A nagylányok nem sírnak

10. FEJEZET ♡

Az elmúlt két hónapban sikerült lelkileg felépülnöm. Azt hiszem, ebben közrejátszottak az új tetoválásaim, a szoli és a szájfeltöltés is. Az a kevés önbizalmam visszatért. Újult erővel állok elébe a legújabb kihívásoknak, melyeket a nyár tartogat számomra. A kapcsolatunk nem fejlődött, a helyzet változatlan. Ugyanúgy szeretjük egymást, mint eddig, csak most talán kevesebbet találkozunk. Közeledik a nyár, és ezer meg egy helyre hívják fellépni. Fogalmam sincs, hogy meddig leszek ilyen türelmes és kitartó, de egyelőre csillapíthatatlan vágyat érzek iránta. A családommal és a barátaimmal minden a legnagyobb rendben van. Anyáék munkahelyet váltottak, Zoé remekül teljesít a legmenőbb cukrászok között, Ariana pedig rohadt jó munkahelyet szerzett, valamint továbbra is irigylésre méltó a kapcsolata Gergővel. Borka lassan féléves lesz. Már sokkal könnyebb vele kimozdulni, mert kedveli, ha emberek veszik körül, akik kivétel nélkül megcsodálják őt. Kínlódott sokat, de én is, amikor jelentkeztek az első tünetek arra, hogy lassan, de biztosan lesznek fogacskái, ám ennek még koránt sincs vége. Rengeteget nőtt és fejlődött. Ja, és időközben kétszer is találkoztam Nikivel. Az első találkozáskor főként a termékekről és a munkájáról volt szó, ám a másodiknál már kezdett megnyílni. Összességében minden jó, csak a gyerekem apja ne hiányozna annyira.

Egy péntek este sikerült nagyon meglepnie. Borka aludt a szobájában, én pedig a kanapén fetrengve vártam, hogy hívjon. Várhattam, mert semmi. Gondoltam, kimegyek az erkélyre cigizni, amikor nyitódott az ajtó. Nem is foglalkoztam vele, mert azt hittem, hogy Zoé tért haza. Felkeltem a kanapéról, amikor megláttam életem szerelmét. Szorosan megöleltem.

– Remélem, tudod, hogy minden egyes előbukkanásoddal újabb és újabb reményt adsz.

– Csak látni akartam a szádat – mosolygott.

– Csak látni?

– Érezni is, na – mondta, majd megcsókolt. A pillangók a gyomromban repkedtek, a szívem a torkomban dobogott. Ilyenkor felpofoznám magam vagy Őt. Nem tudom, hogy kit, de valakit biztosan megilletne néhány füles. Elég egyértelmű célból tepert le a kanapén, de le kellett állítanom.

– Várj! Te most azt hitted, hogy ha beállítasz az éjszaka közepén, és bókolgatsz egy kicsit, akkor meg is kaphatsz?

– Nem hittem. Tudom, hogy így van.

– Mitől vagy ilyen magabiztos?

– Zoé itthon van?

– Na, nem! – háborodtam fel. – Nem fogsz megdugni a kanapén, aztán reggel csak úgy lelépni!

– És miért nem? – kérdezte, miközben levette a pólómat.

– Úgy tűnik, mintha nem értetted volna, amit az imént mondtam.

– Te sem hiszed el, amiket beszélsz – nevetett.

– A francba már! – akadtam ki. Persze, hogy hagytam, hogy levegye a bugyimat is. Elkezdtem énekelni azt a számot, ami a múlt hónapban lett kész, amit elvileg én ihlettem meg.

– Meghallgattad?

– Meg. Sajnos nincs olyan közösségi oldal, ahol ne követnélek. Minden lépésedről tudok.

– És mit gondolsz róla? – érdeklődött.

– Azt, hogy imádom, de néhány rész nem egészen tiszta – mondtam, Ő meg elkezdte csókolgatni a nyakamat.

– Melyik rész?

– Fogalmam sincs – válaszoltam vigyorogva, mert teljesen rabul ejtett, amit csinált. Még szerencse, hogy nem a nevemet kérdezte, mert pillanatnyilag azt sem tudtam volna megmondani. Letérdelt a kanapén elé, közben levette a pólóját. Félig feküdtem széttett lábakkal, amikor közelebb húzott magához. A szívem egyre gyorsabban és gyorsabban vert, miközben tette a dolgát. Halk nyögések közepette elnevettem magamat, és megkérdeztem, hogy szeretné-e látni valahol az új ajkaimat. Amik persze, csak neki újak, én már teljesen megszoktam.