Mérgező kapcsolat

#𝟹 𝙵𝚎𝚔𝚎𝚝𝚎 𝚔𝚘𝚔𝚝𝚎́𝚕𝚛𝚞𝚑𝚊

"Visszakullogtam a szobámba, majd visszafeküdtem. Tizenöt perc múlva sikerült is elaludnom."

Másnap a gyomrom korgására keltem, szóval lementem a konyhába. Anya és Ethan a nappaliban beszélgettek. Amikor leértem a lépcsőn, mindketten felém kapták a fejüket.

-Jó reggelt, kincsem! - mosolygott rám anya. - Kávé a pulton.

-Jó reggelt és köszönöm. - mondtam, majd elindultam a konyha felé.

A hűtő elé léptem és elgondolkoztam, hogy mit is ennék szívesen. Végül egy smoothie tál mellett döntöttem. Elővettem a hozzávalókat és nekiállltam a reggelim elkészítéséhez. Miután beleöntöttem egy tálba a smoothiet, banán és eper szeleteket, kókusz chipset és mandula darabokat szórtam rá. Ezután letettem a tálat a pultra és kávét öntöttem az egyik bögrémbe. Nekiálltam enni, amivel úgy tizenöt perc múlva végeztem is, úgyhogy felmentem a szobámba, hogy átöltözzek. Ránéztem az órámra, ami azt mutatta, hogy tizenegy múlt öt perccel. A szekrényemhez lépve kivettem belőle egy fekete rövidnadrágot és egy fehér pólót, majd átöltöztem. Próbáltam minél kényelmesebb szettet választani, mert ma bekuckózós napot tartok. Minden héten tartok egy napot, amit csak magamra szánok. Egész nap sorozatokat nézek, nasit eszek vagy sütit sütök, felteszek néhány arcmaszkot és krémet és minden ilyesmi. Körülbelül délután négy órakor Ethan kopogott a szobám ajtaján.

-Gyere! - kiáltom, mire benyit.

-Itt van Dan. Lejössz? - kérdezte, mire felugrottam a székről és leszaladtam. Dan Ethan legjobb barátja. Számomra ő olyan, mint egy második bátty. Leszaladtam a nappaliba, ahol az említett személy ült. Odamentem hozzá és szorosan megöleltem.

-Szia, törpe! - köszönt a szokásos becenévvel, amit kaptam tőle. - De rég láttalak. - ölelt vissza. Körülbelül két hónapja mentek el nyaralni a családjával, azóta csak telefonon tudtunk beszélni.

-Még mindig nem vagyok törpe. - boxoltam bele egyet a mellkasába, majd leültünk a kanapéra.

-Na és milyen volt Olaszország? - kérdezte a bátyám, miközben három poharat és egy doboz narancslét tett le a kávézó asztalra.

-Nagyon jó. A szobánkból a kilátás egyszerűen gyönyörű volt. Na és a csajok... Huh, tesó, bár ott lettél volna. - mondta, mire mindketten felnevettek, engem pedig nem tudom miért, de elfogott egy rossz érzés.

-Én most felmegyek a szobámba. - mondtam, majd felálltam a kanapéról és elindultam a lépcső felé.

-Minden oké? - kérdezte Dan, de nem válaszoltam rá és hátra sem fordultam, csak felszaladtam a lépcsőn és bementem a szobámba. Leültem az ágyamra és elővettem a telefonomat, majd felmentem az instára. Fél óra múlva valaki kopogott az ajtómon.

-Most hagyj. - kiabáltam, hogy az illető rendesen hallhassa. Biztos vagyok benne, hogy hallotta is, de figyelmen kívül hagyta, mert kinyitotta az ajtót és bejött rajta. - Mondom hagyj. - néztem rá csúnyán, de ez nem hatotta meg és leült elém az ágyra.

-Jól vagy? - kérdezte. Szemében apró aggódást láttam.

-Igen, jól vagyok. És most megköszönném, ha kimennél a szobámból. - mondtam, miközben gúnyos arccal az ajtó felé mutattam.

-Nem, ameddig el nem mondod, mi a baj. - mondta, miközben megfogta a kezemet és biztatóan rászorított.

-Csak fáradt vagyok, nyugi. Iszok egy kávét és minden rendben lesz. - mosolyogtam rá, hátha elhiszi. Szerencsémre ez így történt.