A mi történetünk

A Búcsú

*hetedik osztály*

-Sziasztok lányok. Mizu? -ült le Joey Nicole és Sarah mellé.
-Szia Joey. Semmi különös. Nic a matekot írja, én meg csak úgy vagyok.
-Nicole fel tudnál nézni egy pillanatra? Fontos dologról szeretnék veletek beszélni... - kezdte komolyan Joey.
-Valami baj van édes Joeym? -kapta fel rögtön fejét Nic.
-Hát.. Csak.. Izé.. Az van szóval, hogy el fogunk költözni.
-HOGY MI? -csattant fel egyszerre a két lány.
-Mégis hova? -vágott bele rögtön Nicole a kérdések sorozatába. -És miért? Messze leszel? Ugye itt fejezed be a sulit, és utána együtt megyünk gimibe?
-Őszintén nem tudom hova költözünk. Nem lesz sem közel, sem távol. Nem nagyon fogunk találkozni.. De megígérem, hogy együtt megyünk gimibe. Hisz.. Van ott koli, nem?
-És ha megint összeveszek Stefanival ki békít ki minket? -csattant fel Sarah. -Te olyan vagy nekünk, mint valami szent.
-Ne haragudj Sarah, hogy nem lehetek majd itt, de egészen biztos vagyok benne, hogy kibékültök majd mindig. Szeretitek egymást, és ha másnak ez fura is, ez az egy számít.
-De.. de.. de.. te vagy a megváltó, a messiás a mindennapjainkban.
-Csak azért mert lezbi vagy még ne dramatizáld túl.
-Tipikus lezbi hiszti.. -gúnyolódott Nicole, persze mind tudták, csak viccel.
-Utállak titeket. Mind a kettőtöket. Gonoszak vagytok. -vágta be a kamu durcit Sarah.
-Hiányozni fogsz.. Nagyon! -ölelte át Nic sírva a fiút. -Nagyon szeretlek Joey!
-Én is titeket, kis makik. De a gimiben találkozunk! Most mennem kell, még sokmindent el kell intéznem. Nagyon sok cuccom nincs még összepakolva. Holnap megyünk.. Szóval vagy kapkodom magam, vagy itt maradok.
-Az lenne a legjobb!
-Úgy érti ez a kis hülye, hogy megértjük Joey.. -simította meg a vállát Sarah, aki közben elmorzsolt néhány könnycseppet. -Menj csak. A Louis Ranesben találkozunk!
-Mindenképp.. Sziasztok!

Még utoljára megölelte mind a két lányt, majd elindult haza a szüleivel.
Ezután Nicole Sarah ölébe borult, és keservesen sírni kezdett.

-Miért kell elmennie?
-Nem tudom. De nekem is épp annyira szomorú ez, mint neked.
-De így.. Hogy lesz a gyerekeim apja?
-A Louis Ranesben találkozunk. Majd ott feleségül vesz.
-Kizárt.. Két év alatt elfelejt minket és teljesen máshova fog jelentkezni. Vége az életemnek!
-Ne dramatizáld túl! Majd csak megoldjuk valahogy. Amúgyis ott az instagram.. Ott tudjátok tartani a kapcsolatot..
-Jó, de meddig?
-Reménykedjünk a legjobbakban.