A nagylányok nem sírnak

2. FEJEZET ♡

Minden helyreállni látszik az életemben. Annyira, de annyira jó, hogy valóra válnak az álmaim. Életemben először érzem magamat szerencsésnek és boldognak. Megnyílt előttem a világ, ami tele van lehetőségekkel. Azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna. Kialakult a vendégköröm, ebből adódóan nagyon sok kedves embert ismertem meg. Másra már nem is vágyom, csak a fejlődésre. Fejlődni akarok ebben a szakmában. Kezdem megszokni a nagyvárosi életet is. Minden előttem van, mindent könnyedén megtalálok, bármire is legyen szükségem. A legjobb barátaim mellettem vannak, a családom pedig... Ja, igen. A családom. Persze a szüleim voltak nálunk, de még tanácsnak sem nevezhető dolgokat vágtak a fejemhez. Folyamatosan kritizálnak, csakhogy ez engem hidegen hagy. Sosem hallgattam rájuk. Látjátok, ha akkor rájuk hallgattam volna, akkor nem tapasztaltam volna meg, hogy milyen csodálatos érzés boldognak lenni. Szeretek élni. És ez az érzés nagyon új nekem. Szeretem a mindennapokat és a munkámat is. Szeretem megélni a lehetőségeket, amiket az élet kegyetlen áron nekem ajándékozott. Még mindig felfoghatatlan, hogy a nagyi nincs többé. Gondoskodott arról, hogy olyan életem lehessen, amiről idáig csak álmodni mertem. Rettentően hiányzik. Elveszítettem a legnagyobb támaszomat. Az ajándékról jut eszembe, pár nap, és itt a születésnapom. Huszonhárom leszek. Egy független, kitartó és erős, majdnem huszonhárom éves nőnek érzem magamat. Körülbelül egy évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy milyen érzés ez. Azt hittem, hogy majd mindig a szüleim árnyékában fogok élni. Jó, a lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy több vagyok annál, mint amilyenné az őseim akartak formálni. Remélem, arra már rájöttek, hogy végleg elveszítették az irányítást felettem. Rohadtul nem ismernek, hiába ők neveltek fel. Semmit nem tudnak rólam. Nem ismerik azt az énemet, amit mindig is el akartak nyomni. Abszolút nem úgy éltem meg a tini kort sem, ahogy az osztálytársaim vagy a barátaim. Egyszer sem fordult elő, hogy részegen mentem haza vagy, hogy hetente másik fiúval kavartam. Egy fiúval voltam eddig életemben, az sem volt szerelem. Ostobaság volt. Az utolsó kétnapos osztálykiránduláson voltunk, és sátoroztunk. A többiek piáltak, én természetesen akkor sem. Az egyik sráccal, akivel mindig is jóban voltunk, valahogy összeboronált egy pillanatra az élet, aztán megtörtént. Az. A mai napig nem nyilvánítok neki nagy jelentőséget. Szerelmes sem voltam sosem. Nem is tudom, hogy milyen érzés lehet szerelmesnek lenni. Valahogy most nem is férne bele az életembe. Szeretek a magam ura lenni. Persze nekem is megfordult a fejemben, hogy milyen lenne, ha... De ennek sem kerítek nagy jelentőséget. Ki szeretném élvezni az életet. Nem akarom, hogy bárki is beleszóljon az életembe. Különben is, kizártnak tartom, hogy egy férfi el tudná venni az eszemet annyira, hogy megváltozzak. Mindig is keményfejű és határozott voltam. Bak jellem vagyok, nincsenek különösképp gyengéim. Nem is ismerem a gyenge pontjaimat. Néhány dalszöveg megalkotása közben sokszor elképzeltem, milyen lehet igazán szerelmesnek lenni. Számtalan szöveget írtam régebben, de már nem kerül rá idő. Pesszimistaként éltem meg ezt is. Sose tetszett a végeredmény, mégis nagyon szerettem csinálni. Felszabadító érzés volt írni. Nem sokan tudják, hogy dalokat írok, de akik igen, ők dicsérnek. A példaképem Kesha, egy amerikai énekesnő. A karrierje kezdete óta imádom őt, amióta meghallottam a legelső számát. Mindenben inspirál engem, nagyon bírom a stílusát. Teljesen oda vagyok a zenéiért és az egész lényéért. A lábfejemen lévő szivárványos tetoválás pont ugyanolyan, mint az övé. Lehet, hogy most hülyének fogtok nézni, de valamiért azt érzem, hogy mi lelki társak vagyunk. Akaratlanul is születtek olyan szövegeim, amik hasonlítanak az ő stílusára. Keshát tartom a legjobb előadónak és dalszövegírónak az egész világon. Az ő zenéi adtak nekem erőt a nehezebb időszakokban.

Egy nap sétáltam a városban, mert be kellett szereznem néhány dolgot otthonra, valamint dekorációt akartam venni a szalonba. Szeretem, ha a szentélyem teljes mértékig tükrözi a személyiségemet. Vettem is néhány új illatgyertyát. Mániákusan gyűjtöm őket. Ha kedvem tartja, akkor meggyújtok egyet, már csak a hangulata miatt is. A jelenlegi kedvencem december közepén egy halloween-i, sütőtök pite illatú darab. Nem is én lennék, ha karácsony előtt nem egy őszi gyertyát égetnék. Nagyon kellemes az illata. A kedvenc évszakom a nyár, de imádom az ősz különleges hangulatát, ízeit és illatait. A telet viszont nem szeretem. Téli gyerek vagyok, ezért nem vagyok az a nagyon fázós típus, de utálom a havat, a karácsonyt és a születésnapomat. A gyerekkorom óta nem éreztem ezt az érzést. Várom a születésnapomat. Mindenki kérdezte, hogy mire lenne szükségem, idén mit ajándékozzanak nekem. Őszintén? Semmit. Ha már minden kötél szakad, akkor vegyenek nekem egy-egy vásárlási utalványt. Annyi mindenem van. Mindenem megvan. A szobám tele van szebbnél szebb tárgyakkal, melyeket fontos emberektől kaptam. Nem is meséltem még Nektek a szobámról. Persze, hogy ez a kedvenc részem a lakásban. Kellemes világosbarna színe van a falnak, amivel tökéletesen harmonizál a padló. Édes kis szőrös szőnyegek vannak leterítve, melyek fehérek. Van egy nagyon kényelmes és nagy franciaágyam leopárdmintás pléddel, ugyanilyen díszpárnákkal. Az ágy szemben van az ajtóval. A szoba jobb oldalán helyezkedik el egy nagy tükrös szekrény, valamint két nagyobb komód. Ezeknek is világosbarna színük van. A komódjaim teteje tele van mindenféle jóval. Azon tárolom a képeket, az ékszereimet és persze a gyertyáimat. Nem szeretnék belemerülni, de például gyűjtök még egy csomó csajos dolgot is. Van mindenféle drága parfümöm, plüssöm, határidőnaplóm, körömlakkom, pedig mindig gél lakkot csináltatok a körmeimre. A telefontokokról ne is beszéljünk. Rengeteg van, és mindet szeretem, sokszor cserélgetem. Általában az ágyamon tartom a notebookomat. Ezen a régi, lassú notebookon tárolom a legfontosabb dolgaimat: ezer meg egy éves képek a barátaimmal, a nagyiról, a régi osztálytársakról. Anyám szerint rendetlen a szobám. Ő a munkamániája mellett tisztaságmániás is. Régen a VHS kazettáim szín szerint voltak rendezve, akárcsak a könyveim. Ha valamit egy hangyányit elmozdítottam, már kiakadt. Nem érzem magam rendetlennek. Nincs is rendetlenség nálam, én mindent megtalálok könnyen, más meg ne keressen semmit se az én szobámban. Imádom a lakásban még a fürdőszobát is. Van egy hatalmas sarokkádunk, zuhanyzónk és egy nagy fürdőszoba szekrény tükörrel. Itt is helyet kapott néhány gyertyám, amelyek illenek a csempéhez és a bútorhoz. Kellemes karamellbarna árnyalatú a csempe, a taposó, amit igazán feldob a szép fehér bútor. A nappalival sincs semmi bajom: tágas és világos. A közepén kapott helyet a kanapé, ami fekete bőr bevonatú. Legalább hat személy elfér rajta. Van egy kis helyes dohányzóasztalunk és egy nagy tévénk a falon, amit én nem sűrűn szoktam nézni. Zoé általában itt szokott lazulni, mert kényelmesnek találja a kanapét. A nappali aljzatát egy nagy, extra puha, fehér szőnyeg borítja. Egyikünk hálószobájában sincs tévé. Nekem nincs is szükségem rá, a barátnőm pedig a kanapéról nézi a hülye sorozatait. A konyhánk úgymond egyben van a nappalival. Két lépcsőfok választja el egymástól a kettő helyiséget. A konyha sosem lesz a kedvenc helyiségem, mert se főzni, se sütni nem szeretek, és nem is tudok. A hosszú, többelemes konyhabútor fekete színű, a fal sötétszürke, a járólap pedig szintén fényes fekete színben pompázik. Az étkezőasztalunk füstszínű üvegből van, a hozzá tartozó székek borítása fekete bőrből készült. Félek az üvegasztaloktól. Egyébként maga a dizájnja nagyon bejön a konyhának, csak a funkcióját nem érzem magaménak. Anyám szerint gyászos hangulata van, pont, mint nekem. Hatalmas ablakok vannak a falakon, tehát minden világos. Van egy király erkélyünk is, ami szintén hatalmas nagy. Elfért kint egy kis asztalka két székkel. Majdnem elfelejtettem beszámolni a másik kedvenc helyiségemről, ami a szépségszalonom. Egyszerűen imádom. Babarózsaszín a fal, amit már én festettem át. Illetve nem konkrétan én, hanem egy nagyon kedves festő. Én meg a festés, te jó Isten! A padló bézs színű. A kozmetikai ágyam borítása fehér, magas fényű bőrből van. Az összes bútorom fehér, hogy stimmeljen az összkép. A falon lóg egy hatalmas tükör világítással, hogy a vendégek jól szemügyre vehessék az elkészült pilláikat. A dekoráció évszakonként változik, bár ez sokszor függ a hangulatomtól is. Zoé szobája zöld–fekete színekben pompázik. Neki mindig is a zöld volt a kedvenc színe. A padlója fekete, rajta nagyon fűszínű szőnyegek vannak, amik olyan puhák, szőrösek. Az ágykerete, az éjjeliszekrényei és a szekrénysora is fekete. Nagyon tetszik, hogy van egy falrésze, ami tele van közös fényképekkel. Körülbelül száz, de lehet, hogy még annál is több kép díszíti a falát. Hangulatos kis szoba. Összességében imádom ezt a lakást, minden apró részletével együtt. Modern és fiatalos. Talán ezek a legjobb szavak rá.