Demons (h.s.) - REUPLOAD

17. fejezet

Kitkat, a macska, a Menedék kandúrja, és egyéb címek birtokosa:

- A neve Luna.

A kezemben egy pohárral, aminek az alján whiskey lötyögött, mellettem Louis-val, aki kicsit többet ivott, mint amennyit valakinek kedd este innia kellene, a többiek pedig elszórva a konyhában vagy a nappaliban, most mind összegyűltek, hogy Niallt nézhessék.

A szőke kifulladva ért fel, láthatóan nagyon fel volt csigázva.

- Biztos hogy a célszemélyünk az? - kérdezte Louis fontoskodva.

Niall levegő nélkül a tüdejében bólintott. - Egész biztos.

- Mennyi idős?

- Tizenhét - felelte Niall gépiesen. - Festett haj, sötét holmik, barna szem. És a heg a jobb szeme mellett, a füléig.

- Mikor szerezte? - kérdezte Liam.

- Ember, ma beszéltem vele először! - nevetett fel a szőke drámaian, majd nagyon-nagy lendülettel ledobta magát a kanapé karfájára, és meglengette a telefonját. - Megvan a WhatsApp-je és az Instája. Holnap együtt ebédelünk a szünetben.

- Tudtam, hogy neked vannak a legjobb esélyeid - kuncogtam fel, nem kicsit irigyelve Niall azon képességét, hogy mindig mindenkivel azonnal megszeresse magát. Az első találkozásunkkor nem tartott sokáig, míg teljesen megszerettem azon képességét, hogy egyszerűen csak... önmaga legyen. Senki más kedvéért, csak a sajátjáért.

- Nem volt egyszerű a dolgom - felelte Niall, de fültől-fülig vigyorgott. - Mikor odamentem hozzá, szerintem még a nevemet sem jegyezte meg. Aztán a szünetben lekoptatott. Csak akkor tudtam vele beszélgetni, mikor az ebédszünetben egyedül volt, és nem volt lehetősége elmenni. - Diadalittasan a többiekre nézett. - Tudjátok miről beszélgettem vele?

- Nem, de most biztos elmondod - ugratta Louis.

- Rajzol - mondta Niall, mintha nem is hallotta volna az élt barátja hangjában. - Méghozzá ruhára. Felsőkre, dzsekikre, kabátokra, farmerokra. Mutatott néhány képet. Tele van vele az Instája.

Louis azonnal elkérte a lány nevét az appon, és mire észbe kaphattam volna, máris fél szemmel az ő telefonja kijelzőjén voltam.

Be kellett vallanom magamnak, hogy jobban izgat engem a lány, mint azt be akartam volna vallani magamnak. Nem, nem is olyan értelemben... inkább amolyan elveszett, de meglelt személy értelmében. Egy olyan embert követtem, akit hajdan ismerni véltem, azonban ahogyan az Instagramjára tévedt a tekintetem, rá kellett jönnöm, hogy ennek a Luna Moonnak köze sind ahhoz, akit egyszer ismerni véltem. Ő felnőtt.

- Csini kislány - jegyezte meg magának Louis. Még Zayn is odahajolt fölöttünk a képernyőhöz, hogy megnézze őt magának.

- Nekem kicsit túl sovány - jegyezte meg Zayn. - Bár amilyen háztartásban él, nem csoda, hogy...

- Ezt a mondatot be se fejezd - sandítottam fel rá. Ő visszanézett rám, a szemeiben egy pillanatnyi fellángolással, ami egészen haragosnak tűnt, majd felmordult és visszatért a megfigyelő pozíciójába, olyan messze tőlünk, amennyire ez csak lehetséges volt.

Ha bárkinek bevallottam volna, hogy aznap éjjel, és a vele való találkozás előtti sok estén az Instagramján jártam, és azt néztem hogy posztol-e valami újat, minden bizonnyal nevetség tárgyává tettem volna magamat.

Nem vezérelt engem hátsó szándék, még akkor sem ha Louis-nak igaza volt - Luna nem kislány volt, és egy kicsit sem lehetett ráhúzni a "csúnya" jelzőt. A maga módján vonzó volt, mint ahogyan minden ember vonzó a maga módján - nagy, barna szemei voltak, pisze orra és ajkai, amelyek nem igen húzódtak mosolyra egyetlen képen sem. Sok kép volt, amely láttatni engedte őt, de egyik sem volt természetes, egyik sem adott nekem képet arról, hogy milyen ember is lehet ő. Barna fürtök és barna szemek, sok kézzel festett kép, lenyűgöző design és esztétikus képsorozat volt az egész oldala, de tiszta volt számomra, hogy ez nem ő, mint ahogyan az én Instagramom sem teljesen én vagyok, hanem egy oldalam, amelyet mutatni szeretnék. Egy oldal a sok közül.