Mérgező kapcsolat

#𝟿 𝙸𝚐𝚎𝚗, 𝚊𝚣𝚝 𝚑𝚒𝚜𝚣𝚎𝚖...

"Miután véget ért a film, felmentem a szobámba olvasni. Fél óra múlva letettem a könyvet az éjjeliszekrényemre és lefeküdtem aludni."

Másnap kilenc órakor ébredtem meg, de még egy, kicsit lustálkodtam az ágyban. Egyszerűen nem tudtam kikelni onnan, bármennyire is próbáltam. Na nem mintha annyira próbáltam volna.

A kicsiből végül fél óra lett. Én sem tudom, hogyan, de sikerült kikelnem az ágyból. Valószínűleg a hasam korgása segített benne, szóval lementem a konyhába. A nappaliban Daniel ült a kanapén, az ölében a laptopjával.

-Jó reggelt. - köszöntem neki, majd bementem a konyhába reggeliért.

-Jó reggelt. - mosolygott rám, majd letette maga mellé a laptopot és utánam jött a konyhába. Őszintén semmi kedvem nem volt sütni vagy főzni, ezért müzlit ettem. Daniel is így tett, leült velem szemben a pulthoz és csendben megreggeliztünk.

-Ma hétre öltözz fel kérlek elegánsba. Nemsokára el kell mennem itthonról, de visszajövök háromnegyed hétre. - mondta, miközben betettem a tálakat a mosogatóba.

-Hova megyünk? - kérdeztem felé fordulva.

-Meglepetés. - mosolygott rám, majd felment az emeletre.

Daniel háromkor ment el itthonról. Volt még két órám elkészülni, ezért úgy döntöttem, lefürdök, aztán készülődök. Most nem volt kedvem habfürdőhöz, ezért sima vizet engedtem. Levettem a ruháimat és bemásztam a kádba. Kíváncsi vagyok, mit tervez Daniel.

Nagyjából egy óra múlva szálltam ki a vízből és megszárítottam a hajamat. Ezután bementem a szobámba, hogy felöltözzek. Felvettem a vörös estélyit, amit elhoztam, majd a fürdőszobába mentem. A hajamat kifésültem és hagytam, hogy a vállamra hulljon, majd szempillaspirállal dúsítottam és hosszabbítottam pilláimat, az ajkaimat pedig a kedvenc, eper ízű szájfényemmel kentem be.

Lementem a nappaliba, hogy felvegyem a magassarkúmat, majd ránéztem az ajtó fölötti órára, ami hat óra negyven percet mutatott. Leültem a kanapéra és a kezembe vettem a telefonomat. Tíz perc múlva megérkezett Daniel, öltönyben.

-Szia. - köszöntem, majd felálltam a kanapéról.

-Azta, gyönyörű vagy. - mondta, mire elmotyogtam egy köszönömöt, a fejem pedig teljes vörösségbe borult. - Mehetünk? - kérdezte egy torokköszörülés után.

-Igen, csak egy pillanat. - mondtam, majd felkaptam a retikülömet és belecsúsztattam a telefonomat. Ezután elindultam az ajtó felé és kimentünk a házból. Dan bezárta a bejáratit, majd ideadta a kulcsot, hogy tegyem a táskámba. A földes úton kicsit feljebb húztam a ruhám alját, hogy ne piszkoljam össze. Öt perc múlva odaértünk a kocsihoz és elindultunk.

-Hova megyünk? - kérdeztem, mikor Dan lefordult a főútra. 

-Meglátod. - mosolygott, de nem vette le a szemét az útról.

Az út egy órás volt, a szomszéd városba mentünk. Az úticél egy étterem volt. Miután Dan leállította az autót nem tudtam kicsatolni a biztonsági övet, ezért kapott a lehetőségen és gyorsan megkerülte a kocsit, majd kinyitotta nekem az ajtót. 9

-Nem tudom kicsatolni. - mondtam még mindig próbálkozva, miközben felnevettem a helyzeten.

-Segítsek? - kérdezte mosolyogva, miközben leguggolt mellém.

-Kérlek. - engedtem el az övet, ezzel feladva, majd néztem, ahogy egy szempillantás alatt kiszabadít. - Ezt hogy? - kérdeztem kikerekedett szemekkel nézve rá, mire nevetve megrántotta a vállát.