A mi történetünk

Hova Tovább?

*hatodik osztály*

-Szia Joey! -pattant le Nic a fiú mellé.
-Szia Nic! Mizu?
-Semmi különös. Gondolkoztál már, hogy mi akarsz lenni, ha nagy leszel?
-Azt hiszem manager vagy ügyvéd. Na és te?
-A manageren én és Sarah is sokat gondolkoztunk. Én főleg dekoratív manager. Kirakatokat rendezni, ilyenek.
-Ez tök jól hangzik! Én inkább egy nagy cégnél, aki reklámokat tervez. De nagyjából egyre megy, ha úgy nézzük.
-Igen, igen. És hova tervezel tovább menni? Mi a Louis Ranesbe akarunk, közgazdászra. Arról tök könnyen lehet menni marketingre.
-Én is gondolkoztam azon, de így, hogy a két legjobb barátom is oda megy, egészen biztos, hogy beadom a jelentkezésem.
-Milyen menő lenne egy osztályba járni! -ugrándozott örömében Nic.
-Igen, tök menő lenne, és egyedül sem lennénk.
-Na igen, nem kéne szorongani, hogy senkit nem ismerünk, mert egymásnak már ott lennénk.
-Remélem összejön mind a hármónknak. Figyelj, Joey, most lesz ez a felzárkóztató matek délutánonként. Én jövök, és szerintem neked sem ártana.
-Tudom. Már feliratkoztam rá. Nem járunk majd együtt? A házatok előtt összefuthatnánk, és onnan együtt jönnénk.
-De, az jó lenne. Akkor szia!

*később*

-Helló Miss Taylor!
-Helló Mr. Dunner.
-Indulhatunk matekra?
-Természetesen! Na és, mit csináltál ma suli után? -indultak el az iskolához vezető úton.
-Őszintén? Semmit. Csak videójátékoztam egy kicsit, de ennyi az egész. Na és te?
-Főleg a nővéremmel telefonáltam. Két hete költözött még csak el itthonról, ezért eléggé hiányzunk neki. 
-Legközelebb ha beszélsz vele, akkor add át neki az üvdözletem.
-Mindenképp átadom.
-És, hogy tetszik neki a külön élés? -folytatta az érdeklődést Joey. -Nem fél egyedül?
-Nagyon tetszik neki, azt mondta, csak furcsa, hogy nem ricsajozunk ott állandóan. Biztosan furcsa, hogy egyik napról a másikra egy hangos házból egy tök csendes házban élünk. Fél e? Nem tudom. Egyszer említette apának, azt hiszem három napja, hogy nem alszik túl jól, de szerintem főleg azért, mert még ismeretlen neki a környék. Új környezet és róla köztudott, hogy új, ismeretlen helyeken nagyon rosszul alszik. Vagy egyáltalán nem is tud. 
-És talált már valami neki tetsző munkát? 
-Biztosat még nem.
-Remélem sikerül hamar elhelyezkednie.
-Köszönjük szépen. Nagyon aranyos vagy. Itt is vagyunk. Minden gyerek rémálma, az iskola.
-Ne drámázz! Csak két és fél óra matek vár ránk. -mondta annyira gyászos hangnemmel, mint aki ténylegesen meghalni indul.