többet nem akarlak látni. És a baba se fog látni soha.-mondtam.

-Ezt komolyan mondod?-vont kérdőre.

-Igen. Nagyon is.-öleltem körbe a hasam.

-Semmit nem jelentett neked mind az, amit együtt átéltünk? Az a bizonyos éjszaka? Mikor megtudtuk, hogy babánk lesz? Egyik sem?-közeledett felém, én pedig hátrébb löktem.

-Ray hagyj. Igen ez mind jelentett valamit. Viszont eszembe jutottak azok a pillanatok is mikor mindig lenéztél engem, míg a segéded voltam. Mikor mindig az anyám után loholtál. Vagy más nők után.Gondolj bele, ha megszületik a kicsi és mondjuk nem leszek olyan vonzó már, akkor szerinted mi lesz? Megcsalsz?Akár az anyámmal is megtennéd.Meg majd mi lesz a baba nem olyan lesz, mint amilyennek akarod, akkor kitagadod?-akadtam ki.

-Henry ne mondj ilyeneket. Tudod, hogy sose tennék ilyet veled.Tudod jól.-mondta.

-Na és honnan tudnám. Eddig azért néztem el neked ezeket, mert elvoltam vakítva a feléd táplált szerelemtől. Akármikor az évek alatt szóba hoztam a gyerekeket, hogy mennyire szeretnék családot, mindig elterelted a témát. Vagy utánna flegma voltál velem.-mondtam könnyezve.

-Henry...akkor csak azért viselkedtem úgy veled, mert féltékeny voltam. Mindig mikor az ilyen témáról beszéltél, azt hittem, hogy egy lánnyal akarsz családot alapítani. Veled nagyon sokszor elképzeltem már egy családot. Ezért is fájt mikor évről évre más lánnyal jöttél össze. Szerinted nekem az nem fájt mikor Bianca-val vagy Chloe-val. Meg azzal a bűnöző csajjal. Azért viselkedtem az évek alatt úgy veled, mert nem akartam, hogy megtudd hogyan érzek irántad.-mondta, majd a kezemet megfogta és a hasamra tette az enyémmel együtt.

-Ray, én...nem akarom. Nem akarom, hogy megint fájdalmat okozz nekem.-sírtam el magam, amire ő a két keze köze fogta a könnyes arcom és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Henry. Ahogy mondtam. Te vagy az életem szerelmem. Míg külön voltunk 2 hétig konkrétan alig tudtam magam életben tartani. Az a 2 hét tiszta fájdalom volt számomra. Sose akarnálak megbántani és nem is foglak. Ha régebben megbántottalak, azért bocsánatot kérek. Kérlek bocsáss meg és engedd hadd legyek Layla apukája újra. Veled az oldalamon. Mindig is jó csapat voltunk és leszünk is. Igazi is hőst faragunk a mi kis anygalunkból. Mindent megtanítok neki amit csak kell. Te pedig áraszd el egy csomó szeretettel, mert te csak azzal vagy tele. Nagyon szeretlek Henry és nagyon szeretném, ha hozzám jönnél. Kérlek.-mondta.

-Ray....én félek. Mindentől.-mondtam.

-Tudom, de nem kell. Mostmár itt vagyok és segítjük egymást. Rendben?-kérdezte és adott egy csókot.

-Rendben. De kérlek sose hagyj el.-sírtam el magam.

-Nem foglak. Titeket soha, hisz ti vagytok a családom. Henry Hart és Layla Hart-Manchester. Annyira szeretlek titeket.-simogatta meg büszke tekintettel a hasam.

-Mi is téged.-rántottam közelebb magamhoz a pólójánál fogva és megcsókoltam. Vagy 5 percig csókolóztunk, majd valaki kopogott.

-Henry! Minden rendben?-rájöttem, hogy Charlotte az.

-Ray gyorsan bújj el a szekrényembe! Most!-suttogtam idegesen.

-Oké oké rendben!-majd szaladt is.

-Máris nyitom!-szóltam ki Charlotte-nak.

-Miért zárkóztál be?-kérdezte.

-Csak egy kis magányra vágytam.-mondtam idegesen.

-Rendben. Henry.-mondta.

-Igen?-fordúltam felé.

-Miért van nyitva az ajtód és miért van ketté törve a baseball ütőd?-tette fel sorjában a kérdéseket.

-Öhmmm.....-nem tudtam mit válaszolni neki. Nem akartam hazudni se. Majd hallotunk egy kis moccanást.

-Van valaki itt?-kérdezte körbe nézve.

-Öhmm neeeem.-tagadtam gyorsan le, nehogy rájöjjön.

-Hiszi a piszi. Megyek megnézem a szekrényed.-majd ment is.

-Charlotte hagyd csak. Ray! Gyere ki!-jeleztem Ray-nek.

-Megyek.-jelzett vissza.

-RAY VAN ITT?-akadt ki, majd Ray elő jött a szekrényből.

Na hiiiiiiii :3 Itt is van a kövi rész. Remélem tetszeni fog