they dont know about us

5. fejezet

Louis

Reggel hasogató fejfájásra kelek. Viszonylag jól aludtam a tegnapi bulihoz képest. Észre sem vettem, hogy Harry nincsen mellettem. Első utam a fürdőszobába vezetett, aztán a konyhába vettem az irányt.

-Szia- köszönt rekedt hangon, miközben rántottát készített. Mitch még nem kelt fel, ezért most Harry a konyha tündér. Általában Mitch szokott jobbnál jobb fogásokat összedobni és most Harry. Én úgy érzem örökre maradok a Mirelit pizzánál és a zacskós levesnél.

-Jó reggelt! Mit készítesz? -teszem fel a kérdést, amire tényleg várom a választ.

-Pármai sonkába csomagolt mozzarellával töltött csirkét és krumplipürét. -darálta le a számora kimondhatatlan étel nevét.

-Hm- nyögtem ki ennyit, mert mást nem vagyok képes hozzáfűzni. Amikor leteszi az asztalra az adagomat, akkor kedvet kapok ahoz, hogy én is készítsek egyszer ilyet.

-Nagyon jó- félelem szűkszavúan. -csak azt nem értem, hogy miért csinálsz reggelire ilyet.

-Szeretek főzni- mondja, és megjelenik az arcán egy önelégült mosoly.

Nagyon éhes voltam már és emiatt nem is olyan kínos az a csönd ami ránk telepszik.

*****

- Szia szerelmem! - köszönt Eleanor egy kedves mosollyal. Ma terveztem el, hogy végleg szakítani fogok vele. El sem tudom képzelni, hogy ez hogy fogja őt érinteni, de őszintén remélem, hogy ezután még jó barátok lehetünk. -Már nagyon hiányoztál.

-Nekem is- felelem szűkszavúan, mert nem ez az igaszság. Konkrétan olyan, mintha velünk lakna és ez nagyon idegesít. Rendkívül jóba van a családommal, de igazából Félicité a legjobb barátja. -szeretnék veled megbeszélni valamit. Négyszemközt.

-Valami baj van?- kérdezi aggódóan és közben összekulcsolja az ujjainkat, de ezt már kicsit sem találom romantikusnak. Egyáltalán nem úgy nézek rá, mint régen.

-Hát igazából... igen. -adok okod a félelmére és máris látom a szemében, hogy retteg. Mindig ez van vele, amikor elhívom beszélgetni. -Már egy jó ideje, úgy érzem, hogy nem működik a kapcsolatunk, és ez nem miattad van. Egyszerűen nincsenek már olyan érzéseim irántad, és ez ellen nem tehetek semmit. Azt tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, de én csak barátként tudok rád nézni már egy ideje. Örülnék, ha legjobb barátok tudnánk lenni.

Ez után a vallomásom után olyan dolgot tett az ex-barátnőm amire sosem számítottam volna. Azonnal a nyakamba ugyrobb és megölelt. Ez volt az életemben az egyik legszebb pillanatom és most teljesen nyugodt vagyok, mert úgyérzem, hogy semmi sem állhat közénk.

*****

Már megint csak arra leszek figyelmes, hogy itt állok az X-Faktor épületében. Villám gyorsan telt el az idő az elmúlt egy órában, és szinte észre sem vettem, hogy eljutottam ide.

Kis idő elteltével megpillantom Harryt a padon üldögélni, miközben valamilyen lánnyal beszélget. A tudat, hogy Harrynek lehet, hogy ő a barátnője nagyon furcsa érzést kelt bennem, és ezt nem tudom megmagyarázni.

Nem akarok odamenni hozzá, mert lehet, hogy megzavarom az együttlétét azzal a kiscsajjal. De az, hogy megláttam Harryt eléggé feldobta a napom.

Nem sokkal később csak annyit láttam, hogy Simon nagyon figyel. Azért, mert ennyire szugerál, zavarba jöttem. Egy idő után elkezdett jobbra-balra lépegetni, és én komolyan mondom, teljesen úgy láttam, hogy a számat figyeli. Egyszer csak elment a WC-be, és mivel kicsit résen hagyta az ajtót, így teljesen tisztán láttam, azt, amire sose lettem volna kíváncsi.

Simon rám élvezkedik!

Nem volt sok időm ezen töprengeni, de eléggé lesokkolt ahoz, hogy az elkövetkező öt percben ne tudjak másra koncentrálni.

-Kezdhettek- mondta lelkesen Katy, mire feleszméltem és elkezdtem táncolni. Már mindenki ott volt a színpadon, legalábbis és ezt hittem. Valamilyen Zack nem volt hajlandó csatlakozni. Én is itt állok és szenvedek a nulla tánctudásommal, ő meg azok után, hogy kiadták nekünk, hogy van egy hetünk gyakorolni, most jelenti be, hogy nincs kedve. Ahogy elnézem a többi táncost, esélyem sincs továbbjutni, de legalább nem adom föl.

Miután levonultunk, a másik csoport következett, mert annyian vagyunk, hogy mindenki nem férne föl a színpadra. Harry is beletartozik a most táncoló brigádba, és azt látom rajta, hogy egy önbizalomhiányos, félénk fiúcska. Biztos ő szokott alul lenni khm. A hajával legalább annyit foglalkozott mint én, mert jómagamnak nincs annyi türelme, hogy beállítsam, hanem csak ráhúzom a legelső sapkámat, amit találok.

*****

Az összes jelentkező a porondon áll, velem együtt. Túl vagyunk az éneklős részen, szerintem nem volt olyan rossz, habár kétlem, hogy az elsők között leszek a továbbjutóknál.
Simon csak sorolja a neveket, én pedig egyre közelebb állok ahoz, hogy elhagyjam az épületet. Pár perc múlva ott tartunk, hogy már csak egy embernek van hely a továbbjutottak listáján. Én csak egy reménytelen sóhajjal nyugtázom azt, hogy most már biztos itt a vége. Kimondják az ember nevét, aki folytathatja és Katy szájából csak egy szó hangzik el: vége.

Mindenki csalódottan vonul le a színpadról, köztük én is. Rengeteg velem egy körú srácnak nyomják a fejébe a kamerát, hogy nyilvánosan is megalázzák őket. Velem szemben egy szőke hajú kissrác áll. A könnybe lábadt szemei mégjobban kiemelik a vonásait. Amikor felém fordul teljesen megbizonyosodok abban, hogy ő egy manó. Olyan babaarca van, hogy muszáj elnevetnem magam. Nagyon durva röhögőgörcsöt kapok és emiatt idejönnek a kamerások, hogy levideózzák a szomorúságom, mondván erre jön a nézettség. Miután tisztázom velük, hogy ez nem az, aminek látszik, faképnél hagynak és én emiatt mégjobban elkezdek röhögni.

A kijárat felé indulok, miközben Eleanor egyfolytában arról álmodozik, hogy menjek át hozzá holnap. Biztos vagyok benne, hogy valami tervel és vissza akar szerezni.  Egyszer csak mindenhonnan a nevemet hallom, de addig gondolom azt, hogy ez a képzeletem szüleménye, amég egy fiatal srác nem fogja meg a karom és kezd el rángatni a zsűri elé.

-Mi van?- kérdezem flegmán, de erre nem válaszol, csak egy mosollyal felel.
Amikor már magamtól is tudom követni, anélkül, hogy neki kéne vonszolnia, akkor elindulok azokon a nagyon ismerős folyosókon.

-Azért hívtalak most ide titeket, hogy megosszuk veletek a döntésüket. Nagyon sok gondolkodás eredménye az, ami most el fog hangzani.- mondja nyájas hangon Simon, amég én megnéztem, hogy tulajdonképpen kiket is karolok át. A jobb oldalamon a manó áll, míg a balon egy látszatra pakisztáni gyerek, remélem, hogy nem terrorista. A sorunk bal szélén az a srác néz maga elé, aki idáig elvezetett, míg a jobb szélén Harry. Komolyan mondom, Harry mindenhol ott van. -Két csapatban folytathatjátok a versenyt!

Amikor elhangzott ez a mondat, egy óriási boldogság-felhő szállt le rám. Harry elkezdett felém futni, én pedig automatikusan felugrottam rá. Egy darabig így vitt, aztán leszálltam róla. Abban a pillanatban nagyon közel voltam hozzá és egy nagyon különös érzést kezdtem el érezni, vagyis úgy tekintettem rá, mint egy igaz barátra.

Mindenki ünnepelt és itt meg senki sem tudta, hogy egy óriási kalandba csöppentünk bele.