Mérgező kapcsolat

#𝟽 𝚁𝚘𝚖𝚊𝚗𝚝𝚒𝚔𝚞𝚜 𝚟𝚊𝚌𝚜𝚘𝚛𝚊

"-Jó éjt, Sophie Young! - mondta, mire majdnem megálltam egy pillanatra. Szerencsére csak majdnem. Eddig sosem nevezett a teljes nevemen. Furcsa volt.

Bementem a szobámba, majd befeküdtem az ágyba. Körülbelül tíz perc alatt elfogott az álom."

Másnap csörömpölésre ébredtem. Azt hittem, betört valaki, vagy akár valami, hiszen egy erdő közepén vagyunk. Lábujjhegyen járva leosontam a konyhába, hogy megnézzem, miért kellett felkeltem ilyen korán. Mikor a konyhába értem, Danielt láttam meg a pultnál, sz edényekkel szerencsétlenkedve.

-Te meg mit csinálsz ilyenkor? - kérdeztem, miközben leereszkedtem a talpamra és az egyik kezemmel a fejemet fogtam meg, a másikkal pedig a szememet dörzsöltem meg.

-Reggelit csinálok. - tárta szét a karját.

-Azt látom, de ilyenkor? - nevettem fel.

-Sophie, ránéztél ma már egy órára? - nevetett fel jóízűen.

-Nem. Miért, kellett volna? - fontam keresztbe a karjaimat, majd a szemeimmel elkezdtem egy órát keresni a lakásban.

-A bejárati fölött. - mutatott az említett helyre, ahol ott díszelgett egy nagy falióra.

-Már délután három van? - néztem vissza Danielre kikerekedett szemekkel.

-Igen, csipkerózsika, jó reggelt. - nevetett újból.

-Hahaha, de vicces vagy. - morogtam, de a számon ott pihent egy apró mosoly. Hogy ezt Daniel ne lássa, lehajtottam a fejemet. - Na és mit csinálsz? - kérdeztem, amikor elé léptem. Leültem az egyik székre a pulthoz, aminek a másik oldalán az említett fiú tevékenykedett.

-Reggelinek egyszerű tükörtojást baconnel és salátával, vacsorára pedig meglepetés, hogy mi lesz. Szóval meg kérlek szépen, hogy majd menj fel a szobádba, míg elkészítem. Nem lesz sok, maximum két óra. - mosolygott rám, mire bólintottam egyet.

Miután elkészült a rántotta leültünk az asztalhoz enni. Csendben elfogyasztottuk a reggelit, majd míg elmosogattam, kellemesen elbeszélgettük az időt. Mikor az utolsó tányért is elraktam, felhívtam anyát, hogy egy hétig ne várjak. Szerencsére nem szigorú, ha egy barátnőmnél szeretnék aludni, így nem kezdett el kérdezősködni, csak mondta, hogy menjek el pár cuccomért, hogy legyen csereruhám. Ez nem is volt rossz ötlet, mivel nem lenne jó egy héten keresztül ugyanabban a ruhában lenni és a laptopomra is szükségem lenne, a töltőmről meg az éppen olvasott könyvemről ne is beszéljünk. Felszaladtam a táskámért, majd Daniel felajánlotta, hogy elvisz, így együtt indultunk el. Miután bezárta az ajtót, a kulcsot a zsebébe csúsztatta, majd a kocsi felé indultunk. Fél óra múlva meg is érkeztünk a házamhoz. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, Daniel megfogta a kezemet.

-Hozz valami elegánsabb szettet is és egyet, ami kevésbé elegáns, de nem teljesen lezser. És jó lenne valami sportos is, meg egy fürdőruha. - mondta, mire furcsán néztem rá.

-Mégis miket tervezel te? - kérdeztem nevetve.

-Meglátod. - kacsintott rám. - Míg te pakolsz, elszaladok vásárolni. Hívj fel kérlek, ha kész vagy. - mondta, mire bólintottam egyet, majd kiszálltam az autóból. Mire az ajtóhoz értem, már elhajtott. Kinyitottam az ajtót és valaki egyből rámugrott.

-Szia, kincsem! - köszöntem Kyrának, a kedvenc kutyámnak. - Most anyuci elmegy egy hétre, jó? - simogattam meg a buksiját. - Vigyázz a házra, picikém. - mondtam, miközben magamhoz öleltem. Rettentően szeretem ezt a kutyát. Annyira okos, hűséges és gyönyörű, hogy az hihetetlen.