they dont know about us

2. fejezet

Harry

-Hello- köszön egy ismeretlen hang. Vagyis, annyira nem is ismeretlen, mert emlékszem, hogy őt láttam az X-Faktorban. Egész jól énekelt, szerintem simán továbbjutott. Ahogy mellém ült, úgy látom elég alacsony és a haja pedig borzalmas. Úgy néz ki, mintha ráöntötte volna az egész hajzselés üveget a fejére. Szerintem őt is Mitch rángatta el ide, ahogy engem meg Matt. Teljesen hetero vagyok és ahogy elnézem ez a srác is.

-Sziasztok! A nevem Harry- nyögöm ki esetlenül mert ebben az elcseszett helyzetben nem tudok mást mondani.

-Az enyém Louis- válaszolja. Elég érdekes neve van. Ezt a formáját ennek a névnek még nem hallottam. Ismerek Lewis-t, Louie-t is. Biztos valami francia családból származik.

Néhány percig csak ülünk és beszélgetünk, aztán rendelünk italokat. Nem nagyon szoktam inni, max. akkor, ha valami nagy buli van, és szinte kötelező alkoholt fogyaszani.

Louis egész este csendes. Arra számítottam, hogy ő lesz a leghangosabb és ő fogja a legtöbb alkoholt fogasztani, de ezeket az elképzeléseket felülmúlta. Szeretem az olyan embereket, akik inkább kimaradnak ezekből a dolgokból. Szerintem ő nem lehet olyan rossz ember.

Mitch éppen valami új pasit akar ágyba vinni, de ahoz, hogy megálapítsam, hogy Matt mit csinál nem vagyok elég józan. Louis és én ülünk az asztalnál és figyeljük az eseményeket. Ő elég sok viccet mesélt az este folyamán, ami szerintem aranyos. Sok ideje csak némán ülünk és nézünk ki a fejünkből, ezért úgy döntök, megtöröm a csendet.

-Láttalak ma az X-Faktorban. Nagyon jó voltál.

-Köszi- motyogja- Már elég rég óta tervezgetem, hogy elmegyek a meghallgatásra. Középiskolában a Grease musical-ben énekeltem és a szüleim azóta nyaggatnak.-ül közelebb hozzám.

-Azt a musicalt én is szeretem- lelkesedek és közbe kortyolok az innivalómból.-Gondolom továbbjutottál.

-Igen, csak Simon adott nemet. És neked hogy sikerült? Én nem láttalak téged.

-Én is tovább jutottam, majd szombaton találkozunk a selejtezőn. -mondom miközben egy pincér jön felénk. Én kérek egy tojáslikőrt míg Louis egy pohár Jim Beam-et. Mindketten megisszuk és kicsit jobb lesz a hangulat. Egész este csak nevetünk és különösen jó Louis-val beszélgetni.

-Nem tudod, hogy hol van Matt? A szüleimnek azt mondtam, hogy nála alszok, de szerintem hazament.- nézek kétségbeesetten Louis-ra mert már elég későre jár és nekem kéne találnom egy ideiglenes szállást, mert ha így hazamegyek annak nem lesz jó vége.

-Nem rég láttam kimenni az ajtón, utána akartam szólni, de nem hallotta meg.-mondja, miköben kortyol egy nagyon az italából. Most aztán bajba vagyok.

-Oh- sóhajtok fel- arról volt szó, hogy nála alszok ma, mert a szüleim erről semmit se tudnak.-amint kimondom, Louis arcán megjelenik egy együttérző mosoly. Ez nem tudom hova tenni.  Amikor mosolyog, a szeme mindig összehúzódik és az arca elpirul. Ez is aranyos szerintem, de biztos csak az alkohol miatt gondolom ezt.

-Mi is ezt beszéltük meg Mitch-el. Ha megkérdezed őt, biztos szivesen befogad estére. -ajánlja fel Louis. Nagyon rendes srác, hogy még így is prbóbál segíteni.

-Hallottam, hogy Louis ma nálad fog aludni- fordulok oda Mitch-hez- Szóval, Matt hazament és...

-Nálam akarsz aludni?- kérdezi, és kicsit megijedek,  de a mindent elmondó mosolya megnyugtat. Halványan bólogatok. -Persze, hogy megszállhatsz nálam, főleg, hogy Matt milyen felelőtlen. Van egy franciaágy amin Louis fog aludni, ha nem zavar, akkor tudtok ketten aludni benne.